talány

a pillanat megítélése ideolgóiai szempontból sőt bármilyen szempontból csekélyke szöszöktől összeragadott vidáman himbálózó lónyál. túlértékelt és félreértelmezett városi legenda, az emberi vágy, irígység és csökönyösség magányos metafizikai rántotthúsa, avagy húslevese ami még nincs kész, vagy már elfogyott mire odaérne az ember. kimész és keressed a térben, a városrészek peremén és az éjszakai vonalak síkján és poharak fenekén és arcokban és szemekben és régi, keresetlen szavakban, de ez is csak amolyan kozmikus blöff. kiváló keleti termék (avagy zen-turpisság) képében, vagy hatalmas lelkű (vélhetően ratyi) költők bőséges/felszínes szorongásainak hordalékaként rögtönzött megoldás ami élteti az illúziót, hogy az életben több van, mint...

(amit látni vélünk/látni hagynak/látni szeretnénk)

ezzel kellene taszajtsanak új tapasztalatok, új távlatok felé. talán. saját fantáziám az hogy ennek az egésznek a célja nem más minthogy rájöjjünk az élet az ami. se több, se kevesebb. de ez nem a leves. csak a leveskocka. az meg nem kell senkinek. a pillanat utáni hajsza olyan misszió amibe senki nem vág bele. egy hely amiről mindenki beszél bár senki sem járt még ott. magazinok címlapjairól és filmkockák ezrei közül kacsint ránk. médializált-tucatpózer-fosharmatot és egyéb elengedhetetlen energiahordozókat híredetnek vele. pedig & ám.
a dolog nem megfoghatatlanságának köszönheti a misztikus mázát, egyszerűen csak olyan jelentéktelen, hogy nem vagyunk hajlandóak felismerni. elvis él! jézus feltámadt! satöbbi!
miért számít vereségnek belátni az életünk... (félve suttog) jó úgy ahogy van.
mert nem ilyennek álmodtuk meg? mert 4 évvel ezelőtt nem ide képzeltük magunkat? nem így? az ember természetesen hajlamos úgy tekinteni a jövőre, hogy nem reflektál a múltra. ezért rohanunk mindig. elveszítjük az érdeklődésünket aziránt akik voltunk, akik vagyunk és csak az a fontos akik lenni szeretnénk. egyik átmeneti állapotból a másikba lendülünk. tele bizonytalansággal és kétséggel és egyértelmű hogy úgyérezheted egyszercsak egy szombat hajnalon: magasságos agybaszó krisztus! hát ez itt a pillanat!
pedig csak be vagy baszva és fingod sincs hol vagy. nemtudod honnan jöttél és nemtudod hol a buszmeg. és kénytelen vagy reflektálni egy kicsit mielőtt hívsz egy taxit és kurva hálás vagy, hogy ettél ma egyáltalán valamit. és az igazság az... nem. a lényeg az... nem.
a kulináris tanulság az, hogy nem az számitt megkaptam-e a levest és a rántotthúst vagy sem. mert a brassói is éppolyan finom ha azzal eszem aki számít.

...és ha van hozzá kovászos ubi...