pomp

- reggeli: steak und 3 tojás pöti sültkrumplival, padlizsánkrémmel.
- pipa + hírek.
- testmozgás, emelgetés, árnyékbox.
- kaka.
- zuhany.
- firka.
- ebéd: tejszínes rákleves + tonhalsalát (2 személyre, -1 fő miatt nekem jutott sok)
- séta és bámészkodás.
- kávé.
- íjászat.
- sör.
- zuhany.
- rajzfilm.
- fogadás.
- populáriskodás.
- kaviár + vodka (szintén 2 személyre, -1 miatt megint sok)
- szocializáció.
- szivar.
- séta haza.

szerda: - subidú!

harcsapaprikás RULZ!!!

most hogy már kicsit magamnál vagyok és a hasam is televan:
végy
- 2 fej vöröshagymát
- 1 paprikát + 1 csípős zöldpaprikát
- szalonnát 15 dkg (csak tippelek. én mangalica szalonnát használtam tehát jóval kevesebbet)
- nagydoboz tejföl
- só, bors, pirospaprika, koriander
- harcsa... (fingom sincs mennyi mert ezt ÉN FOGTAM!!! ((ójehbébi!!)) de úgy tippelem 15 dekás szeletekben lehet kapni a piacon tehát abból kell vagy 5.)

(1. belezés, tisztítás stb. neked ezt nem kell)
2. a szalonnának egy nagyobb tűzálló lábasban (én wokban) kisütöd a zsírját.
3. ebbe a felvágott harcsarészeket (óhjeh!!) vagy szeleteket (ha mondjuk te csinálod) besózva megfuttatod nagylángon egy kicsit... de csak kicsit... csak hogy megkapja. aztán kiveszed a szeleteket. ha szétesik elbasztad.
4. az apróra vágott hagymát, paprikát és zöldpaprikát picit megsózod és kisebb lángon üvegesre párolod.
5. édesnemes paprikával (nekem csak az volt itthon) tűzről levéve jól megszórod, megkutyulod és visszarakod. pár perc után öntesz alá egy pohár vízet.
6. ha felforrt 2-3 ek. léből, 1 ek. lisztből, és a tejfölből habarást csinálsz... nem kell nagyon sűrű legyen.
7. a halszeleteket picit megborsozod (én nagyonpici koriandert is tettem rá) és beteszed a lébe főni... öntesz rá annyi vízet, hogy majdnem ellepje.
8. ha bugyog óvatosan behabarod... ne várj sokat mert ha teljesen megfő a hal kavaráskor széteshet.
következő rottyanáskor kész.

(a 4. lépés miatt megszelídül a csípős, ha ez téged bánt, akkor 5. lépés után rakjál bele pistát)

én szalonnás sztrapacskával ettem. avagy HAH!

deli cat essen

szóval így. mert aki nemtud ángélusul az már igazán megtanulhatna, de egyébként 15 éve lefagyasztott egérből klónoltak másik olyat. egeret. persze a ja-pók. következő a mamut?
mert már alig várom, hogy vehessek a piacon egy kis háztájineveltbiomasztodonot... mmmm..mmm. réghalott dolgok fogyasztás... ez lesz az új hobbim.

Kóstolja meg Ön is az új Ötzi-ízesítésű dióskalácsunkat! Erdeti magyar termék.
(a hágai nemzetlözi legfelsőbb bíróság 2009 tavaszán hozott rendelete értelmében az 5000 évnél idősebb emberhús fogyasztása nem számít kannibalizmusnak. jóétvágyat. jóegészséget.)

talány

a pillanat megítélése ideolgóiai szempontból sőt bármilyen szempontból csekélyke szöszöktől összeragadott vidáman himbálózó lónyál. túlértékelt és félreértelmezett városi legenda, az emberi vágy, irígység és csökönyösség magányos metafizikai rántotthúsa, avagy húslevese ami még nincs kész, vagy már elfogyott mire odaérne az ember. kimész és keressed a térben, a városrészek peremén és az éjszakai vonalak síkján és poharak fenekén és arcokban és szemekben és régi, keresetlen szavakban, de ez is csak amolyan kozmikus blöff. kiváló keleti termék (avagy zen-turpisság) képében, vagy hatalmas lelkű (vélhetően ratyi) költők bőséges/felszínes szorongásainak hordalékaként rögtönzött megoldás ami élteti az illúziót, hogy az életben több van, mint...

