nem az a baj, ha hangokat hallasz, hanem az ha igazuk van.
és nem az amúgyis az ajtó fedezékéből kiabáló utólagkurváramegmondós fajtának, hanem a "namost és ne csinálj úgy mintha nemhallanád" típusú az alapértelmezett tevőleges tények tükrében folyamatos cselekmény-, vagy moderalitáskommentátornak.
mert nem az a fajta játék a legrosszabb, hogy most megőrültünk jaj. ennél sokkal gyalázatosabb a tény, hogy magamagán(kívül)belül az ember egy része tökéletesen tisztában van a dolgok természetével és ez a bizonyos puzzel-darab meg is említi a nyerőszámokat időről-időre. csak baszol odafigyelni. na ez a baj.
elnyomjuk az ösztönös jó döntéseket amik valahol a homloklebeny megett rejtőznek... vagyhogy nemis. merthogy sajnos tudatos ignorálás tárgyát képezik. a kis robot elvégzi az algebrát bármikor, csak nekünk a végeredmény nem ízlik kb. soha.
ACC + (OFC/VPC) - EGO = x.
ha, x=/~1 akkor reménykedünk és imádkozunk.
ha, x>1 esetén hozunk egy helyesnek tűnő döntést ÉS reménykedünk és imádkozunk.
ezért kell a teszteken az első eszedbe jutó infót bedobni, mert a döntéshozásnak kell idő, a tuti befutónak nem kell. az adott. azt mindig is tudtad.
2009. április 19., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése