Kritikus Hányad

ma megfogadtam, hogy bármi történjen, soha nem fogom sajnálni rá az időt, hogy válaszoljak a gyerekeim kérdéseire.

hogy sohasem leszek öntelt és fontos az ő rovásukra.

egymás után baszódnak el a generációk egyszerűen azzal, hogy az emberek nem foglalkoznak a gyerekeikkel... és hogyan is tehetnének róla, az ő szüleik sem foglalkoztak velük és úgy gondolják, hogy amit nyújtanak az épp elég. de gyerek az olyan, hogy akkor is tanul, ha nincs kitől.

pedig egyetlen elem is elég ahhoz, hogy megtörje a ciklust. egy, aki veszi a fáradtságot és zsebreteszi a rutinhazugságokat és úgy mondja el a dolgokat, ahogy. akkor amikor kell. aki figyel és válaszol. ehhez az emberhez akkor is lehet fordulni, ha már öreg és gyenge. ez az ember érték. ez az ember ismer és megbecsülöm. nem félek az autoritástól, mert gyerekkoromtól partnerként kezelt és azt erősítette bennem, hogy fontos amit tudok. ezért elmondja.

érdekes módon mindig azok az emberek szokták nekem mondani, akik túl gyávák, vagy buták, hogy kiálljanak magukért a munkahelyükön, hogy "ez nem így megy". az ember aki ismeri a saját értékét az nem fél a feletteseitől. mert tudja, hogy ha nem is itt, de mindig lesz munkája. önbizalomhiányra és gerinctelenségre nincs gyógyszer. vagy megtanulsz élni a jogaiddal, vagy nem érdemled meg őket. ergó szánalmas vagy és kussolj.

de ha valóban változásra vágysz, ha úgy érzed ez valóban kevés, akkor talán a forradalom kezdődhetne a tyúkszaros életeddel. azzal, hogy kinyitod a szádat és elmondod mi az amit szeretnél, és ha nem is teljesül legalább tudatod, hogy nem fagyi-bambi-körhinta a munkád. nem irígykedsz és gúnyolódsz a fél világgal a kis munkasarkodból.

a rendszer nem nagy és gonosz és nem távoli, elérhetelen entitások irányítják, de ha egy inkompetens szardarab vagy, akkor sokkal könnyebb ezt mondani.