tört én elem

a valódi másság alamuszi farokvilantó magyarázkodás-immunis, hazugság-szédelgő, meredekről a csücsköt lerágicsáló és gondolatolvasó figura ő. a robot-pilóta. az egyetlen alak az életemben aki igazán megérdemelt már egy poszt.

nem nevezhető a gondolat szintjén sem faramuci skizoid elméleti túlkapásnak lévén nem személyiség és még sosem próbáltam kommunikálni ezen lételemmel. ez/ő leginkább csak van. a kérlelhetetlen és könyörtelen lángész belül, ha mondhatom így mert tulajdonképpp nem tudom hol van ez. ő.

fel(e)ségterülete a másodpercek törtrészei és a tűrhetetlenül hosszú sztoikus hősökre jellemző várakozás tája. na olyankor szokta megmozgatni magát egy kicsit ez. el tesz-veszni a részletek között nemhagy. ha beszélhetek róla, mint "másikról" akkor ő az aki elvégzi a muszáj dolgokat. amikkel nem akarnék, vagy utálnék foglalkozni azt ő remekül megcsinálja. takarítás, testedzés, életbenmaradás. ezért is érdemesebb mentális automatizmusként, vagy magamba önkondícionált segédprogramként hivatkozni rá, mintsem az operációs rendszer szépséghibájára. mert abból is van elég.

a mindennapok álságos általánosságában észrevehetetlen együttlétünk során így rakódnak a dolgok.
mert az életem méltán nevezhető az eseménytelen felfedezések kereszthalmazának. lévén anyagi feladatok és mások ellátásán kívül teljesen céltalan eddig. tevőlegesen próbálok megalapozni egy lehetőségekben gazdag anyagi és szellemi légkört magamnak. ez úgy ahogy megy is. tekintve, hogy abszurditásba hajlóan logikus tudok lenni, ha ilyesmiről van szó. többek között ezért is kapok közgazdász diplomát ~1hónap múlva. valószínüleg. ezen folyamat alátámasztása meg egyéb más mellett az előzőleg megszerzett szakmámnak köszönhető. vicces ugyan, hogy amaz szintén soha nem akartam lenni. aztán de. és lettem is.

hírnök volnék és az üzenetre várok. amit eljuttatnom kell. addig egyfajta mellékszálként megváltanám a világot: apró alprojektekbe kezdek és miegymás. mindezt egy teljesen rendezetlen módon, logikusan. elmúlt fél év a bejárós, állandó, jólkereső állás tesztelésével és úgy néz ki erre a misszióra rá is feküdhetek hamarost. aztán addigra/akkor már/mindig is meg lesz az egzisztencia mellé járó "szilaj, szittyai, szeplős, szende" és a legkisebb közös többszörös startrakétáinak indítása is az álomszerű hormon-ballaszt fokozhatja majd. talán. de nincsenek igazi terveim. se céljaim. ha a jövőre gondolok kisházat látok, gyümölcsfákat meg ilyesmit. semmi konkrét.

ezen dolgozunk a robot-pilóta meg én. vagyis nem sokon múlik. pár ezen-azon. tevékeny időszaknak nézek elébe tehát. az iskolára például mostmár nem kell majd várni. csak idő(m) nincs. és nem is lesz semmire.
minden buta félnapnak értéke van azt mondják, ha az ember elhagyja az iskola és az ifjúság végtelenjét. ebből valószínüleg sosem fogom megtudni mennyi igaz. az univerzum szubjektív alkalmazottjaként csak elfoglalt lehetek. mindig is az voltam. beépített zen-autómatával, aki néha kisepreget.

:)

that spoonful..

