the soothing assurance of being hopeless and alone

ez itt az ember aki pár napig főzött rám Mr. Gwynfor. saját állítása szerint annak köszönheti robosztus külsejét, hogy soha életében nem szívott el még egy szál cigerettát sem. a családi fotóit látva megjegyeztem, hogy azért a purgyéja sem nyüzüge nyúlfiókokból áll. erre közölte, hogy ők sem dohányoznak. imádja az olasz férfi bőrcipőket... hobbija a cipőápolás. fényezetlen cipő nélkül nem megy el otthonról. majdnem elbőgte magát, mikor meglátta a csukáimat és később is rendszeresen szemezett velük. nem tűri a káromkodást sem az étkezések közben, sem a pub-ban. :D tegnap én csináltam a reggelit. 1 egész adag Santelli-rántottát (min. 6 tojás) evett meg jóízüen és hozzá megivott 1 liter házi tejet. ezt gyorsabban, mint ahogy mi Ádámmal egy-egy felet, majd még képesvolt elmenni a szokásos korai muffinjaiért az utca végére a nénihez. a magyar konyha láthatóan bejött neki, nézete szerint jó az ha szeretjük az erőspaprikát, mert attól áll fel az embernek a pöcse.

nos...

Willkommen

jövök a lépcsőházban nagy boldogan nyöszmögve, a zsírságos főzöttfagyimmal. a gangon ember áll, épp rágyújt, nagyon úgy néz, hogy mondani akar valamit. lassítok és bátorítólag szemmel bököm. maga elé bámul, de azért mellékesen rákérdez:
- azt itt szembe vette?
bológatok fülig fagyisan.
lenézően höhhent egyet továbbra is magaelé bámulva, beleszív a cigibe majd kioktatólag odamondja a faktumot:
- dehát azok zsidók.

...

nemtudom, hogy most a külsőm okán engem néz rosszul tájékozott szuprematistának (ami külön felbaszna), vagy egész egyszerűen csak ignoráns paraszt, de mire eddig eljutok, már mind1 is. érzem ahogy a finom-mimikai görcsök egy kivégzett kéjgyilkos halottimaszkjává rántják az arcomat, kifut belőle a vér és a szemeimbe gyűlik. három pici lépéssel máris tett-közelből bámulok a képébe. egészen ledermed és a kezeimet nézi, amik önkéntelenül markolják a levegőt. a bal válla fölé hajolok és olyan lassan, puhán és csendesen mondom, ahogy csak az ördög tud suttogni az újszülöttek fülébe: takarodj... innen... el.
cigi eldob, ajtó bezár, lánc, retesz.

helló itthon.

mizu?

agent 42

anglia egyik legkisebb városának egyik legátlagosabb coffee-shopjában:

(magyarra fordítva)
D: - szeretnék egy lóbaszó kávét.
Gépből Kávét Csináló Ember: - ...(pontypofa)
D: - szóval... ilyen nagy legyen. (mutatja)
GKCE: - olyan nincs.
D: - na jól van szépöcsém! mondom mit tegyél. mekkora a legnagyobb poharatok?
GKCE és D megbeszélik a részleteket, mi kerüljön bele és mennyi, gyerek számolja a kombót veszettül, végül előáll egy komplett reggeli árával. reális.
GKCE(mormol): - ez nem is kávé, ez légvédelmi üteg.
D: - na működjed. és ha még marad neki hely tehetnél bele egy löketnyi whisky-t.
GKCE(darálja a magokat): - most akkor felébredni akar, vagy fejreállni???
D: - nem lehetne is-is? amúgy is mi a különbség?
GKCE: - ...ön ír?
D: - csak tiszteletbeli :)

shw mae!

na ittvagyok na.
repcsi-agyfasz-átszállás-agyfasz-customs-agyfasz-keresőkutyák-agyfasz-csomagnéger-agyfasz-rakodás-agyfasz-újra repcsi-szintén agyfasz. a mellettem ülő svéd csajnak megpróbáltam elmagyarázni mi azaz agyfasz. nem értette de röhögött. (amúgy szerintem a svéd népesség legalább felét cserediákok teszik ki akiket elküldenek "szerencsétpróbálni". karácsonykor nyílván túlnépesedés van ott.)
még jó hogy pont papírokat töltöttem ki, mikor mozgatták a báláimat, még jó hogy pont letoltam a hajam indulás előtt így nem téptem ki, mikor a targoncás tagonc rakodónéger Londonban képes volt a villákat átszúrni a csomagoláson azzal hogy 'Ooops!'. jóhogy nincs ráírva hogy törékeny de akkoris basszadmeg. a bevándorlót algírból aki szarvat egész életében még csak kecskén látott talán ne engedjük már beszívva erőgépek közelébe könyörgöm, főleg úgy hogy az angolt se beszéli tisztességgel és így a betanítása lássuk be "problémás". természetszerűen előtört belőlem a cockney ( da bloody 'ell ye doin' ye miserable fockin' twat! stb.. stb..), amit azért nyílván hallott már valahol, mert azonnal összehúzta magát a nyeregben és a bézbólkalap is megfordult a fején (mármint jól belehúzta a szemébe).
a customs officer próbált nyugtatgatni, meg mentegette a tagot, meg insurance meg faszom. Ádámék azt mondták nem akkora para, csak pár magazin sérült, így is kurvajól jártak köszönhetően nekem. egyébként a fapadosokhoz képest hihetelen a különbség. jó érzés újra tisztességes B.L.T.-t enni. a steak pedig kimondottan hiányzott.

Cardiff a legmodernebb kinézetű város ahol eddig jártam. acél és üveg főként, számomra kimondottan ijesztő. néhol nagy középkori templomok őrködnek a tradíciók fölött, de ezektől semmivel sem lesz barátságosabb.. Orwell-i az egész. rengeteg a bolt, az emberek kicsit gurgulázva beszélik az angolt, de érthető. el akartam menni a nemzetibe, de Ádám nyüstölt. aztán autóztunk sokat. a táj erősen tetszetős és gyanúsan ismerős. szerintem a világ összes természetfilmjét itt forgatták. összefogdostak mindenféle állatokat ledobták őket welszben, lefilmezték és megették őket. így történt.
van rengeteg vár meg kastély. az épületek nagy részét a 12-13. században építették és a welsziek úgy érzik ez így is van rendjén. voltunk egy faluban ami az 5.(!!!) század óta ott áll. kész. "ezt a paszulyt még Marcus Aurelius ültette kezdő agrármérnök korában"-mondhatnák. a helységnevek kiejthetetlenek és megjegyezhetetlenek. Ádám azt mondta GPS nélkül ő már rég befeküdt volna egy tóba és megőrül. a levegő hihetetlenül tiszta.Welsz egy olyan hely ahol a normális ruhában mászkálásnak hagyománya van. ki gondolta volna?
nem szabad semmit eldobni, mert félő hogy egy birkára esik. merthogy itt azt eszik és azt isszák. zseniálisak az ételeik meg is tanultam párat. érdekes, hogy itt a birka-kajáknak nincs dögszaguk. vannak kiváló helyi sörök, de még milyenek te JÓISTEN!!! tudnék órákig mesélni csak a sörről. ittam olyat, hogy azt hittem csokipudding, félbe tudtam volna harapni annyira sűrű volt. és édes. első alkalommal a pubban majdnem bőgtem, mindenki csak nézett. mondtam nekik, hogy it's nothin' lads, csak boros országból jövök. mindenki megértően megpaskolta a testem, olyan kedvesek voltak. dícséretes továbbá, hogy mindenki sajtbuzi, cheddar mindig mindenben van. a legtöbb welszi megfigyelésem szerint kávéfüggő, és van egy 'brith' nevű aszalt gyümis pogácsa amit szintén mindenhez esznek.
Bangorban vagyok Ádámnál északon. zsír hely: kicsi és minden szép. van kikötő, valami egyetem, meg hihetetlen tengerpartok. az idő pont kedvemre való, hűvös és fúj a szél. kurvasok a puja pedig elvileg már nincs suli. a helyieket 'gog'-nak nevezik és nem nagyon beszélnek angolul, ha igen azt is pusztán a nyálkahártya rezegtetésével teszik. nem tudtam, hogy a londoninál lehet sznobban (vagy sznobabbul?) beszélni ezt a nyelvet. helyette a breton gael (cymraeg) a mindennapokban használatos. a franciás-héberhez tudnám hasonlítani, dallamos bár laposabb az írnél (amit szintén nem értenek).
reggel voltam rögbimeccsen, túristáskodok, sokat iszok, néha eszek és döglök a parton. zsír úgy napozni, hogy nem égek le, bár ma pl. csöpög az eső. megyek lassan mert homok ment a billentyűzetbe és kezdenek méregetni a járókelők, hogy minek rázogatom a notebookot, mint egy idióta.

(mondjuk nyílván nem segít, hogy rájöttem csukott állapotában is tudok zenét hallgatni, viszont az nem tűnt fel, hogy ilyenkor a kihangosítás is él. erre ma délelőtt döbbentem rá. úgy mászkáltam eddig anglia utcáin, hogy a táskámból üvöltött a sütilopó-jazz. könnyen úgy tűnhetett rosszban sántikálok. hömpf!)

ezt fogom hallgatni a gépen

nemsokára

a világ legokosabb hala

maaan, da biatch left me an' took da kids!

mielőtt bárki megkérdezi: IGEN pusztán az elméjével tartja maga körül a vízet. ő tápos.

az érzelmi intelligenciája azonban csekély, ebből rengeteg magánéleti problémája származik.