(amit látni vélünk/látni hagynak/látni szeretnénk)

ezzel kellene taszajtsanak új tapasztalatok, új távlatok felé. talán. saját fantáziám az hogy ennek az egésznek a célja nem más minthogy rájöjjünk az élet az ami. se több, se kevesebb. de ez nem a leves. csak a leveskocka. az meg nem kell senkinek. a pillanat utáni hajsza olyan misszió amibe senki nem vág bele. egy hely amiről mindenki beszél bár senki sem járt még ott. magazinok címlapjairól és filmkockák ezrei közül kacsint ránk. médializált-tucatpózer-fosharmatot és egyéb elengedhetetlen energiahordozókat híredetnek vele. pedig & ám.
a dolog nem megfoghatatlanságának köszönheti a misztikus mázát, egyszerűen csak olyan jelentéktelen, hogy nem vagyunk hajlandóak felismerni. elvis él! jézus feltámadt! satöbbi!
miért számít vereségnek belátni az életünk... (félve suttog) jó úgy ahogy van.
mert nem ilyennek álmodtuk meg? mert 4 évvel ezelőtt nem ide képzeltük magunkat? nem így? az ember természetesen hajlamos úgy tekinteni a jövőre, hogy nem reflektál a múltra. ezért rohanunk mindig. elveszítjük az érdeklődésünket aziránt akik voltunk, akik vagyunk és csak az a fontos akik lenni szeretnénk. egyik átmeneti állapotból a másikba lendülünk. tele bizonytalansággal és kétséggel és egyértelmű hogy úgyérezheted egyszercsak egy szombat hajnalon: magasságos agybaszó krisztus! hát ez itt a pillanat!
pedig csak be vagy baszva és fingod sincs hol vagy. nemtudod honnan jöttél és nemtudod hol a buszmeg. és kénytelen vagy reflektálni egy kicsit mielőtt hívsz egy taxit és kurva hálás vagy, hogy ettél ma egyáltalán valamit. és az igazság az... nem. a lényeg az... nem.
a kulináris tanulság az, hogy nem az számitt megkaptam-e a levest és a rántotthúst vagy sem. mert a brassói is éppolyan finom ha azzal eszem aki számít.

...és ha van hozzá kovászos ubi...

trüff

hazaértem.
tudom hogy megölöm a csodát, de meg akarom mutatni, hogy nem ördöngősség.
vásárolunk:
-40dkg libamájat
-6 db közepes nagyságú kibelezett pisztrángot

1.) a libamájat még tegnap kis kockákra vágtam és konyakos pácba tettem éjszakára. semmi extra csak sózva borsozva volt (féldeci konyak). 2.) aztán ma a halakat kevés ecetes vízben átmostam. 3.) 2 zsömlét felkockáztam és féldeci borba és féldeci tejszínbe trutymákoltam. ha egy kicsit már ázott szórtam rá petrezselymet és 2 egész tojással elkevertem, majd hozzáadtam a májat ami mostmár civilizált társalgásra volt képes a konyakos pác hatására. 4.) ezt az egész masszát belepakoltam a megsózott halakba, majd egy darabka vajjal egyenként alufóliába csavartam őket és alacsony fokozaton sütőben 15-25 percig pároltam.
EEE!!! : ha már tálalod és sikerült megmentened a fóliák alján reked Vajas-hallé közlegényt, akkor csorgassad rajtuk végig azt. jó lesz nekik (ha nem sikerült akkor olvasszál rájuk egy pici fűszeres vajat). van aki majonézes-tormás izével eszi én most próbáltam valami tejfölös-kapros mártást improvizálni zsuzsmó nyomán. gnottival ettük.

ha most ezt megfigyeled 4 nagy lépésben sikerült elkészíteni. gratulálok. mostmár tudod hogy kell csinálni a libamájjal töltött pisztrángot. semmi varázslat, színtiszta tudomány (és pia).
biztosan megöltem a misztikumomat. helyes.

ping!