D: - mi újság? mesélj..
Vik: - semmi.
D: - sajnálom.
Vik: - mit?
D: - hogy az életed ezek szerint eseménytelen, tartalmatlan, értelmetlen és üres.
Vik: - ...
D: - vagy csak nekem nem akarsz lehetőséget adni arra, hogy elhelyezzelek az ittben és mostban. kezdő alaphangok után elmehessek egy irányba a beszélgetéssel, ami lehet neked is releváns.
Vik: - mit meséljek?
D: - "kezdd az elején... és ha a végére értél, állj meg."
Vik: - tényleg nem történt semmi...
D: - mondanám, hogy öld meg magad, de minek..
Vik: - ...
D: - nem értem miért vágsz ilyen fancsali depressziós pofát.. ez a zérus. ez a kezdőpont, az origó, a nulla. minden itt kezdődik és ide tér vissza. neked lehet, hogy passzív, üres és tehetetlen, de az igazság az, hogy végtelen lehetőségek lehetőségeit rejti. mámoros kabinettje a karmának.. keresztút, ahol a múlt tévedéseit akasztották fel egykoron. nézd a távlati pontokat.. innen beláthatsz egy csomót: thai-masszázs egy óra múlva, habos kávé egy gombóc fagyival 10 percen belül, 2 év múlva nem várt terhességből születő kisfiú, tovább nem halogatható felmondás... új élet külföldön, új élet itthon, sörösüvegek visszavitelekor szembetalálkozni a nagy Ővel és 3 évvel később ráébredni, hogy mégse Ő az.
Vik: - thai-masszázs? azt se tudom hol van olyan..
D: - megkérdezel engem és fél óra múlva ott is vagy.. mivel pont nem tudnak fogadni félórát vársz az előtérben és elolvasol egy magazint amit mindig is gyűlöltél, de találsz benne egy új hajszínt ami megtetszik és holnap befested a hajad, miután megbeszélted anyuval és a fontosabb barátnőiddel és emiatt a hajszín miatt felveszel egy kosztümöt amit eddig nem volt mihez és ezzel az összhatással a főnököd szerdától komolyan fog venni.
Vik: - :)
D: - ez az ahogy az élet működik.. csak neki kell látni.
Vik: - :D
D: - ahogy a blues-harmónika tanárom mondta: "Nem az a lényeg, hogy szarul játszol, hanem az, hogy e miatt ne hagyd abba. Attól ugyanis semmi nem lesz jobb".

au natural kedd

miért nem bírnak szólni, vagy kitenni egy papírt, hogy:
"Kedves és Nagyságos Lények, ma szereljük a lófaszt ezért elképzelhető, hogy kaputelefonjaik csupasz lelke a nap folyamán a Sátán játékszerévé vállik. Kérjük készüljenek fel a jövésmenést analóg követő és random audió-sztereo-szodómiára. Hézag Gézáink már dolgoznak az ügyön."
reggel álmomból kelve többször sikerült leborulva imádnom az ördögöt, mert azt hittem eljött a világvége. a Végítélet harsonái-theme a távrecsegőn ugyanis szubhumán vegyeskórusba váltott, és olyan mélységekben és magasságokban képes többszólamban jajveszékelni, hogy az feltétlen döbbenetet és tiszteletet ébresztett bennem a technika iránt. késztetést érzek, hogy szűzáldozatot mutassak be a őneki, hátha kis likaiból csordogálni kezd az arany.

apropó.. a pulyáktól múlthéten sikeresen elkaptam valami csíny és dunakavics szagú gerillavírust, ami kezdi ellehetetleníteni az életemet. semmi láz, semmi para, ez nálam csak amolyan tréfa-kór. az aluszékonyságnak pont örülök, de a belső tőkelikviditásnak már kevébé... konkrétan nem merek se fingani, se tüsszenteni.

a nap szuicid hangulatát fokozandó pár órája tudtam meg, hogy feltörték a bankszámlámat. a bank természetesen semmiféle kompenzációt nem nyújt. ez nem anglia... ez a vadnyugat.
- ..jöttek a kovbojok és elvitték Mr. Weatherby. kér esetleg egy csésze teát?
erre kb. egy dolgot tudtam a bankos kisasszonynak mondani:
- teringettét.

ezek így hárman kurvajól összejátszanak ám most.

mind1. kellenek ilyen napok is.

Lolka emlékposzt

egy darabig nem jön vissza!!! juhú!!! ennek örömére hallgassunk egy kis karattyolást.
ezen (kicsit halk) például tökéletesen átjön egy hónapos ismeretségünk karmageddon-gyanús hangulata. végig azt éreztem valamiféle rossz cselekedetemért fura-lány általi halálra ítélt az univerzum, pedig nem nyalattam le veletek gyermekeitek vérét a bakancsomról (még) meg semmi. nem volt igazságos. de jéj, egy jóideig csak a számítógépem alkalomszerű feltöréseit kell elviselnem mikor unatkozik, vagy hogylétem érdekli.
(D. kis táncot jár)
jah és ne mondjátok, hogy csak nagyonfurát mutattam.
de ne dőljetek be amúgyám. ezek is MIND BOLONDOK! MIND! EZEK! IS! mint. egy. dodó.

