Insolitus Culinaris

Rajtakapott Aaki a főzésen.
Megsajnáltam Bowert, ugyanis szegény gyereknek csak ilyen reform-szerű ételeket készít a sushi-huszár és még azok közül is a lehető legbetegebb-szerűeket és legkisebb tápanyag tartalmúakat. Aaki fogalmai a húsról valamiféle zselét takarnak ami némi idegen folyadékban tocsog, körülötte pedig valami lehelletfinom hám feszül. Ekkora embernek ez nagyon kevés, szóval megkérdeztem: "Mit ennél szívem csücske?"
"MARHÁÁÁT!" - jött a válasz, nagy könyörgő szemekkel. A piacozás délután egyszerű volt, a főzés már kevésbé, egyik kezemmel vágtam, csíkoztam, fűszereztem, sütöttem, a másik kezemmel a muslicokat tartottam távol a készülő mártástól (Aaki kisasszony szereti a gyümölcsöt, főleg félig elfogyasztva magárahagyni a lakás különböző pontjain), a harmadik kezemmel Csöpit tartottam távol a nyers hústól ami Liverpool-i emlékeket ébresztette benne és mivel ma kapta az utolsó oltásait, ezért folyamatosan nyíít és egyhelyben keringet, a negyedik kezemmel pedig tükörtojásokat sütöttem összesen négyet fejenként. Egyen a gyerek rendesen. Ekkor állított be 3 órányi interurbán beszélgetését befejezve a ház asszonya és csak meredtek a szemei a véres hús, a nyűvő kutya, a musclicok és a nyáladzó Bower láttan. Végül olyan "najó most az egyszer" fejet vágott, leült az asztalhoz és megkérdezte mi a vacsora. Pontosan addig tartott elmagyarázni, mint ameddig elkészült. A fíling miatt vettünk Bombardier-t is, pinteset, hogy a vérebbel, kormos, vérszagú sztékkel és sűrű szósszal együtt meglegyen a Jóöreg Britt Fíling. Aaki persze "no eggs please". Ezt sohasem fogom megérteni, a gecit azt kétpofára ha lehet, de a tojás az "pfúúúj".

Nagy fasza főzés után jövök haza, tele a fejem tervekkel, hogy mit ennék a sok piára, erre triv, hogy nincs itthon még egy üveg ásványvíz se, nemhogy valami kaja.

Fockin' 'somnia!