écakaji őség

(legelején jegyezném meg, hogy alapból semmi bajom a túlsúlyos emberekkel)

előkerült egy irdatlanul korpulens ITés kollega egy másik emeletről és már egy ideje a párkapcsolati megfigyeléseit és szexuális tapasztalatait osztja meg velünk. sírva röhögnék a földön, ha közben nem zabálta volna meg a maradék pizzánkat (mi már jólaktunk de akkoris... meg se kérdezte), nem szürcsölve szívná vissza a nyálat a szájába minden mondat végén, és ha nem áradna belőle erőteljesen az égett haj és a romlott margarin szagok elegye. a másik két srácomat sajnálom ők közvetelnül mellette ülnek (de ők kapnak túlórapénzt... én nem). arról hogy miről és hogyan beszél azt talán inkább hagyjuk is. megígértem magamnak, hogy ma nem ölök. amikor nemrég pár percnyi szünet következett a sztorikban, mert épp kedélyesen vedelni kezdte a redbull készletünket finoman közöltem, hogy nagyon szórakoztatónak találom a történeteit, csak azt nem értem, hogyan engedik a nők a közelükbe. kivéve ha akutt undorító-mutáns-óriáscsecsemő-fétisük van. esetleg hihetetlen a dumája és valamit nagyon tud az ágyban. a másfélórás eszmefuttatásból úgy tűnik ezek egyike sem áll fenn, pedig igen zaftos bizalmas részleteket is megosztott velünk. emiatt persze mélyen megtisztelve érzem magam, főként mivel még soha sem találkoztunk és a magánéletének legprivátabb részeiről van szó (amiket mondjuk nem kértünk, én pl. erősen vizuális alkat vagyok). de mindegy én mit gondolok, elvégre ismeretlenek vagyunk. hiszem, hogy az életben mindenki megtalálhatja az őt kiegészítő másik felet és aztán öröm bódottá'. remélem az övé egy kis zsír-labdacs formájában csendben kúszik éppen az agya felé hogy egy kapitális trombózisban egyesülhessenek. végre egésznap fekhet majd, nézheti a tévét, vécére se kell kimennie, és mivel csöveken fogják etetni még rágnia sem kell. az élet onnantól kész vakáció lesz, miközben nagy eséllyel még egy pár kilócskát is leadhat. a felépülés ha összejön fárasztó, fájdalmas, kemény munka lesz, de legalább lehetőséget kaphat, hogy megpróbáljon javítani itt-ott az amúgy közel tökéletes életén. és talán nem beszél majd többet ilyen minősíthetetlen modorban a nőkről. dehát ez majd kiderül.

mindhárman tátották a szájukat. a tag egy pár perc hüledezés után elment. másik két srác eddig jólnevelten kussoltak, most épp butáraröhögik magukat. kimegyünk cigizni aztán meglepetésszerűen hazazavarom őket.

a szomorú óriás

két felvonás között

elkapott reggel Kitty (a lolita szomszédlány) a lépcsőházban.
- Csá! Haha.. lebuktál! Nem is vagy űrhajós. Zenész vagy! Szoktuk hallani mikor gyakorolsz meg mikor énekelsz!

most ábrándítsam ki?

a mai nap hangulata:

jóreggelt.

fly!

snef

- ültettem fákat.
- sütöttünk szalonnát.
- úgy nézki Döme meggyógyult, a füle is szép.
- nyomott vagyok.
- csinálok egy kancavigasztaló kávét.

ez a nap ilyen

régebben erre keféltem :)

aki bújt, aki nem...

kieg: ...taccs!

köszönet a tartózkodásért

a játékelmélet életképes tételei a gyakorlatban úgy látszik tökéletesen bevállnak. el sem merem hinni. a nagyobb vizsgálati térben a magatartásom által befolyásolt közeg pontosan úgy reagál mindenre, ahogy az megjósolható volt. beszállt aki beszállt, kiszállt aki kiszállt. minden lépés összehangolt és jól megfigyelhető "mém-logikát" követ.
a kisebb befogott felület "mikro-társadalom" a munkahelyem, még ezeket a várakozásaimat is fölülmúlta. a már beindított folyamatok eredményei nemcsak hogy pontosan egyeznek az elvárttal, de a hatás-mechanizmusok egyel további szintjén mintakövetőnek bizonyultak.
annyira szeretném számszerűsíteni az eredményeimet, de az már tényleg embertelen lenne.

az egyszerű emberi interakciókban a mértani kritika ugyancsak működik. beszarás.
félelmetesen pontosan be lehet lőni az én-védő autómatika és a teljes tagadás megjelenését.
van az egészben valami hihetetlenül kiábrándító és gyomorforgató.

höh

mikor délután kiértünk a házhoz Döme nagy sebbel-lobbal rohanta meg a kocsit, alig tudtunk beállni. ugatott is pedig azt nem szokott. mikor kiszálltam elkezdett egyhelyben ugrálni előttem, aztán rohant hátra a teraszhoz. mentem megnézni mitől gajdult meg. hát talált a kerítés alá szorulva egy sünit. látszott, hogy megpróbálta kikaparni, de a süni összehúzta magát... és mégjobban beszorult. nem tudtam él-e még szegény, de hoztam a drótvágót és elkezdtem kiszabadítani óvatosan. közben ver0-n1ck "tartotta" Dömét, amivel csak annyi a baj, hogy ha Döme megindul akkor menés van (+ odaül ahova akar). mind1. kibogoztam a sünöt, míg ez a monszter a fülembeliheget, majd mikor felálltam vele, elrántotta (ugye mondtam) ver0-n1ckát és a mancsaival rátámaszkodott az alkaromra és mohón szagolta a kis golyót. úgy láttam nem bántja, úgyhogy leültem vele a kerti asztalhoz és pöszmögtettem kicsit, attól "kinyílt". ekkor Döme újra megszagolgatta attól meg elkezdett kicsit ficeregni meg röffentett egyet. úgy láttam azon kívül, hogy kimerült nincs semmi baja. kapott parizert meg almát meg tejet. azt szépen meg is ette (de csak ha nem néztünk oda) aztán aludt. Döme végig mellette ült, nézte, szagolta, vigyázott rá. 7 óra körül felébredt a sün és elkezdett mászkálni a kertben meg ivott még tejet, Döme mindvégig a nyomában, aztán mikor zártuk a házat láttam, hogy a mafla már kifele bámul a kerítésen. "Na elment a süni."- mondom.. erre hellókapitányozott az orrával meg kottyogott és nagy kutyaszemekkel nézett. látszott rajta, hogy szomorú. a végén még kiderül, hogy a vérbarbár felszín alatt valami plüss-szerű rejtőzik.

csússz!

ááá... megint elnéztem az időpontot. másfél óra múlva lesz szoc.
sebaj. viszont működik a wifi. céges laptop rulez.
olyan fejeket láttam idefele jövet, reméltem hogy csak a hő-kábulat okozta hallucináció adagok.
the people of middle-örs. :) ilyesmi vicces figurák

M3rrr: - you're just a shadow of the person who you were.
D: - worse.
M: - how do you feel?
D: - like flickering candel-light. waiting for the darkness. i thought by building something, i will be built myself, by work i will grow as well, and that by creation i will reborn.
M: - change is on it's way. you know more about that then any of us.
D: - every time it came it took a piece of me, yet for a time i felt that i became more.
M: - perhaps you were.
D: - the world seems smaller every day, boring. people are bleak.
M: - that's the nature of the kuu.
D: - i don't practice suizen anymore.
M: - practice? you are doing it my friend. self realization is not like a book you pick up from time to time. it became your nature. i can't give you any advice.
D: - other then the usual?
M: - yeah. watch your breath, step lightly, walk between heaven and earth.
D: - the gatless gate.
M: - you are a tiger in the garden.
D: - shitface! :D
M: - bye. :)
D: - ta.

stick with me!

ezt most találtam véletlenül, már hónapok óta fel akarom tenni

mmmm...

lekvááár...

transhuman

a taktikai és stratégiai tervmódosítások fényében kerültem oda, hogy meeting és lanyhuló érdeklődéssel kellett figyelnem, ahogy a vállalat "agyai" nyáladzó püffedt hasú félvak igásállatok tehetetlenségével próbálják megőrölni az információt amit én ott tényleg röviden nekik felvetettem. az egyik (nemtudom hogyan kerülhetett ebbe a pozícióba) azzal próbált hozzáértést színlelni, hogy visszamondott mindent amit addig tőlem hallott és mikor valami nem jutott eszébe kijavítatta magát. brávó. megpróbáltak kérdéseket feltenni meg érvelni valami bennük részben megfogalmazódott álláspont mellett, de harapófogóval sem tudtam emberi módon kiszedni belőlük. a közlés egyszerűen fenn akadt nekik ott bent azokon a kis filtereken. kínos, mentális párnacsata volt az egész. iszonyatosan lefárasztott. míg ők valamiféle ellenvéleményt próbáltak továbbítható formában megfogalmazni, addig én találtam a bal külső bokacsontom alatt egy kullancsot(engem mindenki csak leszívni próbál), amit könnyedén ki is szereltem, majd letettem a tárgyalóasztalra (csendben odasúgtam neki hogy ÖLJ!), hogy hátha csinál valamit. egy idő után el is indult az asztal másik vége felé. 2 executive végig megbabonázva figyelte a menetelését. bár ellenvélemény nem hangzott el, döntés végül nem született.