Jákos Találmány Kazimír néven írnék szakácskönnyvet, ha valaha írnék szakácskönyvet.
főzni könnyű. a faszaságos bambusz lapátkát pörgetem az ujjaim között, és közben nézem a rotyogó jóságot. az egyik dolog amit soha senki nem értett velem kapcsolatban, hogy miért nem kóstolom meg soha az ételt mielőtt elkészül. a dolog roppant egyszerű. pontosan úgy vagyok a főzéssel, mint az idegen nyelvekkel: ha a szituáció adott, odalépek és beszélek, viszont ha a kezembenyomsz egy szótárt, 5 percenként meg fogom nézni a szavakat amiket mondani akarok és az egész nagyon nehézkessé lészen.
nekem a könnyű dolgok mindig nehezen mentek. a szorzótábla megtanulása annó sok gondot okozott, a játékelmélettel viszont villámgyorsan megismerkedtem. ez van, ilyen vagyok és szemre főzök (ami ha azt vesszük mivel foglalkozom nem meglepő).
minden művésznek ismernie kell az anyagokat amikkel dolgozik. arányaikat és kölcsönhatásaikat és így kell manipulálja őket a kívánt eredmény eléréséhez. szerintem a főzés is művészet, csak más érzékszervre hat, mint a többi.
nagy odafigyeléssel vásárolok, gondosan készítem elő az alapanyagokat és ismerem a viselkedésüket így a bonyolultabb ételek elkészítését is ki tudom következtetni a recept elolvasása nélkül. persze általában mellélövök, és valami egészen mást készítek, mint ami a könyvben van (amit mindig csak utólag nézek meg), így születnek vadonatúj ételek. :D
szeretek olyat főzni amit még senki soha énelőttem (tudomásom szerint), főleg azért mert én nevezhetem el őket. pl.: -> Csokis Ribanc (ez egy rumos-csokis süteményféleség volt amit egyszer összerögtönöztem és a jelenlévő koma mintavétel után csak annyit tudott mondani rá: "a ribanc!").
szóval igen. főzni könnyű. főleg ha tudod hogyan kell.

Fry-day

Nem mentem melózni haha.
Viszont, csináltam egy embernyi zellerkrém levest, pirítottam bele kenyeret és szalonnát, marhabélszínt vörösborban, lekvárral, camamberel, sültkrumplival és rántottam banánt(!) azt vaníliafagyival ettem és csoki öntettel (saját találmány). Anyám zsarol a receptekért.
Délután megyek futni, este íjászat, utánna rokk, holnap sportsziget.

Igen. Mindez azért mert borzalmasan kanos vagyok.

Insolitus Culinaris

Rajtakapott Aaki a főzésen.
Megsajnáltam Bowert, ugyanis szegény gyereknek csak ilyen reform-szerű ételeket készít a sushi-huszár és még azok közül is a lehető legbetegebb-szerűeket és legkisebb tápanyag tartalmúakat. Aaki fogalmai a húsról valamiféle zselét takarnak ami némi idegen folyadékban tocsog, körülötte pedig valami lehelletfinom hám feszül. Ekkora embernek ez nagyon kevés, szóval megkérdeztem: "Mit ennél szívem csücske?"
"MARHÁÁÁT!" - jött a válasz, nagy könyörgő szemekkel. A piacozás délután egyszerű volt, a főzés már kevésbé, egyik kezemmel vágtam, csíkoztam, fűszereztem, sütöttem, a másik kezemmel a muslicokat tartottam távol a készülő mártástól (Aaki kisasszony szereti a gyümölcsöt, főleg félig elfogyasztva magárahagyni a lakás különböző pontjain), a harmadik kezemmel Csöpit tartottam távol a nyers hústól ami Liverpool-i emlékeket ébresztette benne és mivel ma kapta az utolsó oltásait, ezért folyamatosan nyíít és egyhelyben keringet, a negyedik kezemmel pedig tükörtojásokat sütöttem összesen négyet fejenként. Egyen a gyerek rendesen. Ekkor állított be 3 órányi interurbán beszélgetését befejezve a ház asszonya és csak meredtek a szemei a véres hús, a nyűvő kutya, a musclicok és a nyáladzó Bower láttan. Végül olyan "najó most az egyszer" fejet vágott, leült az asztalhoz és megkérdezte mi a vacsora. Pontosan addig tartott elmagyarázni, mint ameddig elkészült. A fíling miatt vettünk Bombardier-t is, pinteset, hogy a vérebbel, kormos, vérszagú sztékkel és sűrű szósszal együtt meglegyen a Jóöreg Britt Fíling. Aaki persze "no eggs please". Ezt sohasem fogom megérteni, a gecit azt kétpofára ha lehet, de a tojás az "pfúúúj".

Nagy fasza főzés után jövök haza, tele a fejem tervekkel, hogy mit ennék a sok piára, erre triv, hogy nincs itthon még egy üveg ásványvíz se, nemhogy valami kaja.

Fockin' 'somnia!