a kollegák csendesen lebegnek körülöttem egész nap. semmi hangos szó. semmi fölösleges. lebegnek és figyelnek. gondolom 2 pólus között ingázó tétova lelkek ők... a másik pólusban Carp, és az ingázás azt jelenti, hogy nem mondott még semmit a szombat délelőttről. de mindenki válaszokat akar. ejj, milyen szánalmas fajta az ember. nem fog mesélni. ha csak kinyitná a száját minden apró kínos részletet el kellene mondjon és akkor ő volna a ribanc. ezért kussol. higgyék csak, hogy valami borzalmas történt. hogy én csináltam valamit. nem is visel sminket. okos. válaszok nélkül pedig engem mustrálgatnak. hátha észrevesznek valami árulkodó jelet, valami apróságot. de én csak ücsörgök és teszem a dolgom.
I'm just going on my merry way...
élettanulság: az elbizakodottság mindenféle szarba keverheti az embert
(és semmi sem garantálja, hogy csak azért mert meztelen vagy nem fognak pofáraejteni)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése