ahogy aggódó tekintete vizslat - látom rajta a félést. höh. mert a fontosak, mint a derék derék, meg ha jó fenék - ezekre egy asszonynak főleg figyelnie kell ha menny akar lenni. mert micsinálnak az emberek olyankor, ha megházasultak. megbeszélik, hogy no fiacskám mától hagyományosan fogunk dugni, mint a népek. szerintem ezt beszélik meg. mert az ember nem akarja, hogy a meglepően hamar összejött csillagszemű legkisebb közös többszörös kéretlenül rárontson a szülői karra, miközben mondjuk anyu egészen gagol. elég ha a csunyáját látja. standard kiskori ijedelem, szőrmentén mert fater már úgyis tudja honnan nő ki a néni lába, nem kell neki vizuális vezetés. meg már öreges és gyakran fázik is neki. kell a menyétke na. akkormár.
de addig. addig pu(n)c(i)parádé kell legyen. meg aranymetszés. alakzatok és formák. itt ott. a fontosak. fej-tor-potroh.
nagyonzsíros lesz ez nem?... mennyit vágsz még?...jajezrengeteg...!
érzem a belső konfliktusát. ám. hajlamos kitekinteni a józan önérzet spanyolfala mögül.
juj ez nagyon finom lesz - nem vágsz inkább még bele hagymát. a szalonna is elég már - van benne sok, ezt majd én megeszem... ezt a kicsit. meg ezt is. és kukkolik. aggódva. jaj de megfogja ezt ő még bánni - jaj de mennyire jó lesz.
és rámszól... ugyanaz a hang, mint mikor egyszer valamikor-valakivel-véletlenül elfingtam magam szex közben. csak itt a lebaszás a fondü edényért jár... ami nem lábos az isten ugorjon kétlábbal a szemedbe! előkapja nagyhamar.. a formásat, a csodát. a csallagó fények ebben az edényben szeretik nézegetni magukat... minibogrács. nekem is kell ilyen. lehet vele otthon. nem kell menni sehova. pont olyan tényleg. a szótárban a 'remek' szó mellett a minibogrács képe látható. ennyire fasza!
és zöldségek és nedűk nekikezdenek vitustáncuknak, majd takarékon unatkozva kódorognak a fazékban. ez van nekik ma. mi meg terítünk, a pecászok... a nyurga, a kopasz meg a beteg srác. míg a ház asszonya kismamaruhába bújik... mindenre fel van készülve. ma álterhesség várható.
a nyugatitól aztán egydül sétálok haza, keresztül a városon ami mozdulni vágyik. a kapu előtt vár a hűséges pipafüst, délután szökött ki az udvarra és megkergette a macskát. egy felhő ül a háztetőn... bizsereg a széle. a falak melegtől részegek, a kanna mélyén mesetea szipog. a takarótól már nem látom az eget. nyöszmögünk én meg a párna vállvetve mi. egy picit valahol beszuszog a huzat.
most nincs semmi fölösleges. most minden jó ott ahol van. most úgy vagyunk ahogy köl.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
Ó olyan szép volt a vége! El kell vegyél feleségül :)))
stipi-stopi 17-es és 23-as szám. Húzz másikat.
Már csak 24. lehetek??? Azt hittem zuhannak az árfolyamok.
(O-.-O)
Kik ezek a nők????????
izé. jóakaróim..
btw már megbocsáss, de azt se tudom te ki vagy.
Ennyi csaj és egyik se tudja mire vállakozik.
hát én ezt azért nem mondanám...
Cöh. Troj nekem például van némi elképzelésem, de nekem nem kérte meg a kezemet. Nem is tudtam, hogy ennyi felesége van :(
Hogy dugtatok vele párszor az nem jelent semmit.
t: önjelölt menedzserem vagy? esetleg életem krónikása?
majd én.. jó?
p: nem vagyok mormon haggyálmár. nincs nekem nej, csak az ilyen-olyan indokból engem kedvelők sorbanállására utal itt a kedves kisasszony. akik szeretnének nej lenni, vagy legalábbis azt mondják.
pl.: Ágiról még mindig nem tudom kicsoda.
Ahogy most így visszagondolok a Tasi pápábulijára meg a fácánra meg az egész estére, azért ott a lánysereg elég nyíltan megmondta..
Szóval szerintem a 24 elég kevés. :)
ez szép csak leszarom.
1. leírom érthetően is jó? EGY.
ez a célmennyiség. erre van kapacitásom. a minden az nem osztható. azt az ember csak egyvalakinek tudja adni.
Megjegyzés küldése