cc

a világ hazugságokon alapszik. az én világom legalábbis biztosan. egy ilyen világban ahol születésedtől fogva hazudnak neked, alapvetően két dolgot tehetsz: megtagadod, vagy megtanulsz velük együttélni. bármelyiket is választod az eredmény mindig ugyanaz lesz, kinövöd őket, mint a régi ruhákat és mint ahogy a régi ruhákat, kívülről belülről megismeri őket az ember. a szabásukat, hol dörzsölnek, hol szűk, hol szorít... de előbb-utóbb szemétre kerülnek mert annyira elfoszlanak, lyukasak és fakók lesznek, hogy már nemtudjuk hordani őket tovább, nemtudunk "bennük élni". mivel nem ismersz másmilyen életet ezért az egyetlen dolog amit tehetsz, hogy újabb, kényelmesebb darabokra cseréled őket. egy ilyen világban, vagy úgy döntesz, hogy jó neked a sötétben, vezessenek csak a kezednél fogva, vagy kidugod a fejed a pulcsiból, hogy annak lásd a dolgokat amik.
a hazugság a legtöbb esetben önvédelem. kisgyerekként sajátítjuk el a képességet, hogy kibújjunk a felelősség és a büntetés alól. ez az a képzet amit sosem növünk ki, hogy azt hisszük bármin is változtat majd az, ha mást állítunk, mint ami valójában van. semmin nem fog változtatni, egyszerűen csak elismerjük a füllentés által, hogy ostobák, gyengék, vagy egyszerűen gyávák vagyunk szembenézni vele és ez az ami miatt igazán szégyeljük magunkat. nincs is ezzel semmi baj. "mindenki jobbnak akar látszani, mint amilyen. ez igenis az erkölcs diadala". de mikor valaki már több energiát fektet ebbe a "pózolásba", mint a saját életébe, mikor a hazugságainak a rabszolgájává vállik azaz a pont, ahol átesünk a szégyenletes-bár-emberiből a szánalmasba.
nem szoktam haragúdni azért, ha hazudnak nekem. mint írtam számomra ez természetes, mint a szmog amit nap, mint nap belélegzek. szinte már észre se veszem, sőt lassan amolyan szmog-ínyenccé (látens obszesszív diszociális paranoid) válltam. bassza meg, jelenleg még a "kenyeremet" (kredit) is ezzel keresem. illúzionista vagyok jobb napokon, elvarázsolok és szórakoztatok színes képekkel, plakátokkal, kisfilmekkel, csillogó üveggolyókkal. más napokon viszont én vagyok Darth Vader, mert "a reklám feketemágia". olyasmire vesz rá amit igazából nem szeretnél. bizony. én vagyok az apád.
nagyon trükkös vagyok. a hazugságból jövök rá, hogy mit is rejtegetsz. de nem leplezlek le. minek?
amitől viszont egész életemben féltem, az nem a hazugság és nem is az ami mögötte van. amitől mindig is tartottam az a motiváció, a megbúvó kis motor, ami mozgatja a díszleteket. miért? miért hazudtok nekem? mi több... miért hazudtok azután is, hogy tudjátok, hogy tudom, hogy tudjátok, hogy tudom, hogy hazudtok? miért hazudtok magatoknak is? sőt aki egy kicsit is ismer az tisztában van vele, hogyan érzek ezzel kapcsolatban (lásd fentebb). az igazság mindig azok oldalán áll akik meg tudják tartani a titkaikat, így íródott a történelem. mindenki akkora trükkmesternek gondolja magát, pedig...
nincsenek igaz emberek. mindenki sáros. mindenkinek a kezében ott a fekete folt.
szilveszterkor egy bölcs go-go lány mondta nekem: azok hazudnak a legrosszabbul a világon, akik nem félnek az igazságtól. ez a mondat idén számomra újabb és újabb értelmet nyert. ritka kincsek ezek a go-go lányok. ám.
belefáradtam ebbe. csinálok egy hálátlan melót fizetés nélkül, mert "tartozok ennyivel az ördögnek", szakdolgozatot írok valamiről amiről még soha senki nem írt, de hátha majdegyszer megéri ez nekem, segítek a "barátaimnak" amikor és amiben lehet bár egyik sem érdemli meg és időről időre (egyre ritkábban) csinálok valamit ami engem is leköt. mindezt azért mert úgy gondolom így helyes és ettől ostoba fasznak érzem magam folyamatosan. elfáradtam. nem akarom ezt tovább csinálni.
nem vagyok különleges, sem érdekes, sem semmilyen egyéb csoda-dolog. egyszerűen csak nagyon kíváncsi vagyok, rengeteg minden érdekel és azt szeretem csinálni ami érdekel. és bassza meg az isten időm is van rá bőven. nem vagyok tökéletes, de ezért sohasem leszek hajlandó bocsánatot kérni.