az új oktatóm pár évvel idősebb csak nálam és olyan testbeszéddel bír, mint Goofy és Chaplin tétova (habár érdekes) szerelmének törvénytelen gyümölcse. úgy döntöttem kap 30 percet, hogy meggyőzzön arról érdemes erre az órára bejárni. a 7. percben már a büfében fogyasztottam az x-edik reggeli kávémat kiábrándultan, "ezért jöttem be?!" életérzéstől át meg átjárva (női megfelelője: "ezért gyantáztattam vazz?!").
dolgozó és pakolása irányába a metrón mindenféle paranoid-kedd késő reggeli benyomásoknak voltam kitéve:
- down-kóros srác és a barátnője egymás orrát rágcsálják nagy szerelmes boldogan. aranyos és egyben undorító, mint mikor valaki megtartja a belőle kiműtött daganatot. senki se akarja, de mindenki nézi.
- stadionoknál belép egy zombi külsejű egyén, a sárgás, dülledt szemeivel végigpásztázza a tömeget, majd feltűnés nélkül elkezd bámulni engem (mindig mindenki engem!!!). ahogy felszállt émelyítő női parfűmillatot húzott maga után. nem lehet egy reggeli kedves odabújásának hordaléka, mert az nem ennyire erős, vagy nem akarom elképzelni a lányt akinek ennyi stuffra van szüksége. az egyéb alternatívák hasonlóan riadékonnyá tettek ott.
- egyéb manók és fura mások = stb.
mindennel végezve találkoztam a vigyori méregkufárral és a tiszteletkörök után úgy döntöttem extrém körülmények még szélsőségesebb lépéseket követelnek és csoki és mák helyett(amit eredetileg terveztem) teát vásároltam. ezt a dolgozóban elkészítettem és megittam, de a negrószagra az összes aftereight-függő úrifattyú körémsereglett, ami elég rossz flasht okozott.
ezután ültem fel a töküres vonatra úticélom felé, fél lábbal az kialvatlanság, koffeinmérgezés, taurintúladagolás, nikotinhiány, éhség, sűrűség, mélység, magasság kaffkai kaleidoszkópjában. és megindult a DOLOG. mert bár láttam, nem tudtam mit. bár lélegeztem, nem tűnt fontosnak. bár sikoltottam, senki sem hallotta. és bár értettem, mégse bántam.
igen. túlfőztem a teát. kurva csersav, kurva gravitáció. levele!
ettől a ponttól kezdve nem tudok semmi biztosat mondani, de tudni vélem, hogy a hugom terhes macskájának Bibunak lekére beszéltem, hogy ideje volna szülnie (ő a szentek türelmével hallgatott BTW pár órája elkezdett szülni. félóránként pottyant el egy csíkos nyivákoló vackot, nemtudom már hánynál tart.), családilag Cluedó(tm) ztunk és apámmal úgy befrogattuk egymást, hogy a végén már olyan bizonyítékokat kerestünk, amik végig nálunk voltak, kifizettek lények, kaptam otthon-zoknit és egy nagy doboz színesceruzát és.. és.. és.. ilyen beszélgetéseim voltak, mint például ez apámmal:
kattintsá' rá!aztán ma hazajöttem és dolgozok, mint egy eszelős és hugom felkerült a repülőre és van sok új macskánk. majd teszek fel képeket.
Vége.
ui.: annyira unatkozom, hogy a blogomon fecsegek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése