Robotpilóta éber, a megfelelő ember lettem a megfelelő helyen.
Ami ez esetben a szélvédő, merthogy ott feküdtem rajta.
Hadd meséljek valamit a sorsról: vannak hétköznapi dolgok és vannak furcsaságok. És van a krumplipüré. Hiszed, nem hiszed, szereted, nem szereted VAN. Némelyek csodálják, mások gyűlölik, a krumplipüré akkor is létezik. Miért kell pürésíteni a krumplit? Ki tudja? Talán valami különös perverz asztalhelyi móka maradványa ez a középkorból. Nincs rá magyarázat. Nyílvánvalóan azért esszük pürés-pempős formában a kolompért, mert így is lehet. Nos, ilyen a fátum.
Hogy pont az egyik legkedvesebb barátom legkedvesebb testvérbátyja legyen múlásom eszköze az majdhogynem sikerült, de az ilyen majdnemek miatt tartom a Robotpilótát.
Az ő rokoni kapcsolatuk annyira jól sikerült, hogy mikor megfordultam és kellemesen végighasaltam a motorházon és a szélvédőre támasztottam fejemet és bekukucskáltam az autóba, hogy vajon ki lakik bent, ennek az embernek az első reflexe az volt, hogy lespriccolt abalkmosó folyadékkal és kegyetlen duhaj pálcákkal paskoltatta meg a fejem. Ez egy ilyen család. Ha már elütöttél valakit le is locsolhatod. Évek óta nem találkoztunk. Jól megnőtt.
Volt nagy öröm, de micsoda öröm, micsoda újongás! Jipí!
Azért a hangulat kedvéért megütöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése