halandzsa

fönt a felhőkről a város fényei lógnak, hajnalszagúan, rezdületlenül. így néz le ránk alulról, önmaga tükörképét látva a csillagokban is. mert az égben is csak apró tüzek égnek. olyanok vagyunk mi is nekik, mint ők mihozzánk. magasztos, ragyogó porszemek és mind a fényt őrizzük a sötétség ölelésében. tábortüzek vagyunk.

minden embernek van helye ezen a világon, legfeljebb az út amin jársz még idegen. megadatott a választás lehetősége, a szabad akaraté, de csak hogy magad fedezhesd föl és így érezd az értékét annak, amit kaptál. amire születtél. "a test esendő a szerencse pedig forgandó" - ahogy mondják és te nem születtél szerencsésnek hidd el, te magyar vagy. és neked mindenért sokszorosan meg kell dolgoznod. de amikor megtalálod azt amiért erre a világra szántak, az fog a legkönnyebben jönni. fáradhatatlanul és odaadással tudod végezni majd, mert ez a te "dolgod", mint a gyermekek akiket felnevelsz. nem része embernek az, hogy ismerje a saját sorsát, a jövő nem folyó, a jövő tenger.

de vannak közöttünk akik arra születtek, hogy lássák a nem láthatót. hogy közvetítők legyenek köztünk és az... ismeretlen között. hogy arra járjanak, ahova út nem vezet, ezért a testük és a lényük hajlíthatatlan kell legyen. van amelyikük titkos szavakat beszél, van amelyikük látványától is irtózunk, van amelyik dúsgazdag és palotákban lakik... de sohase higgyünk a csalfa káprázatnak, a dobok hangja sem jut messzebb, vagy mások fülébe, mint az örvénylő forgalom dübörgő mantrája.

ezek a férfiak és nők önmagukban nem különlegesek, csak képesek látni és hallani a világ folyását. fürkészik a szinkronicitást, az összjátékot. az ember mindig a maga képére formálja környezetét és ami hasonló hozzánk az megérthető. hogy honnan szerzik meg a szükséges tudást az kétséges, állatbelekből, vagy számok sokaságából - de az is lehet ez csak a csatorna, amivel elfedve elmesélik a látottakat. a tömeg előtt ez kortól és divattól függően változik: a hazugság, a szemfényvesztés szükséges, hogy megértessék velünk azt amit nem lehet. egymaga, csak bolondos ember, de ha az istenek üzenetét hozza, akkor kiválasztott.

ők is csak emberek, akik néha elvétik a lépést. és vannak akik az ő útjukon járnak, pedig nem oda születtek. de bárhogy legyen is előbb-utóbb mindenki a helyére kerül. mert mindenkinek helye van ezek a világon, és ha keresünk... ha nem állunk meg, ha útunkon a megértés és bátorság vezet akkor rátalálhatunk - lehet nem ebben az életben - egy megfelelőre. ez az út nagyon hosszú és tábortűztől tábortűzig járunk csak a hideg éjszakában, amíg meg nem találjuk azt amelyik a legfényesebben ragyog. és az lesz a mi csillagunk.