Proust

ex-barátnő nevetségesbe hajló terhességén röhögni nem szép dolog. de a látomás ahogy tesz-vesz és tolatóradarost farral előre tobzódik a pici konyha sáncai közt.. ahogy, kidugott nyelvvel kimanőverezi a hűtőt, az valami bámulatos. ülni, állni se tud normálisan és mégcsak 6,5 hónapos. pirinyó ő amúgy is, hátmég a hatalmas hasával. elő van jegyezve a szülés után mozgásterápiákra meg minden... a gyógytornászok már a láttára megnedvesednek. nevetgéltünk egy csomót, de nehezen ment neki.. (valószínüleg nyomja a tüdejét a gyerek)
ha meg az oldalára heveredik alig lát és ezért inkább autómatikusan elalszik. az ember azt hinné ikreket vár. nem. ez egyetlen gyerek. Dávid. gondolhatnánk, hogy valami jóképű barbár hős fia lesz, maradi félisten, vagy minimum az állatok királya. de nem. (lassan állástalan) pénzember az apuka és (hozzám képest is) kopaszodó, androgűn, korpulens fajta. tehát most anyuval úgy néznek ki, mint 2 tojás.
... ahol az egyik tojás ellopta a másik haját.

állítólag "még mindig, olyan szerelmes az érintésem, hogy a bőrön sajog a helye". :)

majdnem egy hete nem voltam itthon. látszik.

...

már egy ideje itt lakik. teljesen. mellettem. egy rúdon. idehord bogyókat is. tök gyanús.

elneveztem Musztafának. Musztafa Ibn Al Moszat, a re-gó.

mert ahányszor elzavarom mindig visszajön.

szintén roppant gyanús: licsi-gyümölcs. természetanyánk a licsin keresztül vezet be minket a kannibalizmus gyakorlatába, ezzel valószínüleg előjelezve a világvégét. szerintem.
merthogy olyan, mintha szemgolyót ennél.

fun

miért van az ha visszautasítasz egy nőt az első gondolata az hogy buzi vagy?
egy kis önkritikát nem adott nektek a jóisten?!

ha akkora arc vagy győzd le a csajjal az űrnácit!

ezek állítólag szószerint elhangzottak tárgyaláson:
1.
Kérdés: Maga szexuálisan aktiv?
Válasz: Nem, én csak ott fekszem.

2.
K: Mikor van a születésnapja?
V: Július tizenöt.
K: Melyik évben?
V: Minden évben.

3.
K: Ez a myasthenia gravis befolyásolja a memóriáját?
V: Igen.
K: És milyen módon befolyásolja a memóriáját?
V: Nem emlékszem.
K: Szóval elfelejtette. Mégis, tudna egy példát mondani valamiről, amit elfelejtett?

4.
K: Hány éves a fia, aki magával lakik?
V: Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan.
K: Hány éve lakik magával?
V: Negyvenöt.

5.
K: Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet csinálták magáról?

6.
K: Szóval a teherbe esése napja augusztus 8?
V: Igen.
K: És maga mit csinált ez alatt?

7.
K: Szóval van három gyermeke, igaz?
V: Igaz
K: Hány fiú?
V: Egy sem.
K: Hány lány?

8.
K: Hogy végződött az első házassága?
V: Halállal.
K: Kinek a halálával?

9.
K: Tudna egy személyleírást adni az alanyról?
V: Közepes magasságú, szakállas.
K: Nő vagy férfi?

10.
K: Tehát azt mondja hogy a lépcső lefelé vezetett a pincébe?
V: Igen.
K: Lehetséges hogy ugyanez a lépcső felfelé is vezetett?

11.
K: Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon?
V: Minden boncolást hullákon végzek.

12.
K: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
V: Orális.

13.
K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
V: A boncolás kb. Este 8:30-kor kezdődött.
K: És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
V: Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott hogy miért boncolom.

14.
K: Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a vérnyomását?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a légzését?
V: Nem.
K: Tehát lehetséges hogy az egyén életben volt amikor elkezdte a boncolást?
V: Nem. AZ egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban.
K: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
V: Igen, lehetséges hogy AZ egyén életben volt és ügyvédként praktizált valahol.

MÖ

finom, puha, lángos-szerű tésztát csináltam a lasagnához, de a büdös kölyöknek csak a hal kell.. az is szétnyomkodva, hogy nézhesse ahogy kikeresem a szálkákat.

jah igen... feloldották a ban-t miután kezelhetetlenné lett a gyerek. valami fogai jönnek. nem tűnt fel. tökmind1 mit csinálok óriási kerek gyerekszemekkel bámulja. próbáltam játszani vele, de az elgurított labdát csak vihogva megtapsolja majd visszahozza...

olvastunk mesét.. főleg én. és mondtam neki verseket. a LOL-t úgy mondja "vol". kedvenc szava pedig a "kredenc"... ahányszor meghallja fogja a fejét és nevet. van egy kis zöld lapátja.. leginkább azzal szeret jönni menni. kész. mint valami roham-árkász. néha elbújik, aztán kis idő múlva megkeres, hogy hol vagyok. mi inverzbe nyomjuk. nekem nem kell csinálnom semmit. ülhetek például itt és írhatok. leszarja. ha valami kell neki idejön és azt mondja "Na!".

kis kerekded gyerek.