meghívtak ebédelni pár accountok. komoly erőfeszítésre volt szükségem, hogy evés közben ne remegjenek a kezeim, viszont találkoztam életemben talán az első olyan emberrel, aki annyira ostoba, hogy az már szórakoztató. csak rövidtávon ugyan de vicces.
én kettessével toltam a vodkákat, ők bebasztak egy pohár valami (s)lájmos lónyáltól. a munkatársaiddal piálni nem okos dolog, de mindenképpen érdekes. azért az elmúlt pár hét tapasztalatai meglepő és pontos képet festettek arról, hogy az én életvitelem az átlagdolgozóéhoz képest mennyiben tér el. a hoi-polloi szemszögéből nézve valóban nem vagyok ember. a természet csodálatos ám furcsa tréfája talán. ők csak nagyon extrém elbaszott esetekben kerülnek olyan élethelyzetekbe amik nekem triviálisak. a marginális különbség talán csak az, hogy amíg mások szenvednek és küzdenek ezek ellen a helyzetek ellen, addig én megtanultam (jól-rosszul) alkalmazkodni. vonzom a szélsőségeket ezt nagyon jól tudom. ezért ahelyett, hogy folyton rinyálnék meg vergődnék meg szenvednék, hogy "miért én?? miért én?? brühühü" megtanultam elbánni bármivel amit az élet hozzámbasz. függetlenítem... mondhatni kívülhelyezem magam a problémán és megoldom. ennyi. így működöm. elég nehéz lenne az életem, ha a futó záporesőtől kezdve a kifogyott kávéig a világ minden apróságát személyes sértésnek venném.
ha nincsenek véletlenek és ennek a sok faszságnak mind célja van, akkor valóban nemtudok másra gondolni, mint hogy pár év múlva én leszek az egyedüli ember aki meg tudja akadályozni az idegeninváziót, szuperhőssé/gonosszá változom valami borzalmas baleset folytán, megtesznek a megmagyarázhatatlan tanórai magatartás professzorává, esetleg én leszek az antikrisztus keresztapja. engem arra tréningel a kozmosz, hogy az elmém ne roppanjon össze ilyettén terhelés alatt. de most inkább duzzogok és eszek lekváros zsemlét egy kád vízben.
páp.

metro

"ki korán kel, aranyat lel."
mit lel aki le se fekszik? (agyfaszt)
((meg most vettem észre, hogy vérzik a könyök, egy kullancs ássa magát befele veszettül. kivágom várjá..))

szóval most jöttem haza a Gödörből (már egy ideje nincs kiszolgálás, de koncert van. Rogánnak mibaja?) skype-fon csörög... haverom barátnője boltot nyit a Camdenben, ugyan terveznék-e neki dekorációt ó léci-léci...? húzom a számat, erre már küldik is az alaprajzot meg a dokumentációt meg a többi fost. vazzeg.
ennyire lelkes és készséges balek volnék, hogy mikor ingyenmelót akar rámsózni a csórikám már meg se várja mit szólok hozzá? ejj.

azt hiszem távolságtartó leszek a világgal mostantól.

ezt meg ezt nézd végig jól.

illusztráció terv holnapra

Gergő a teknős megy valahova...

életemben másodjára rajzolok teknőst.

van benne valami zseniálisan beteg és valami ügyetlenül szép

hogyénígyezt

az új házifeladat Tocsitól

egyébként meggyőző

a ma hajnali kaland után reggel fél 8-ra értem haza, semmi kedvem nem volt felmenni a házhoz, de a telefonom lemerült és 9-re itt voltak értem a tagok.
a tegnapi erőszakos közjáték mind2őnket megviselt, ezért elkezdtünk barátkozni Dömével (amúgy tökéletesen antiszociális, a srácokkal ugyanolyan határozott, rideg bár fölényes viszonyt tart fent, mint egy habtéglával). a labdázás lényegét még mindig nem sikerült magáévá tennie, Laci ma elárulta miért: nagyon silány gyerekkora volt. befejeztük a maradék dolgokat, nehéz szívvel búcsúztam a betonkeverőtől, holnap visszaviszik a telepre. imádtam betonkeverni. a ház viszont pofás lett, sőt pestiesen szólva jobb, mint az eredeti. Barza lefotózta, elküldjük Levinek lássa ő is.
feljöttek segíteni ma is a lányok + Anikó kolleganői, ez természetesen kimerült abban, hogy félmeztelenül rohangáltak, napoztak és pletykáltak. Zoli barátnőjét megvicceltem amíg aludt a teraszon. a hátára írtam napkrémmel, hogy A NŐ HASZNOS. lett is belőle vergődés. összelegóztuk az utolsó "svéd importőrtől" vásárolt ócsó bútorokat.
mikor már úgy volt hogy nem fogja kibaszni a szememet a nap, kimentem a grillsarokba böszme húsokat sütni, hogy együnk valamit az emberekkel. az első illatokra odasereglett az egész baromfiól és elkezdtek kurrogni, meg dorombolni, meg falatokat csenni a srácoktól, szóval végül kénytelen voltam kipakolni a fagyót és megsütni mindent.
aztán mikor jöttem ki a fürdőszobából láttam, hogy Dömcsi bánatos, hát hirtelen ötlettől vezérelve rávetettem magam hogy meggyomrozom kicsit. csak mikor végre megadta magát pillantottam fel és vettem észre ahogy az arcukra fagyott riadalommal mindenki ott áll az asztal körül, Ancsi kezében telefon, a 3 srác meg tettrekészen szerszámokkal áll fölöttem. mivel tudják, hogy betegesen félek a nagyméretű (és a kicsi de ijesztő külsejű) kutyáktól ezért a 8 perces birkózómeccsemet a kb. 40 kilós rotveiler-németjuhász keverékkel természetszerűen félreértették. Dömét teljesen megrázta ez a fajta bizalmatlanság. a tegnap kapott antibiotikumok ellenére (vagy pont azért) aznap még szinte semmit nem evett, úgyhogy mielőtt eljöttünk leöntöttem a maradék szafttal a száraztápját. még be se pakoltunk a kocsiba, mire hozta oda csillogó szemekkel a tisztára nyalt tálat.

steakszaft vs. antibiotikumok + gyomorbaj 1:0

jaj de gyűlölöm a focit.

következetesen

D: - Cső. Elmegyek Welszbe.
Tarkin Nagy Moff: - Nemmész.
D: - De veszek ki szabit.
TNM: - Neked nincs olyan.
D: - Akkor felmondok.
TNM: - (sóhajt) Legalább egy laptopot vigyél, hogy elérhessünk.

hamar

bazd meg nagyi!

ez régi lambdás dolog, de hátha valakinek mond újat.
hogyan néz ki 10 dimenzió.

jah és ha érdekel a föld pusztulása externáliák révén
meteor-pusztítás-számláló

Sadhbh Ni Bhruinneallaigh

ezt a dalt énekelgetem naphosszat munkadal gyanánt

dupla

kurvasokminden történik azért megpróbálom:

- ezerkétszázzal ingázok és dolgozok a házon, nemsokára valószínüleg befejezzük. e mellé minden este csúszok valahol, tehát elég fáradt vagyok és nyűgös.
- beszereztünk egy vérfarkast ami őrzi jelenleg Döme, akinek én vagyok az egyedüli barátja. szomorú szar élete van valóban. (mondtam már, hogy kurvanagy? az.)
- a hubertuszos fácán nagyon bejött mindenkinek, sok új hódolóm van, ami kevésbé érdekel mert nagy részük férjezett. apropó rajtam van a nemződüh, fokozott kontroll alatt tartom magam, de kitudja meddig. Edward túlerőben. engedélyt kell szereznem emberölésre.
- tudod hogy szeretnek (vagy szükségük van rád) a munkahelyeden, ha a főnököd és munkatársaid random időpontokban durván fullos pizzákat és egyéb ételeket rendelnek neked (hozzádhaza), hogy hátha aznap eszel is valamit.
- valóssággal forr a vérem, tesztoszteron száguld benne, gyúrok, falazok, glettelek, kertészkedek... CSINÁLOK MINDENT CSAK MÉÉÉG MÉÉG!
- azon vagyok hogy saját vállalkozásba kezdek design-firm területen.. még minden vérködös de vannak már biztos pontok.
- a dolgok tükrözve történnek velem és másokkal. minden kettessével jön.
- pár nap múlva napforduló... lehet ez mind azért. valószínüleg addigra teljesen elborulok.

jah

más munkahelyeken is unatkoznak

hogyhogynem

telefonszex - ki van a vonal másik oldalán?

zsíííííííííír

ésmég

oldschool pornóposzterz

szomorú eset bár bizonyítja hogy anagytestvérnemalszik

a balszerencsésbal(ésjobb)lábakesete

megint megcsinálták

van ami egyszerűen csak zseniális

minden félévben végignézem a repülő cirkusz összest. egy kis ízelítő.

>:D

"egy gyerek nevetésénél nics szebb ajándék"
... kivéve ha lelassítjuk.

