perszehogy

egyértelmű volt, hogy megint én leszek a fasz.
D. a "csajlenyúlás" -mint nemrég megtudtam- sorozatos, többszörös bűnében vétkes.
a tegnap felkavarta az állóvizet, a mocskot ami hosszú évek óta ülepedett. mindenki elővette a maga kis ólomkatonáit és egész jó kis kivégzőosztag épült belőlük mára. olyan pléhbakák is én fejemen koppantak, amikhez az érintett társaságból senkinek semmi köze (bár megmagyarázza egy bizonyos másik "baráti" kör miért nem áll velem szóba egy éve már), de az hogy milyen messzire mentek el a saját sérelmeiken túl (pletykákért is akár) csakhogy végképp eláshassanak az már a homéroszi drámák szintjén mozog. ezen én már csak röhögni tudok. nem is ezen, magamon. ha nem tanultam volna meg magamon röhögni azt hiszem már halott lennék. hogy lehettem ilyen kibaszott ostoba? honnan gondoltam vajon, hogy minden baromság és faszság amit végighallgatok, végigviszek, minden segítség amit önzetlenül és azonnal nyújtok, a másik félben valamiféle hálát, vagy más pozitív érzületet képez? de legalábbis annyi tiszteletet, hogy egy ilyen fiskális per elképzelhetetlen legyen.

bevallom hát. halljátok szavam óh bokáimat mardosó ebek, hajj:
nyílvánvalóan ÉN vagyok minden nő álma és nem átallok élni is az istenek e kegyetlen áldásával. jelenleg azért nincs kedvesem, mert az egyedülálló hajadonokat semmire sem méltatom. terhes anyák és hűséges arák szívének és hajlatainak pezsgő nedűire vágyom csak hajj! és annál, hogy ez oktalan fehérnépek isten nevét üvöltik fülembe már csak azt kívánom jobban egyre hajj!, hogy a távolban vitéz és acélos férfiúi szívek hasadjanak kettőbe vala (amaz arák és terhes anyák hűséges és erélyes, szentéletű lovagjainak érintett szervei)! ...hajj!

és tudjátok meg e föld asszonyai mind a kegyenceim és én vagyok a sátán. és keljetek egymással fartúró birokra, békéljetek meg az ifjú szerzetesek bűnében, mert ellenem esélyetek nincsen. mert mint mondottam az imént a sátán vagyok és energiapajzsom van és emígy legyűrhetetlen valék és ádáz, gaz, lator valamint tisztátalan.

hajj!