AAAAAAAAARGH!!

belsős poén!! ha nem érted az nem véletlen.

holmi

tegnap megtanítottam a tummo alapjait egy csövesnek miután egy szál ingben sétáltam és ez őt komolyan megrendítette. heti jócselekedet kipipálva.

fontolóra vettem, hogy felteszek egy képregény és film listát is a könyvek mellé, de tekintve a könyves lista is elég hiányos még és valószínüleg amúgy is mindenki leszarja ezért úgy döntöttem, hogy inkább folytatom a misszionárius munkámat; embertől emberig.

rájöttem miért mindig pont a fejünk felett repülnek el a galambok! (a népmeggyőződés ellenére a Sátánnak semmi köze hozzá.)

halott barátok temetési videóit nézni tök fölösleges és beteg dolog, mert:
- a részvéted nem nyilatkozik meg jobban
- nem változtat a tényen, hogy nem jelentél meg
- csak mégjobban elszomorodsz tőle
- kurvatiszteletlen morbid belső késztetés eredményeként végig azon fogsz kattogni, kinek hogy folyik össze taknya-nyála
- pontosan 21 perc telik el mire agyatlanul fogod keresni a legmegfelelőbb zenét amit a takonyingázás és szipákolás alá vághatsz
... viszont rá fogsz jönni, hogy az audiovizuális idiotizmus legyőzi a gyászt.

a franciasaláta úgy jött létre, hogy az emberek nem akarták kidobni azokat a falatokat amiket visszaköhögött a kutya.

fa-bula

az átlagember felületessége kezelhetetlen. az alkotó a kommerció bolondja legyen-e, vagy a géniusz késztyűbábja.. ez évezredes kérdés. azokat nevezzük alapvetően kultnak akik megtalálják valamelyest a csapást, ami ha nem is közép vagy arany, de legalábbis sárga ösvényen halad. a szomorú igazság azonban az, hogy az emberek nagyon könnyelműek és soha nem néznek be a függöny mögé, nekik elég a nagy varázsló imázsa. igazából azt akarják, hogy hazudjunk nekik. elveszítették a képességét annak, hogy felismerjék az igazság banális és egyszerű voltát. valami bitang divat elhiteti velük, hogy ami egyszerű az unalmas.

a kora reneszánsz óta szórakoztatták a mosdatlan tömegeket a Punch & Judy mutatványos művészei (nálunk ennek megszelidült változata Erős János ill. Paprika Jancsi). közérthető történetek amiktől rettegünk a mindennapokban, de egy bábú kalandjain keresztül mulattató vásári látványossággá lesznek - pl. az erőszak, nekrofília ami gyakran szerepelt az előadásokban - és azonnal elfelejtjük, hogy a "hős" akit tapsolunk és ünnepelünk igazából egy púpos, asszonyverő, gyermekgyilkos pszichopata.

a rajzfilm-erőszak őse... zseniális.

az egyszerű igazság egy swazzle torz, sipító hangján beszélt és mindenkihez eljutott. minden faluba, minden emberhez, gyerekkorunktól kezdve hallhattuk. talán ezért is hívják ezeket a mutatványosokat 'professzoroknak'.

tegnap Harlan Ellison Stalking the Nightmare című novelláskötetének bevezetőjét olvastam amit stephen king írt. oldalakon keresztül blablázott saját magáról, az anyjáról, a gyerekeiről és bekezdésenként méltatta a szerzőt anélkül, hogy bármi érdemit mondott volna. aztán elolvastam az első novella a The Quite Lies The Locust Tells első pár mondatát, amik egyből úgy hatottak, mint egyfajta vádirat king és az egész generáció ellen akiket a sikerei ösztönöztek. szerintem kingnek ez nem esett le... a lényeget nemcsak leírni képtelen, de ha leírva látja felismerni sem. éles határvonal mentén vállt el a szar a májtól, a külnöbség azok között akik írnak és azok között akik írók. (én magamat mindig is afféle vakmerő laikusnak tartottam, olyannak aki a keleti fronton a vérgőzös tűzharc közepébe képes lett volna behajítani egy hógolyót.)