ő?

hogyan kényszeríti a majom orális szexre a békát?

voie de la lune

egészen más világ van odakint.
éjszaka a város, mint egy kígyó kibújik a nappali bőréből. a falak levedlik a meleget, az utak lerázzák a kipufogók kormát, a járdák elfelejtik az igyekvő emberszagot. az utcasarkok új árnyékokat szülnek, pici surrogás csap keresztül a tereken, apró neszek miriádjai. lábak kopognak, kabátkák suhognak, szuszogás, motyogás, mormogás... jövés-menés.
a nappali szemeddel nem láthatod mi történik. hozzá kell szoknod a sötétséghez, be kell lélegezned, magadba kell engedned. hívnod kell, hagyni hogy megtöltsön. el kell felejtened aki aznap voltál. lekapcsolni a villanyt, elfújni a gyertyát, kitárni az ablakot. álmokból és árnyékokból kell szakítani anyagot, új gúnyádként magadraölteni. és lesni a lopakodó holdat, fülelni a csend mögött motozó megannyi fürge zajt és várni hogy kisurranhass. és hirtelen... már ott se vagy.

ópiumillatú szalonok előtt suhansz el, hallgatod ahogy a parkok fái a napi illetlenségekről pletykálnak... kutyákról és kocogókról, koldusok délutáni álmairól, szerelmespárok titkairól. a daliás szobrok végre lazítanak kicsit, messze a sokaság dermesztő pillantásától. megelevenednek a pincék és udvarok. a sosemhasznált öreg lépcsők kinyújtóznak, szélesretárulnak a padlásajtók, az utcát kémlelik a törött ablakok. más népség kerül elő, más munkákba igyekeznek, más nyelven beszélnek. amíg te az ágyadban alszol, puha melegben a napi gondoktól nyomva, összekucorodva a holnap bizonytalanságától, arról álmodva, hogy egyszer majd minden rendben lesz.. addig az egész világ megváltozik. mámorító szagokkal és különös muzsikával telik meg a levegő. eltekerednek az utcák... hazatessékelik az utolsó részegeket. én pedig elindulok csendben, a kékes pírral pettyezett kanyargós ösvényen, ahol a hold utazni szokott.

a mai:

soha ne engedd, hogy a főnököd megtudja, jobb vagy a munkájában, mint ő .

Dante 01

Caro megint filmetforgat idén.. sci-fi-t.
(akinek nem lenne meg, Jeunet-vel együtt csinálták "Az elveszett gyerekek városát" régebben példaképem volt, mint minden példaképemről róla is kiderült, hogy buzi. én meg csak leszbikus vagyok)
2 régebbi klipp amit ő rendezett itten lentebb:

nyulak és lányok

előbbi - utóbbi

(bocs most nem loptam képeket)

:(

szegény Esbjörn. nyugodjék békében.

néz olvas -> #
jógyerek!

Po

kopogtatanak. az ajtóban egy kb. 168 magas, csinos, szőkésbarna lányka áll, 19 lehet, mezténláb, icipici fehér rövidnadrág, szakadt atléta, a szemeiben egy 40 éves domina közömbössége, a szájában piros nyalóka pörög. a szülinapom még arrább van.
D: - Nemértek a matekhoz.
Lány: - Hellló! Mi? hihi! Csak érdekelt, hogy mivel foglalkozol.
D: - Elnését. Kurva Ön?
L(megütközve): - Neeeem. Most költöztem ide és a lakótársammal láttuk a postaládádat és fogadtunk. Mivel foglalkozol?
D: - Űrhajós vagyok, de az utolsó küldetésemen valami idegen sugárzás ért ezért leszereltek. Az agyamat kölcsönadtam kísérletezés céljára, hogy ezzel segítsem az emberiség fejlődését. Csak a porhüvelyem lézeng e nyomorult falak között. Ó balsors! (drámai sóhaj)
L: - ... :)
D: - Mit tippeltetek?
L: - Gépészt vagy műrepülőt.
D: - Látod... majdnem. Kevesen vágják le egyből, hogy űrhajós vagyok.
L: - Mit eszel?
D: - Ciniminis joghurttal, gumicukorral és tejszínhabbal. Kérsz?

játszatok

a nyuszival

"Az emberek közel 80%-a nem azzal foglalkozik amihez ért. Legyél velük türelmes."
közel a Nagy Bada-Bumm

.

szép álmokat gyerekek

régi kedvenc

nemtudom hogy jött most fel... vagy csak nem merem bevallani.

hopsz

Troj: - Hát nekem elég ijesztő az ahogy viselkedsz meg beszélsz.
D: - Más is fogta rám mostanában, hogy bolond vagyok.
T(félénken): - És az vagy?
D: - Nem. A folyamatos vigyorgást az eufória okozza ami abból táplálkozik, hogy minden a helyénmarad, amíg másfelé nézek.
T: ...
D: - Nem vagyok bolond.
T: ...
D: - Nem vagyok bolond.
T: - ???
D: - Nem vagyok robot.

ejj!

újra a tirpák indulatszó.
6kor keltem, zötykölődtem, istálót dagasztottam, főztem, lőttem(egy kicsit), csutakoltam, futattam, pányváztam, száronvezettem, kutyáztam, birkáztam, paciztam, pálinkáztam, boroztam, Berjének vágtam frizurát, és fazonranyírtam 2 pulit. mindezt úgy, hogy végig árnyékban legyek!

Agust kihozta a tanyára az apai unokatestvéreit, lett akkora cigányos-gádzsis-bográcsozás, hogy még (apropó barátságosan elmagyarázta valaki végre, miért ne cigányozzak). kurvanagy köszönöm nekik, nélkülük a mai nap kibaszott nehéz lett volna, bár így is majdnem megszakadtunk. én bűzlök, mint egy napon hagyott magzat, mindenem fáj, és már a levegővételtől is izomlázam van. kajálni még nem nagyon volt időm és fényképezni se tudtam, de cirka 12 óra alatt elvégeztük egy hét munkáját.

konklúzió:
- a szarszagot magát egy idő után megszokja az ember, aztán már csak csendben sirdogálsz ahogy marja a tüdődet.
- a pulikutya elég hip lény. divat és wellness a mindene.
- nemtudom, hogy beszélhetünk e cigánykonyháról, mint egységes valamiről, vagy a mait csak jelenség szinten szabad kiemelni, de odabasz. csípőstúró rulez!
- ne dőlj neki frissen épült vályogfalnak.
-Berje kutyaszerű vonásai ellenére nem hozza vissza a botot, de ha elég ideig símogatod a hasát, akkor az oldalárafekszik! ilyet még a BÜDÖSÉLETBEN nem láttam.
- a birkák kurvajól lopakodnak.
-a kecske idős korára olyan lesz, mint a keljfeljancsi. ha felrúgod, ugyanazzal a lendülettel felkel.

idealism 213th

Pongrác úr "Ne Baszakodjon kopasz!!!" arckifejezése

...és mikor derűs.

Itt épp jóképű.

Vettem Kevének leming. Elég pici és fokozottan buta. Megpróbáltam lefotózni, de folyton szaladgál. Rankó Dénes Márta Penicilinnek neveztem el, de majd elmúlik. Lerajzolom inkább. Fura és füttyög is. Pongrác komolyan felfigyelt a hangra és a konyháig bejött, majd elnézést kért és távozott. Akkora Pro!

Kedves Wendy!

a dolgok ismerősen bumfordi monotonitása őgyeleg vissza elém, ahogy a vészes mindennapok régmúlt izzadó reggelek mók(k)ás-zaccai közül álmosan pislog az ennikér, szomjas, bújhozzám, szeress __________a váratlan élettér amibe pont belefér minden_____________ a főnök aki pont csak azért hív fel, hogy megkérdezze hogy vagyok__________ a hála ami a postadróton szárad____________32 köszönöm__________ ahogy a húslevesbe végre elevenség is kerül___________________ ahogy a mártír a maga lelkén szárad_________________ messzemenő légies tagolódása e szürke kornak _____________aranybarna lesz és vörös és pirult és szeszélyes és pikáns és váratlan és egyedi és szellemes és gyöngéd és mozog és él és vár_____________ engem vár______________ nem sürget a megtört képzelet és csavaros jelentés és torz képek komisz szelídsége

dédelgetni való lomha percek keringésében felváltva száll a halott dohány és kotyog a lónyál
és szuszog a paplan és dobog az ágy és verdes a fény és hajlong a léha, végtelen, kormosképű csalóka árnyék ahogy végre újra Pán Péter után lohol.

kék

úgy döntöttem, hogy nem hagyom abba sem a kávézást sem a cigizést. rájöttem, hogy nincs miért abbahagynom. ennek őrömére... tessék a jelenet.

menyasszony

Megnéztem a "Mongol" című filmet (Sergei Bodrov) ami egész jó, csak néhol uncsi. Maradéktalanul bizonyítja a pusztai népek agyalágyultság-elméletemet.
Számomra a legemlékezetesebb szöveg, mikor Temujin-nak az apja sorolja az asszonyválasztás direktíváit:
"Arca legyen sima, mint a sós tó tükre. És a tekintete... fürödjenek benne gonosz szellemek és legyen örjítő. Ne nézze, mi valóság, s mi nem. És a legfontosabb: jól nézd meg a lábait. Minél erősebb a nő lába, annál nagyobb az élvezet."

