ima

kaptunk ma valami olcsó ködöt, ettől bepixelesedik a szakállam... ide látom.
táv-ténfergő vadonatúj emberekre bukkanok a metróbejárat hónaljszagú és faszmeleg peremén, mielőtt alászállok a város bélrendszerébe és nekiiramodok, mint valami soltvadkerti hattablettás rettenet. mert én.
kirítt szemű nénik állnak halomban, árulva az enyhe fridzsiderbukéval aláhamisított szegfűt, vagy hogyhívják ezt a fakó, szájbakúrt salakot?!
a hagymareszelésre emlékeztető közbeszéd, létalapon rossz irányban pereg köztük...
nem időjárás ez kérem, csupán a klímaváltozás zabigyereke.
agg hód-kompót fásult verejtékének eretnek dagonyája.. voltvalamikor.
de legörög már alattam a sérv-színű padlat, szisszen a magánszférám, és fényrepeszektől kábán portállok valami felé, ahol kevélyen ma is ki fog derülni, hogy én mekkora kuriózum. de leginkább talán ne.
mert már ebből is elegem van.
szeretnék egy nyugodt napot, egy csendes estét, meleg vacsorát egy kád vízet és egy szivart. minden lehetőség adott. kérlek titeket hatalmas istenek... ne álljatok az utamba.