Alisa Kwitney és a The Sandman összefoglaló "gyűjteményes kötettel" ugyanígy voltam. kiderült, hogy az egész egy lelkes, gyönyörűen tördelt és illusztrált semmitmondó seggnyalás. magukat a Sandman képregényeket nem csak Gaiman miatt szeretem, hanem mert a történetei mélységeiben kapcsolódnak össze azokkal a mítoszokkal és legendákkal amiken felnőttem. az ősi meséket alázattal és értéssel jelenítette meg a saját világában egy olyan kaleidoszkópot hozva létre, amin keresztül ezek egymást erősítik. nem alapanyagot látott bennük, a bölcsességüket és értékeiket hozta a felszínre.. restaurálta őket finomságaikkal és részleteikkel együtt.
de amikor azt látom, hogy ezek a részletek a mesék ismeretének hiányában még a Sandman egyik szerkesztőjén is elvesznek, akkor nagyon szomorú vagyok. mert mi csapódhat le akkor az egyszeri olvasóban? kult-hype, nyáj-tudat... a pozitív kritikák és díjak serege mellett Gaiman szerénységét már egy ideje egészen más szemszögből látom. értem már, hogy támogatja a Coraline film elkészülését és még számítógépes játék is lesz képzeljétek.. Wii-re. ez már a Punch & Judy sátor... ez már a mutatvánnyá egyszerűsödött mű. Dali a dísztányérokon. ugyanaz a hálás ám derengő csalódottság amit Szabó Réka arcán véltem látni a Buddha szomorú előadása után. mennyit ér a siker, ha láthatóan senki nem ismeri fel a munkád teljes mélységét. ha a csomagolást állítják ki a nappaliban nem az ajándékot ami benne volt.

és csodálkozunk, hogy nagy lebegő fejek irányítják a világot.
ha elvesznek az egyszerű igazságok, akkor miben higgyünk ezután?

idegen tollával

ahogy aggódó tekintete vizslat - látom rajta a félést. höh. mert a fontosak, mint a derék derék, meg ha jó fenék - ezekre egy asszonynak főleg figyelnie kell ha menny akar lenni. mert micsinálnak az emberek olyankor, ha megházasultak. megbeszélik, hogy no fiacskám mától hagyományosan fogunk dugni, mint a népek. szerintem ezt beszélik meg. mert az ember nem akarja, hogy a meglepően hamar összejött csillagszemű legkisebb közös többszörös kéretlenül rárontson a szülői karra, miközben mondjuk anyu egészen gagol. elég ha a csunyáját látja. standard kiskori ijedelem, szőrmentén mert fater már úgyis tudja honnan nő ki a néni lába, nem kell neki vizuális vezetés. meg már öreges és gyakran fázik is neki. kell a menyétke na. akkormár.
de addig. addig pu(n)c(i)parádé kell legyen. meg aranymetszés. alakzatok és formák. itt ott. a fontosak. fej-tor-potroh.

nagyonzsíros lesz ez nem?... mennyit vágsz még?...jajezrengeteg...!

érzem a belső konfliktusát. ám. hajlamos kitekinteni a józan önérzet spanyolfala mögül.
juj ez nagyon finom lesz - nem vágsz inkább még bele hagymát. a szalonna is elég már - van benne sok, ezt majd én megeszem... ezt a kicsit. meg ezt is. és kukkolik. aggódva. jaj de megfogja ezt ő még bánni - jaj de mennyire jó lesz.

és rámszól... ugyanaz a hang, mint mikor egyszer valamikor-valakivel-véletlenül elfingtam magam szex közben. csak itt a lebaszás a fondü edényért jár... ami nem lábos az isten ugorjon kétlábbal a szemedbe! előkapja nagyhamar.. a formásat, a csodát. a csallagó fények ebben az edényben szeretik nézegetni magukat... minibogrács. nekem is kell ilyen. lehet vele otthon. nem kell menni sehova. pont olyan tényleg. a szótárban a 'remek' szó mellett a minibogrács képe látható. ennyire fasza!

és zöldségek és nedűk nekikezdenek vitustáncuknak, majd takarékon unatkozva kódorognak a fazékban. ez van nekik ma. mi meg terítünk, a pecászok... a nyurga, a kopasz meg a beteg srác. míg a ház asszonya kismamaruhába bújik... mindenre fel van készülve. ma álterhesség várható.

a nyugatitól aztán egydül sétálok haza, keresztül a városon ami mozdulni vágyik. a kapu előtt vár a hűséges pipafüst, délután szökött ki az udvarra és megkergette a macskát. egy felhő ül a háztetőn... bizsereg a széle. a falak melegtől részegek, a kanna mélyén mesetea szipog. a takarótól már nem látom az eget. nyöszmögünk én meg a párna vállvetve mi. egy picit valahol beszuszog a huzat.

most nincs semmi fölösleges. most minden jó ott ahol van. most úgy vagyunk ahogy köl.

rapid

hazaérve azt tapasztaltam, hogy az egyik nagyondrága cipőmben távollétemben túró keletkezett...

igen.

túró.

a tegnapi rengeteg barnasör és számolatlan tequila, vodka, birspálinka, rum (és valahol egy mézes-fűszeres vilmos) hatására nem sikerült még csak pityókás állapotba se jutnom, ámbátor ma reggel obligált fejfájásra ébredtem. azt hittem terhes az agyam. ikrekkel. rúgdostak is. anya leszek.