:P

keh...

miért van az, hogy ha valami korszakalkotót készülök csinálni arról mindig kiderül hogy fokozottan gyúlékony?

a polgár, mint élhetetlen birka

A nyár első lakógyűlése után a következőket tudom tanácsolni:
- ha kefélsz zárd be az ablakot, így nem kell egy 45 perces monológot hallgatnod a következő lakógyűlésen az "illetlen
hangoskodásról egész éjjel" (ami még mindig jobb, mint az előzőn említett "beteges, nemnormális zajok")
- ne félemlítsd meg a felújítást végző munkásokat, mert nem te fizeted őket.
- ne írd a balfasz alsó szomszéd neve mellé a lakónévsor megjegyzés rovatába az "Ügyvéd" csatolmányaként, hogy "GECI IDEGESÍTŐ LÉNY!", mert tudják, hogy te voltál, Manci néni aki 89 éves napi 30 órában monitorozza az udvart. (hogyan lehetséges ez? néha bevon másokat is, több szem többet lát alapon)
- ne végezz "tudományos" kísérleteket az udvaron.
- ne dobj ki olyasmit ami később megolvasztja a kukát.
- ne hozz fegyvereket a házba. (megnéztem és nem szerepel a házirendben, sőt a törvény előírja, hogy nem tarthatom őket máshol)
- ne tárolj vegyi anyagokat a folyossón (ez sem).
komolyan mondom, már csak valami olyasmit vártam még, hogy ne dobjak ki semmi olyat ami később új életre kell.

ezeket türelmesen végighallgattam, majd mosolyogva közöltem:
- hogy a havonta az albérletemre fordított összeg nagyobb, mint sokuk fejenkénti keresete, az iskolázottságom nemkülönben hasonló arányokkal bír.
- az élő térfigyelő kamerának (a.k.a. Manci), amikor csak tudom leviszem a szemetét, tisztán jóindulatból mert az beteg, öreg és hülye ÉS mert senki más nem teszi meg ezt.
- illemtudóan köszönök és társalgok a lakókkal és egyéb házban megforduló személyekkel, ezzel (úgygondolom) valamiképp fentartva az emberség látszatát.
- ha szétbasszák az alattamlakó lichthoffját és fürdőszobáját az senkit nem zavar, csak engem, emiatt a barom azt képzeli hogy bármikor csinálhatja. plussz a lichthoff beépítése a lakásba szabálytalan és veszélyes. feljelentést is tehetnék és akkor nemcsak a vigyori lárva ügyvéd üti meg a bokáját, de az is aki erre hallgatólagos engedélyét adta.
- a kukát szívesen kifizettem volna, de önkormányzati tulajdon és még nem küldtek róla csekket.
- elég szánalmas, hogy össze kell gyűlniünk, hogy ezeket a dolgokat közöljék velem. az ilyen embert gerinctelen kispolgári hulladéknak tartom.
- szopjanak pimpős vajat a seggemből.

természetesen senkinek nem volt mersze fölháborodni. egy pár napig lesütött szemmel fújtatva mennek majd el mellettem, de utánna visszatér majd a bájmosoly és a csevegés és külön-külön mind közölni fogják, hogy végig egyetértettek velem, csakhát a többiek... nembaj. minden percét kiélvezném a zavaruknak, ha győzelemként élném meg az eszmecserét, de egyszerűen csak felbasz és elszomorít. tudod ők emberek is lehettek volna egyszer.

az ISTEN KÚRJA SZÉT AZT A RETERÁTBÚVÁR LOMPOSFASZÚ TAPÍRBASZÓ DOWNKÓROS VALAGÁT annak aki a kezembeadta ezt a baromságot!!!
finanszírozási elméleteket, befektetési technikákat és adó jelenérték kimutatások elemzéseit tanulom HETEK ÓTA!!! közben ennek a parttalan hullagörgető fostengernek a negyede SEM kell a mai szigorlatra! Merthogy ezek a 2003-as pénzügyi tanácsadó szakág ÁLLAMVIZSGATÉTELEI!!!
hogy ekkora szerencsétlen lúzer legyek ahhoz már teljesítményfokozó készítményeket kellett szednem, csak tudnám mikor!
akárki mondta is nekem, hogy ez kell, megtalálom és rákényszerítem, hogy megerőszakolja és megölje a gyerekeit... és a kutyáját.. és egy aids-es sünit, amíg én szárazon felhelyezek egy sóval gazdagon bekent téglát a seggébe és egy ütvefúróval odabent darabosra töröm... majd zimbabwe-i bányászbakanccsal fogok ugrálni vihogva a HÁTÁN!

a fél lakásban áll a vér. a kis szőnyegeimért kár.

log

bodies... ez a kultúrmanzárd a halottnyerítés és a maradandó maradiság saját barátja. néha elkerített és feledhető szervezeti dráma zajlott bennem, de valószínüleg csak azért mert a saját tapasztalat azonnal ihlette a látványhoz a fűrészvisítást és a szóvicceket, de amúgy igazán nem mondható el, hogy felrázná az embert. nemértem sem a bámészt, sem a fintorit. egyszerűen unalmas az egész. a test és lélek meg klasszikusan uncsi. a többi titok.

hordtam, rakodtam, néztem, olvastam és emésztettem ma.

sikerült úgy megkevernem a napomat és az összes beviteli egységet, hogy összeolvadtak az információhadarás egy szépített változatává. aztán meg kapkodtam a fejem. kivagyi gondolatiság és a logikai elegancia találkozott az "egy dologban vagyok jó, éljünk meg ebből" típus rész-szintézisével, hyper-text furkálódást követően is még mindig kurvakevés ez. semmi sem tudja feledtetni az alváshiány igazi élét. megoldást fogok találni, csak módszeresnek kell lennem. a fizikai és szellemi terhelés nem vezet sehova.

löffögve

mikor hölgyekkel beszélek mostanában mindig megindít, mennyire lágy, nőies vonás az bennük, hogy a nagytöbbségük nem habzószájú pszichotikus ribanc. egészen megvidámul tőle a lelkem.

erősen önéletrajzi ihletésű drámai mű (képregény) megtervezésébe kezdtem bele ma. Zombifiút már láttad, jönnek még onnan dolgok. majd.

póló biznisz nagyon úgytűnik lesz, értekeztem a megfelelő személyekkel és mind pozitívan álltak hozzá az ötleteimhez.

azt hiszem bevallhatom így Neked, kibontakozóban van egy új szerelem... ohh.. olyan izgi bizsergős-hányingerem van.

lala.. lala.. lala.. la..

a profi

... attól lesz az, hogy profiként tud viselkedni és gondolkodni a leghülyébb, legváratlanabb szituációkban is. Tehát részegen, pánikban, madárlesen, vasalás közben, ostromtankot vezetve, vagy miközben visszatartja a Balrogot Mória hídján, vagy haikut költ, míg skinheadek rugdossák a földön. Sosem kell magyarázkodnia mert egyértelműen látszik, hogy tervszerűen cselekszik. Ezért joggal úgy érezhetjük jobb őt inkább nem zavarni.

Vagy vegyünk például engem: öltöny-nyakkendőben egy böszme kamerával az asztalokon és az asztalok alatt mászkálok a dolgozóban... különböző pozitúrákban fetrengek az előtérben, illetve lógok helyekről mindezt ÚGY, hogy senkinek ne tűnjön fel, vagy ha igen akkor azt lássák, hogy maradéktalanul kézbentartom a helyzetet. Ninjának lenni könnyű. Profinak lenni nehéz.

nap-ló

olyan helyen találtam magamon egy dinnyemag méretű kullancsot, hogy nem merem leírni.(utalás: ittam 3 stampó hazait mielőtt nekiálltam kivájni)kicsit össze vagyok zavarodva ugyan, de kezd jókedvem lenni. ezt a jelenséget úgy hívom: a -9. óra törvénye. amikor beáll az idült agyfasz. a koszos zsibbadás érzése. amikor már semmi halu, csak egy kis fátyolos bizonytalanság, hogy "ez most mi?". olyan kicsit, mint mikor reggel felébredsz (még tudom milyen) és egy pillanatra nemtudod hol vagy... csak ugye ébren. ja és nem múló érzés. egy kicsit minden idegenszerű. átmeneti. transzparens. fogyatékos. fakó. mások az irányok. mindennek fémes íze és fémes hangja van. mintha szájonbasztak volna egy haranggal.

elkezdtem pr-filmet vágni, de rájöttem, hogy utálom. elkezdtem a hálót kísérteni, blogolvasni, fórumolni de kurvára nem értek semmit. berreg a kis szürke ördög, de nem akarom megnézni, egy hete furábbnál furább sms-eket kapok. előkerestem egy mesüge albumot és nagyon halkan végtelenítve megy. finom meleg érzésem lesz tőle nemtudom miért. találtam a hűtőben valami tésztaételt remélem jó. voltam a boltban vettem fogkrémet, mert a régitől már rendszeresen beállok. pizsamában ülök lefekvéshez készen, mint egy jógyerek, pofátlanul kifigurázva és kigúnyolva ezzel önmagamat. baszottul nem érdekel. valami fantasztikus módon.

az internet is csak olyan, mint a tv... egy idő után az is unalmas lesz. de lehet, hogy csak elvesztettem az érdeklődésemet. néha komolyan elborzaszt a gondolat, hogy ez a sodródás a magam terhére egyszer majd nem ér véget. az alvás jó, mert kicentizheted vele az életed... támpontot ad. én az elmúlt nemtudomhány napban még csak felébredtem és felébredtem és felébredtem. révület és szorongás és gyomorgörcs és ugrál a film, szellemképes a felvétel. állapotból állapotba váltok. nehéz a fejem. égnek a szemeim. pislogni is fárasztó. úgy dübörög a fülemben a vér, mintha a távol huhogna. olyan, mintha hívna, de nem bírok felkelni megnézni honnan jön.

az emberek is unalmasak. csak kombinálnak és ezért félreértenek mindent és kérdezgetnek és keringenek és kurvaokosak. magyarázzák az ösztöneiket. én nem értek semmit. nem tudok semmit. és mégsem kaptam még egy értelmes választ. soha. bizony. sajnos már nem is érdekel. van egy sokkal ijesztőbb, elvetemültebb érzés a közönynél. a csömör. egy kis spleen még nem ártott meg senkinek, nade a csömör. néha borzalmas dolgok járnak a fejemben.

a világban meg az a vicces, hogy a kurvafontos munkámat és egyéb dolgaimat mint téglapakolás, kaszálás, fűnyírás, meg ilyesmi még így is tökéletesen meg tudom csinálni. ez egy kicsit mindennek elvesz az értékéből. vagyis, eléggé egysíkúvá teszi a jelentősségét a cselekedeteimnek. ahogy "egyenlőség csak a nincstelenek között van". a legtöbben észre se veszik, hogy valami nem stimmel. vagy lehet megszokták. nehéz leírni, de félek attól amit ez mind jelenthet. végülis a kritikus hányadba tartozom. de lehet csak bemagyarázom magamnak.

