:(

véletlenül találkozni egy volt kedvessel a lánchídon aki csupán annyira boldogtalan, hogy budáig jár kutyátsétáltatni a király utcából az nagyon elszomorító dolog. ezt mind meg is beszélni meg végképp. de én az a fajta vagyok aki szerint Saint-Exupéry-nek valahol igaza van, felelősséggel tartozol azért amit egyszer megszelidítettél, úgyhogy lődörögtünk.

aztán hazaérve a 80egynehány éves "Mancit" (nemtudom mi a rendes neve, nekem mindig csak 'csókolom') kétségek között találom hajnalban a sötét udvaron egy elég buta kis esőkabátban ott toporog meg izél. kiderült, hogy Pongrác az ő macskája és hogy nem jött haza vacsorázni és biztos a pincében van. persze hogy lemegyek éjszaka a nedves, csúszós geci sötétbe helyette, de ott bizony nincs a cica. erre elkezd sírdogálni, én meg nyugtatgatom, hogy biztos elment a barátaival valahova csavarogni a macskák ilyenek (Pongrácnak rengeteg tisztelője akad, merthogy ugye kiváló). ezt mind üvöltve mert nem nagyon hall a néni. de "jaj azok a rosszarcú szemét dögök biztos valami bajba keverték". <- na ez az a mondat, amivel totál befordulva hajnalban a csöpögő esőben az udvaron nem tudok mit kezdeni. volt már ilyen? volt. hazajött? haza.
azzal visszapateroltam a nénit a negyediken található mammer-kuckóba.

és most itthon vagyok és in general szarul.

04:43 kieg.: meglett Pongrác. a kukák mellett ücsörgött, találkoztunk mikor vittem le a szemetet. hazazavartam. mindenki örül. mammer végre lefeküdt aludni. nem köszönte meg. leszarom.