Bower várt a nyugatiban... szerinte isten egy természetellenes ötlettől vezérelve teremtett engem, hogy megmutassa miért kell az életeteket a jóság és jámbor megtartóztatás jegyében leélnetek. élő crash-teszt baba vagyok.

a vonaton ült tőlem nem messze egy ember, akinek egy luk volt a kobakja tetején. bele volt tűrve egy... talán szalvéta. úgy nézett ki első pillantásra, mintha kicsi turbánja lenne. másodikra is. néha kis furi véres buborékok keletkeztek a sebszél és fejfedő találkozásánál. fantasztikus volt. szolnoknál (hol máshol) enyhe habot eresztett.. akartam szólni neki, de olyan édesen aludt.

én is aludtam egy kicsit. dehidratált, a gerincvelőmben fortyogó dühtől hajtott álmom volt. egy kb. 15 éves torz, dagadt, nyomorék kislányról álmodtam aki időről-időre gyermekökölnyi aranyrögöket vomitált és emiatt megállás nélkül sírt. mindenki feleségül akarta venni. én nem. én csak vittem valahova. többre nem emlékszem. olyan ideges lettem, hogy felébredtem.

ad hominem

a párkapcsolatok az élet uzsonnásdobozai.
ezt már biztosan hallottátok tőlem egy páran ti ott kint.
ha nagyon az alapoktól akarnék indulni akkor azt mondanám minden az agressziónál és asszertivitásnál kezdődik, ami teljesen normális része a főemlősök szociális integrálódásának.
de nem akarok az alapokról indulni, mert nemérted/ nem hiszel nekem/ te nagyon vágod már/ te már annyi mindent megéltél/ téged én ne oktassalak ki/ és különben is ki a fasznak képzelem magam...
ezért inkább azt írom: a párkapcsolatok az élet uzsonnásdobozai. így. dogmatikusan. bele. kapjabemindenki.

mindig is voltak erősek és gyengék. valamiben erősek és valamiben gyengék. a gyengék pedig mindig az erőseken "élősködtek", vagy csoportbaverődtek a nagyobb védelem érdekében. ez nem rossz, vagy szánalmas, vagy megvetendő dolog.. ez evolúciós logika.

ha megfigyeled a párkapcsolatok nagyrésze is ilyen. mindig van egy domináns fél, aki irányít, szervez, aki a döntéseket hozza. jobb esetben ez a valaki kitart, még jobb esetben inspirálóan hat a másikra és az "felnő" hozzá. a rosszabb eset az mikor leépül, elfárad, vagy kezdettől fogva mind2 nyomorult és kialakulnak ezek a kodependens csimpaszkodások... se veled-se nélküled kapcsolatok amiket nyílván lehet a romantika és szeretet, netán "szerelem" köntösébe öltöztetni, de számomra a lehető legtávolabb állnak az emberitől. egyszerű függés. "kényszer, érdek, ösztönélet, a három nagy fekete fabábú". ez az anyagi/érzelmi/akármilyen élősködés a másikon, egymáson. sosem értettem ezeket, vagy hogy miért van az ember együtt valakivel 10 évig, ha már az első 5 év is szar volt.

a kapcsolatokat remek időtöltésnek tartom, de semmi több. szép az ha a megértés, törődés, figyelem, szex egyazon helyről jön, de ez lássuk be lufasz. nemhogy nem romantikusnak, de egyenesen undorítónak tartom, hogy két "fél-ember" kelljen ahhoz hogy kitegyenek egy "valakit", és még csak nem is egy valamilyen "valakit", hanem egy "akárkit". részemről az egyetlen járható út, hogy azért szeressem a másikat amilyen és ne azokért a dolgokért amik én nem tudok lenni. nem voltam-e én is ilyen csimbók? hajj, dehogynem... évekig rá voltam kattanva a precíz, maximalista nőkre, aztán valahol útközben félig tudatosan fejlesztettem ezeket a készségeimet és lám...
mondhatod, hogy ez "egyensúly" - jöhetsz nekem az okossággal, hogy ez "jin és jang", de akkor felületesnek foglak nevezni és felhívom rá a figyelmed, hogy az a két fél ha jobban megnézed önmagában eleve egész... ha ebből az aspektusból vizsgálom akkor a többséget "negyed-embereknek" hívom.