"nyög"

lakásba belépve (b/e)lső hang (b/e)lső kérdése: mi ez a szag?nosztalgiától csöpögve forog az agyamban a kés ->régi albérlet ->pálinkadealerkedés ->hajsza, mámror, létezhetetlen közindulat.

penész--?

olyan kibaszott fáradt vagyok, hogy inkább hagyjuk. hazaestem -> ha most nem alszom akkor soha...

annyira fellelkesedtem ettől a gondolatától, hogy nem megy. hurrá.

tegnap: felmentünk a hegyre a házhoz, hogy megnézzük (nemvicc) hogyan nő a fű.mindig is szkeptikus voltam, ha ilyen ingoványos alapokon kellett csinálnom valamit.persze hogy ottragadtunk "előkészítő munkálatokat" végezni ->szemétszedés + pakolás + zárcsere, vissza BP. életemben nem hallottam ennyi dagadt-viccet.

ma: ingázás:: hegy<->BP. kaszálás és további közmunka (napon), amit gyakorlatilag egyedül kellett végeznem, merthogy: mindenki amihez ért.
A: a tetőn molyol(=fekszik, szív)
B: kerítést támaszt és egy korpulens cigánnyal osztja meg az aznapi vicc adagot(a koma több szempontból SEM célcsoport)
C: a belső terek feng-shui lehetőségeit mérlegeli 1db bot és 1db kaukázusi kefír segedelmével (MIAFASZ?!)
D: embernyi gazban kaszál és szenved a napon, csak a cél lebeg a szeme előtt (meg körülbelül 4milliárd különféle bogár) és csendben motyog: "ha te nem csinálod meg akkor senki". végül felbasztam magam és rákényszerítettem a többi betűt is némi haszontevékenységre.
korpulens cigány szupervájzolta a dolgot: a neve Gábor.

a ház amúgy köszöni jól van, kicsit ellepte a táj, de további wellness programokat tervezünk. a betörési kísérletek elkerülésére új zárakat tettünk fel, plusz elöl a fűben felhúztam 4 ív szögesdrótot térdmagasságban. ott direkt nem nyírtam ma (nem mintha a kerítés és a rengeteg maga nem jelentene elég akadályt). blokkosítottuk az elvégzendő feladatokat, idő/cselekvő alanya/eszközök-szerint. mivel az én dömperem otthon van ezért vagy felhozom (kizárt), vagy mindig akkor megyek ha valaki más is megy. nem szeretem ezt.
de sok szép emlék lakik itt, remélhetőleg majd egy darabig én is.

csütörtökön kg-szig. túl tompa vagyok ahhoz hogy bármit is értsek -> minden kurvabonyolult és kurvafeleslegesnek tűnik papíron innen és túl. az összetett mondatok csudás dolgok, szeretem a robotpilótát ->"diktál a beteg, írja a doktor".

ma hullák. kell valami ami szarabbul néz ki, mint én.

k.o. igazi arca

>:D

sec

vizes kövön spárga
megfejeltem a radiátort
csak kakaó van itthon
ehh..

"Tartsd távol tőlem, a bölcsességet amely nem sír, a filozófiát, amely nem nevet és a nagyságot, amely nem hajol meg egy gyermek előtt."

Gibran

Afgán Buzkashi

Najó. Szóval ez egy sport(?). A lényeg: olyasmi, mint a street-ball, csak sok-sok lovassal és nincsenek csapatok. Ez egy ilyen "free for all" játék. A cél, hogy egy kecske lefejezett tetemét "felkapd" a kezdőpontról, menj vele egy kört és vidd vissza a kezdőpontra és akkor kapsz egy pontot. Közben mindenki megpróbálja tőled elvenni és ugyanezt teljesíteni. A tetemet többször cserélni kell mert, az amortizáció az jelentős. A játék napokig is eltarthat, eléggé igénybevesz embert s állatot egyaránt. Tehát pont olyan, mint a street-ball. (itt hívnám fel a figyelmet a pusztai népek agyalágyultságára vonatkozó elméletemre, aki ismeri. ez tökéletes példája.)

fin

itthon. lények. csend.
Miért van az hogy ahányszor beszélgetek valakivel a Harcosok Klubbjáról az rendszerint megy és átgondolja az életét? Hogy nem lehet érteni egy olyan filmet, amit elvileg mindenki úgy szeret?

Diplomás bölcsészlány (vastagkeretes szemüveg, mély dekoltázs, pattanásos, kék-eres csöcsök):
- Hallod, te elég fura egy alak vagy.
D: - Ezt mondták már páran.
Db: - Nem de tényleg. Leültél ide elmondtál 4-5 abszurd faszságot, kiröhögtünk, valaki rákérdezett, beszéltél 10 percet és azóta ezek tűnnek a legtermészetesebb dolgoknak a világon.
D: - Igen azt is mondják, hogy sokat beszélek.
Db: - Ezek honnan jönnek neked?
D: - Volt már olyan, hogy vizsgára tanultál, vagy pizsamaparti volt vagy valami és fent voltál egész éjjel?
Db: - Persze.
D: - Hogy érezted magad utánna?
Db: - Mint, akit a sátán seggéből húztak ki.
D: - Na nekem minden napom ilyen.
Db: - Ú.
D: - Csak alkalmazkodtam. Onnantól kezdve, hogy nem alszol a világ kurvaegyszerű dolgok halmazává változik. Olyan lesz, mint egy bűvésztrükk, amit már ezerszer láttál.

karma

lépések zaja helyett, suhogás, menekülés kósza márványszárnyakon
helyek, arcok, emberek - lapozok, lapozok, lapozok
láthatatlan vagyok, hátha valaki észrevesz... valaki érdekes, valaki új
kicsi fénypont vagyok és suhanok az éjszakában
szakavatott réme egy olyan kornak ami nagyonis jelen van, csak senki nem látja
A világ bajnoka!
Téridőhódítókoalaember!
helyeken vagyok és a térdeket figyelem, meg ugye a téridőt, ami egyre csak görbül
hiába sietek egyre jobban a különböző helyekre egyre és egyre később érek oda
ez valami szifon
kallódó lelkek pultoknál ülnek a karcos felületükön az odafagyott lehelletem
látszik, játszik, lüktet
aztán jönnek az elhagyott langusztaszerű ébernekvélt bölcsészhallgatók
a kishercegek akiket ha megcsókolsz békává változnak
a mindenttudó tetszhalottak
és megint csak a tartam és a szubjektív szemléleti forma
de a világot még mindig nem hosszúlépésekben mérik
se versekben és összetört szívekben
és ha bebizonyítom hogy nincs igazatok még mindig megszűntök létezni
ilyen a természetetek, kamikáze álmodozók vagytok
ha a világ nem úgy van ahogy nektek tetszik akkor nincs sehogy
csak a program, a ponyva, a kupi, a kutya, a zöld, a kert... a játék, az emlék
egy villanás a körút, elektromos kisülés
ionok... szubatomi részecskék tömege
egyszerű sorozattal leírható a ma esti rokk: 3, 7, 10, 12, 13
g, stampó, korsó, hely, és végül ker ami a stopp.
Laci, Ádám, Veronika, Malac, Kampó, Bower, Bella, Teréz, Léri, Klog a manó
rázkódik alattam a föld, tolják a zongorát
látszólagos csend honol a tiszta selyempárnák között
mozdulatlan örök szépséget rejtenek
légies monológját mindannak ami valaha is tökéletes volt ezen a világon
az én számra nem jönnek becéző szavak
az asztaloknál már csak árnyékok ülnek
egyedül vagyok
lassan elindulok haza
vagy egy másik kaland felé
más gépéről írni amúgy is tré

.

Jóebédhez...

:)

Fry-day

Nem mentem melózni haha.
Viszont, csináltam egy embernyi zellerkrém levest, pirítottam bele kenyeret és szalonnát, marhabélszínt vörösborban, lekvárral, camamberel, sültkrumplival és rántottam banánt(!) azt vaníliafagyival ettem és csoki öntettel (saját találmány). Anyám zsarol a receptekért.
Délután megyek futni, este íjászat, utánna rokk, holnap sportsziget.

Igen. Mindez azért mert borzalmasan kanos vagyok.

na igen... pont ilyen van

SinCity + Tom Waits = sweet!

spot

Egyszerre égett ki az összes körte a lakásban. Aaaaa... :(

és miért van az, hogy az életem 90%-át sötétben töltöm, de ilyenkor jön az ötlet-roham és ölni tudnék egy kis fényért?

.

űűű

nincs meeting! szerveződj!

piha

Kuplung előtt végparaszt: - Csajomat nézted? Szétbaszom az agyadat, mint a technokol.
D, mosolyogva: - Gyere próbáld meg, ígérem fájdalmas és szokatlan halálod lesz.
Amaz: ...

A tapasztalat megtanított rá, hogy balhé esetén csak kétféle ember létezik, az aki pár találat után úgy gondolja megmutatta a fölényét és odébáll, hogy gondolkozzál el az eseten, és van a másik, akiből ilyenkor előtör az állat és addig fog ütni amíg mozogsz. A konfliktusok nagyrésze megoldható azzal, ha jóelőre tisztázod: te a második csoportba tartozol.

ahh... Gina Carano

ma egész nap ketrecharcot néztünk és Bowerrel komoly konfliktusunk kerekedett, mind2en beleszerettünk egy texas-i forgószélbe. Ő az. (sóhajt)

Mifelénk az élet...

Jóanyám írta ma:

Francia rétes – kissé magyarosan

Politikus lesz a kisebbik lányom, akárki meglássa! Erre a messzemenő, anyai büszkeségemre annyira okot ugyan nem adó következtetésre egy hétvégi főzés közben jutottam.
Először akkor kerekedett a szemem tükörtojásnyira (bár a barna reggelinek való nem túl gusztusos, de már leírtam, mindegy), amikor csemetém az orra alatt érdemjegyeket és tantárgyakat mormolt gyors egymásutánban. Sebesebben a fejében kattogó számológépnél csak a keze járt, mely a hagymát aprította. Felfigyeltem a mondattöredékekre, mert ilyenkor nem lehet tudni, telefonál-e, magát győzködi, vagy szavait nekem címezi. Ez utóbbi gyakran bejön és kérdőre von, miért nem figyelek rá. Egyszóval számok, tárgyak, osztás, átlagszámítás, ahogy kell.
… az annyi, mint 4,4.
- Az jó, ügyes vagy. Mindent beleszámoltál? – ébredt fel bennem a gyanú.
- Á, nem, a matekot és a fizikát nem.
- Hát úgy hogy lehet átlagolni? – így a mit sem sejtő anyai hang.
- Majd hülye leszek! Hogy lerontsa!

Elképedtem ezen a racionalitással vegyes manipulációs érzéken. Valahogy így számolhatják ki, hogyan növekedett életszínvonalunk. Úgy összesenben. Nemhiába mondta valamely angol híresség, hogy három fajta hazugság van: hazugság, átkozott hazugság és statisztika.
Délután irigylésre méltó lelkesedéssel elindult bevásárolni egy valahol meglátott és megkívánt recept megvalósításához és bátyja hazaérkeztének tiszteletére. Francia rétes, azaz réteslap és sokféle sajt, köztük rokfort, finom fűszerek, túró, tucatnyi hozzávaló… hosszú listát láttam a kezében. Vitte a plasztikkártyámatt, sajnos, tudja a pin-kódot. Két óriási szatyorral tért meg, az egyik tetején egy doboz gomba… Rácsodálkoztam:
- Gomba is kell bele? Te nem is eszed meg a gombás kaját…
- Nem, ha nem tudok róla, hogy van benne.
Aha. A rétes, amit az elejétől a végéig ő készített, isteni lett, gazdag, laktatós (a hozzávalók árából kitellett volna vagy három kiló bélszín, de nem szóltam. Nem minden 17-18 éves süt-főz, az enyém igen, örüljek neki.). A fiam, hálás és kritikus gurman, nyomta befelé, majd rákérdezett: mi van ebben?
A lányom sorolta büszkén, majd a következő mondattal zárt: és nincs benne 15 deka gomba.
Fiam nem értette:
- Kár, pedig én szeretem a gombát, ja, te meg nem.
Lányomnak fülig ért a szája. Az egy napra jutó (ön)becsapások száma kettőre nőtt. Sajátos hungarikum.
Élvezettel majszoltuk a „gombátlan” rétest és egy Churchill-aforizma jutott eszembe:

“Amikor arról kérdeznek, mire van legnagyobb szüksége valakinek, hogy politikussá váljon, azt felelem: „Arra a képességre, hogy megjósolja, mi fog történni másnap, a következő hónapban, a következő évben - és utána képes legyen megmagyarázni, miért nem az következett be.” Lehet, hogy mégsem ártalmatlan gitártanár, hanem tényleg politikus lesz a lányom?! Óh, jajj!

alter

Bella: - Szevasz szívem, de rég nem láttalak. Lefogytál?
D: - Olyasmi, szartam.

Le sous sol

Kint szalad az eső és unottan várakozik a holdfény a felhők mögött.
Lemondóan beleszürcsöl a cigerettájába, ebből a mai fellépésből már úgyse lesz semmi.
Fekete kobold kúszik lassan a lépcsőházban... ha bejut egy lakásba az összes cipőfűzőt összebogozza majd. Pongrác macska a pinceajtóban ül és az ereszek zörgésében gyönyörködik, minden arrajáró éjszakai lény fejethajt és kalapot emel, bár kackiás bajuszán egy szem szösz, pókháló hintál. Én pedig keresztülnézek a gangon, túl a színpadon, túl a felhőkön álmos nyomát követve annak, mit megannyi okos könyv, zagyva lángész évszázadok óta ujjal mutat.
Láttam a félelem és önzés játékszereit és azt hogyan pacsmagoljuk vele össze az életet, aminek nem kell mögöttes célja legyen, vagy értelme, de megtölthető ha az igény felmerül. Egy ilyen világban ahol az ész és az öröm úgy paroláznak csak, mint az út, meg a vándorbot. Krisztus feltámasztotta Lázárt, de a bibliába az már nem került be amit a szerencsétlen flótás azután testről és lélekről hablatyolt. Látnivaló pedig, ahogy egyszerű varázslók jegykezelőnek állnak, vagy kábeltévé előfizetésre cserélik a tudományukat. Emlékszem egy ismerős esküvője előtt a nagymama előszobájában, hogy ültek az öreg pénzemberek, komoly urak New Yorkból és Londonból és a világ minden tájáról. Ott ültek, vállhoz váll nyomódott a kényelmetlen kispadon és izzadtak és szuszogtak, de a szemük ragyogott, úgy ízlett nekik a túróskenyér hogy azt se tudták hova legyenek.
A teremtő őszintesége ez csak. Csacska beszéd, de olyan morál amit nem cserélhetsz le, ha egyszer elkapott. Játszok csak tudod. A jó játék olyan, hogy abban nem veszít senki. Nem azért utazunk, hogy odaérjünk, hanem azért utazunk, hogy világotlássunk. Játszótársam leszel-e mondd? Félre tudod tenni a szürke felszín félelmeit és fájdalmát? Kiszínezni ami nem tetszik? Ha bennünk száguld a szerelem, ha rossz neked, ha fázol hozzádbújok, vigyázok rád, ott leszek. Csak ne legyél buta. Csak merj játszani.

Insolitus Culinaris

Rajtakapott Aaki a főzésen.
Megsajnáltam Bowert, ugyanis szegény gyereknek csak ilyen reform-szerű ételeket készít a sushi-huszár és még azok közül is a lehető legbetegebb-szerűeket és legkisebb tápanyag tartalmúakat. Aaki fogalmai a húsról valamiféle zselét takarnak ami némi idegen folyadékban tocsog, körülötte pedig valami lehelletfinom hám feszül. Ekkora embernek ez nagyon kevés, szóval megkérdeztem: "Mit ennél szívem csücske?"
"MARHÁÁÁT!" - jött a válasz, nagy könyörgő szemekkel. A piacozás délután egyszerű volt, a főzés már kevésbé, egyik kezemmel vágtam, csíkoztam, fűszereztem, sütöttem, a másik kezemmel a muslicokat tartottam távol a készülő mártástól (Aaki kisasszony szereti a gyümölcsöt, főleg félig elfogyasztva magárahagyni a lakás különböző pontjain), a harmadik kezemmel Csöpit tartottam távol a nyers hústól ami Liverpool-i emlékeket ébresztette benne és mivel ma kapta az utolsó oltásait, ezért folyamatosan nyíít és egyhelyben keringet, a negyedik kezemmel pedig tükörtojásokat sütöttem összesen négyet fejenként. Egyen a gyerek rendesen. Ekkor állított be 3 órányi interurbán beszélgetését befejezve a ház asszonya és csak meredtek a szemei a véres hús, a nyűvő kutya, a musclicok és a nyáladzó Bower láttan. Végül olyan "najó most az egyszer" fejet vágott, leült az asztalhoz és megkérdezte mi a vacsora. Pontosan addig tartott elmagyarázni, mint ameddig elkészült. A fíling miatt vettünk Bombardier-t is, pinteset, hogy a vérebbel, kormos, vérszagú sztékkel és sűrű szósszal együtt meglegyen a Jóöreg Britt Fíling. Aaki persze "no eggs please". Ezt sohasem fogom megérteni, a gecit azt kétpofára ha lehet, de a tojás az "pfúúúj".

Nagy fasza főzés után jövök haza, tele a fejem tervekkel, hogy mit ennék a sok piára, erre triv, hogy nincs itthon még egy üveg ásványvíz se, nemhogy valami kaja.