két teljes ember kapcsolatát és szerelmét tudom csak értékelni.. amit nem a pszichológiai darwinizmus prózaisága lökdös végig az élet göröngyös útjain. partnerséget és nem félkegyelmű, gyáva, obszesszív kötődést, a másikba belelátott mindenfélével cukormázzal elviselhetővé - sőt szerethetővé - tett önimádatot. mert magadat csonkának látod, de benne... na aztán benne meglátod milyen is vagy "valójában"...

de ez nyílván az én álomvilágom... hogy felnőtt egészséges, értelmes embereket akarok látni. olyan kapcsolatokat amik nem kigúnyolásai mindannak amit esetleg a "szerelemről" gondolok. minden relatív. azzal is beérném, ha a partnerek azonos szinten lennének. nem találod furcsának, hogy bizonyos emberek (és főleg öregaszonyok) életében egy kutya vagy macska képes betölteni a partner szerepét? azt képzeled egy másik emberre nem vetítenének ki ennyi mindent?

a szomorú az, hogy előbb-utóbb lehull a lepel és egy reggel rájössz, hogy nem tudod ki fekszik melletted az ágyban. és megindul a pusztítás, az önsajnálat, a gyűlölködés és jobb esetben csak egymást teszitek tönkre. rosszabb esetben egy újabb generáció nézi végig.

de a legszomorúbb az egészben az... - az a dolog tragédiája -, hogy egy olyan világban élünk, ahol simán elég csak fél-embernek lenni.

lézi frájdéj eksön

- teszek-toszok, majd suli. hirtelen érzem, hogy nekem jávorszarvast kell ennem. lehetőleg rögtön. szereztem is...
meg kell mondjam a jávorszarvas, mint intézmény már eredetileg fent volt a világ leggyanúsabb dolgainak listáján, de a mai nap minden furmányos, agyalapi sunyileső-funkciómat szanálta. hús, amitől azonnal megszenderülök. kellemes hangulatú dögevő teletabivá avanzsáltam és csak a perverz irónia kedvéért...tobzos-magos-zabos édessüteménnyel fogyasztottam őt, kigúnyolva ezzel isten jávorszarvas-életvitellel kapcsolatos terveit. ennél már csak az lett volna szebb, ha - mint egyes kultúrországokban a szték mellé az étlapon - oda lett volna írva az elhúnyt állat neve. az enyémet egyértelműen Aldónak hívták. éreztem a zamatán. a második csomag pedig Bence volt, mert az olyan kis hamis. BTW kevés zseniálisabb ÉS perverzebb találmánya van az embernek a világon, mint a hurka-kolbász készítés.
- vásárlás közben utamat állta egy kiber-jegesmedve androidokból (vagy ursoidokból) verbuvált zsoldos-dixiland formáció. rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok felkészülve az ilyen esetekre... ez volt a jövő. ott állt beteg mosollyal és akkora picsákkal, mint egy-egy versenylóé.
- visszaérve az suliba egy éppen hoz-teszként működő csoporttársnőm megragadott, hogy szabadítsam meg őt azonnal a rátestált 3 japó vendégtől, akár szexuális ellenszolgáltatások fejében is (az ilyeneket jó lesz jegyeznem amúgy). természetesen segítettem neki, főleg miután legnagyobb döbbenetére kiderült, hogy tudnak angolul. első útunk a wc-be vezetett és hatalmas mázli, hogy beszaladtam kezetmosni 5 perccel korábban, mivel az egyetlen divájsz ülőkéjének pereme körbe volt fosva. kívülről. hevesen. elnavigáltunk.
- túráztattam őket pár órán keresztül, bár kiderült ők is a szokásos kollektíva formációt támogatják ami a gaijinekkel való kommunikációt illeti. mesélek-> fordító röhög -> fordít -> mindenki röhög... bár mindenki ért angolul. agyfasz. egy bejgli-vendéglő felé az egyik derékszögű nénit meglátva (a derékszögű néni-klánból, merthogy több is van) über-becsülettől és riszpekttől duzzadó bordakosárral megkérdezték ő mohamedán-e esetleg... le is fotóztam őket vele. amúgy volt rációja a sejtelmeiknek, mert a néni kelet felé görnyedt. ez további megfigyelést követel. rájöttem ezek olyanok mint a jawák.

morom

feltűnően csinos lányok szolgáltak ki a börgerkingben.
(ez két dolgot jelenthet:
1. valami készül... valami pr/világvége/sátánista fondorlat
2. megint rajtam van az anyuhúzigáló papasági-roham)
sajnos csak 5forintosokban tud visszadni, de hozzádob az agykásából egy trüffelt:
- ..így legalább többnek tűnik!- mondja. vállatvonok.
- te meg szebbnek.
mosolyog, elpirul. szomorú. nem bók volt.

...a kelekótya körbe-körbe rohangálás, zene, ajándékok meg minden. a karácsony botulizmusa amitől olyan lesz az agyatok, mint a honvédségi szappan. nekem nincs karácsony-fílingem. nemcsak hogy egy szikra hó nincs sehol, de a szaga sem olyan. minden fura. mint mikor túl sokáig hagyod a ruhákat a mosógépben. öblítő és tisztaság keveredik a múlandóság egy lehelletnyi, pikáns kis aromájával - furi. és mindig furi gondolataim támadnak tőle. ...eh.

no es importante.

a telet szeretem. az egyik olyan jelenség a természetben ami teljesen egyenes veled. nem becéz, nem játszik és nem köntörfalaz. semmi hajsza, semmi vadászat, tiszta, üres, néma. erő és tökéletesség. nem csalfa hormonokkal vagy búskomor, színes DM-levelekkel üzen. nem dühös. nem gőgös. egyszerű és rettenetes: meg fogsz halni. atyai szavak, amik barátságos ősi szólamok utolsó mély akkordjainak lecsengéseként bizseregnek a faji emlékezetben - maradj a többiekkel. maradj biztonságban. maradj melegen.

ő az apa aki mindig távol van, valahol a látóhatáron túl, és mikor végre hazaér keblére ölel mindenkit akivel szembejön. de ha túl sokáig ölelkezünk nekiadjuk lelkünk minden szeretetét. opálszínű szemeiben megláthatjuk a csöndet, az igazit. elringat és elalszunk az ő hatalmas karjában és velemegyünk, mikor újra útnakindul.

a legdrágább barátom. megtanultam állni a sziklarepesztő kézfogását, az arcomon sem hagy nyomot a csók amit ad. az én házamban helye van mindig, a történeteimet hallgatja üldögélve az ablakom alatt. éjszaka pedig nagyon halkan dalt dúdol egy messzi tájról, ahol még nem járt ember, ahol nincs idő, ahol nincs fájdalom. ahol csak béke van.

hol késel pajtás?

mcmutatom

pöti interkult kitekintés: mcdonalds

ma anno (első reklám) orosz és a világ másik végén 1 2

kevéssé ismert tények a világról #34: a mcdonalds "golden arch"/kettős sáv(?) logóját többen ismerik a világon, mint krisztus keresztjét. (annak elenére, hogy bizonyos országokban ronald mcdonald bohóc jellegzetes arcfestése megegyezik a halál mitológiai alakjának ábrázolásain látottakkal.)

kevéssé ismert tények a világról #15: a globalizáció a római birodalom megalakulásával kezdődött.

/

az első trolik szemérmesen kerülgetve egymást igyekeznek a forgalom felé, mint bakfisok akik még nem tudják hogyan kell szeretni.

a nemzetet kórság gyötri! szipog, prüszköl és harákol. megegeresedett. mocong. a metrón fröcsög a nyirok.

új napi fétisem: csinoska lány kicsi autóban, hátsó ülésen szobanövény.

tárgyalástechnika 3.

egy padawannal történt mai beszélgetés nyomán, avagy intés a kezdőkhöz:

középiskolásként én is elvállaltam különféle grafikai munkákat, jött az ember csöpp lenézéssel mivel se papírom, se tapasztalatom és mondtahogy:
megrendelő: - szia. kellene nekem egy xy.
kicsi D: - 50k lesz.
megren: - höhö... mitakarsz te fattyú?!
d: - (vállvon) akkor kérjen egy árajánlatot valamelyik stúdiótól.
kisvártatva visszajön a megren:
- .. szevasz édesöcsém. mennyit is mondtál? 50?
d: - 100.
megren: - kiváló. mikorra lesz kész vele ha szabad kérdeznem nagyuram?

első szabály: ismerd a piacot.

JEHŐ!!!

vagyis jahogy:
és tegnap megszületet a Szanyi első saját gyereke!!! vuhú! akasztják a hóhért úgymond.
gratulálunk a szerzeményhez és üdvözöljük az eddig mindenki által lánynak látott kisfiút az élők sorában: Szia Gyerek!

első gólhoz jótanács: akik folyton a rokkendrollal jönnek még sose csinálták jól, ne egyél a sárga hóból és ne bízz a mókusokban.