Fockin' 'somnia!

rave

tegnap kampó: reggel 9-re gyere oda öltöny-nyakkendő aztán ha tárgyaltál tolhatunk pitát!

ma OTT:
K: - tejóisten hogynézel ki?
D: - hogy?
K: - mintaki.. nemistudom.. mint akit magáévá tett egy bálaszedő
D: - Z-4
K: - ???
D: - mindegy...
K: - Komolyan ember kurvaijesztően nézel ki.
D: - Pedig jól érzem magam.
K: - tudod mit? ettől még ijesztőbb. mikor tárgyalsz?
D: - fél tíz.
K: - akkor bemutatlak a crew-nak. mindenki ez itt D.
D: - sziasztok, kevesen tudják de gyerekként professzionális trombitaimitátor akartam lenni.
(kurvanagy csend)
D: - na akkor ezzel is megvolnánk, Kampó hívlak ha végeztem. csá pöcsök.

Bower: - cső, mit csinálsz?
D: - találtam az egyik szekrény mögött egy rúzst, még zsír jó.
B: - az minek?
D: - titkos térképet rajzolok a testemre vele.
B: - ???
D: - ha beleszárad a mellszőrzetembe nagyon szar lesz... ez tapasztalat.
B: - merthogy ezt gyakran csinálod?
D: - nem, de előfordul, hogy nők csókolgatják tudod... bár a mai rúzsok már...
B: - ahaaaa. figyelj úgy látom pont jó passzban vagy, arra gondoltam együtt ebédelhetnénk, hoznám apámat meg minden...
D: - hmmm. itthon maradni sírdogálni vagy halálra alázni kend az apád előtt? hmmm... mit tenne ilyenkor egy wookie?
B: - nah mi legyen?
D: - tudod mit mondott erre Hemingway?
B: - mit?
D: - "Meghalni. Esőben."

Phil: - tell me about.. "BKF" was it?
D: - yeah. well there isn't much to tell. it's like all other business schools i know.
P: - ambition, greed, sports?
D: - a bit more like fancy parfumes, cheap girls...
P: - i see...

na

ha nem akar felizgulni a tehén... ők tudják hogy... mit... őőő

érdekes ajánlat

Lehet végül a nimfománok mentik meg a világot?

Olvas!

Come and give yourself to the Darkside...

Goooooood...

Varla Dayne

Egy domina-beütésű Jessica Rabbit és az ő űrkalandjai

termékek a hatékonysági skálán

Heroin a Bayer-től, mert megérdemlem. Köhögésre!!!

7UP. 1930-ban még másnaposság elleni ital, ez a másik '55-ben készült reklám pedig már arra bíztatja a mamákat, hogy fele-fele arányban keverjék tejhez és adják a gyereküknek.

Lilly-féle patikában vásárolható víz alapú Placebo.

épp

nem mozdulok csak a seb araszol a testemen nyitva magának utat
lármázva zajlik keresztül rajta a bíbor darazsak rendje kegyetlen illatuk kábít, mint gyöngéd szellő a vágóhíd felől. ólommal tömött kövér férgek tülekednek a rémült napvilág felé
bámulom jöttüket, aránytalan kémiájukat ahogy remegve a világ felé szöknek és
agyatlan menetelnek, áradnak és tapadnak beterítik és megjelölik a hideg színpadot
a sötét függöny közepén fénylő korong kering, ragyog. a távolból érkezik a publikum robaja
morgás és röfögés az árkon túlról, az árnyékok közül, az élvezet és csodálat kocsonyája, mámoros
ritka kép ez, a puszta hangja tépi a vásznakat úgy taszítja el magától a rozsdás, közönyös ébrenlét kusza fonalakkal szőtt tompa csendjét, részegek vagyunk, üvöltünk és örömünk az egekig ér, lángolása világítja be a színészt, mártírt, vacsorát egy személyben
az elragadtatással zengi himnuszát egy másik világnak az örökké bűzlő kénes menedéknek saját húsán át nyit kaput, rángatózó szerető lesz az elfelejtett és kitagadott jövevények keblén
és szerelmük borzalmas násztáncában elhagyja a gyötrelem és elhagyja a szenvedés.

amíg nem marad más csak a fakó szálkák. a tér csontjai. a lakoma maradékából templomot emelnek és ott imádják majd őt, a kezdettől kűzdő óriást és a lángot amit a szíve helyén hordozott. kopott lelkét kiterítik, a kicsinyek alábújnak, ott dajkálják majd őket.
a látszat vihara elől, csak így nyerhetnek menedéket. csak az ő áldozata és látomása által.
egy helyen, ahol nem szűnik a napvilág, ami mindig állni fog a sötétség ellen.

Életvonat

Még egy ajánló mára: "Train de Vie" (1998)
Kedves sírós-zsidós film Radu Mihaileanu-tól, de oda tud baszni nagyon.

Kung Pow

Részlet az egyik kedvenc kung-fu paródiámból. A srácot különféle rovarok nevelték a vadonban és a nyelve (Nyelves) önálló "értelemmel" bír. Néha vicces.

metrikus

Tegnap éjfél körül riasztott egy komám, hogy valami borzalmas rohama van a barátnőjének és én azonnal menjek oda. Miért pont én és miért pont akkor... nem értettem, de ha a D-jel fent van az égen akkor nem lehet teketóriázni. Lévén a Vitulában voltam és ő a wesselényin lakik elindultam oda rögvest, közben pedig hívtam Tibort, hogy ha esetleg orvosi segítség kéne álljon készen, természetesen Tibor ki volt kapcsolva, mentőorvosnak minek a telefon.
Odaértem rohamvást, csengetek, rohanok fel a negyedikre, nyitja az ajtót, nyomulok be a lakásba, hálószobába be, ahol ájult apró lány fekszik főleg és konkrétan. Közben kérdezem mivan? "Hát... hát így remegett meg minden aztán nem mozdult." Legjobb tudásom szerint megnéztem mibaja, pici noszogtatás után magához is tért. Szex közben folytogatta a koma, attól ájult el. "Nade mitől remegett?" Orgazmusnak hívják kisbarátom, amikor a lányoknak nagyon jó akkor egy kicsit így csinálnak. Szerencsétlen gyökér. Lassan harminc vagy és nem láttál még ilyet, azabaj.

Befejeztem a pakolást, megfordítottam a lakást és vele a "rezgéseimet". Aaki szerint ez azt jelenti, hogy "készenállok a változásra". Mi mindent tudnak ezek az ázsiaiak. Pont leszarom. Megtaláltam a pókomat Banánt, akit beköltözésem óta nem láttam. A hálójának maradékait vizsgálva kiderült, hogy ő volt a molyinváziót megakasztó fogaskerék, szép nagyra is nőtt közben. Bepakoltam egy befőttes üvegbe és miután tanulmányoztam a természetét, úgy döntöttem, hogy túlságosan nagy, egzotikus és agresszív ahhoz, hogy továbbra is nálam lakjon. Stílszerűen kitelepítettem a Szabadság térre. Az én lakásomban ne legyen olyan pók ami Magyarországon alapból nincs.

Ja igen. Az ég küldött nekem egy hatalmas világos cirmos kandúr macskát, aki mint a szfinx ült az ajtóm előtt naphosszat és a madarakat leste/távoltartotta. Komoly fejbólintással köszönünk egymásnak, mikor jövök-megyek. Semmi simi, semmi buzulás. He's a Pro.

Zombi-groove

Zombi felvonulás Németországban. Nálunk mérnincs ilyen? Évek óta a világon mindenhol rendezik őket, itt soha. Itt csak Bánk Bán van. A nemzeti kultúrán kívül itt nincs kb. semmi.

Mondjuk a budapestiek csípős-reszelős agyfaszt kapnának, ha egy-egy ilyen alakkal összehozná őket a jósors a meetingpoint felé.

máp

Yayo

mal-őr

Apuuu! A sportolók is csak úgy elpotyogtatnak ha kell nekik, mint az erdőben az őzikék?

Úgy látszik kislányom.

art of smoking

Volt egy kor mikor az emberek még nem rettegtek a ráktól.

matt

Jingna

nagyon ilyen

the comfort of being deaf and numb

A reggeli több szempontból is nagyon fontos része az ember napjának. Van ugye a biológiai tényező, az ember teste bizony megéhezik amíg az elménket emészti a semmi. És ott van az a másik különösen fontos szempont, hogy amennyiben reggel csak felkelünk és minden tevékenységünk egyszerűen csak az aznapi bosszantó teendők és feladatok előkészítésére koncentrál, majd rohanunk, pár hét-hónap után joggal úgy érezhetjük, hogy az élet egy fárasztó idegrohasztó robot. Hajlamossá válunk, minden cselekedetünket erre a feszült rohanásra építeni. "Meló után még gyorsan elfutok találkozok a barátaimal, hogy aztán végre otthon lehessek, ahol.." ahol gyakorlatilag nem csinálsz semmit, legfeljebb alszol meg zuhanyzol. Az otthon és ennek autómatikus asszociációja a család, így halványodik el, foszlik ki az életünkből. Nem arról van szó, hogy nem fogunk vágyni rá, hanem egy idő után elképzelhetetlennek tűnik majd a gondolat, hogy nekünk valaha is. Többek között ezért fontos a reggeli, megalapozza az érzést az összes tudati szinten, hogy van élet a meló előtt, és a jóleső meleg a gyomrodban délig biztos mementója lesz annak, hogy van élet a meló után is. Én ma az ablakban reggeliztem, jól átsült marhahús szelet, három tojás, sajtos pirítós, újhagyma, paprika, tejeskávé, ananászlé (tudom gáz de rákattantam) és egy túrórudi. És csak néztem szépen evés közben, hogyan formálódik a világ, hogyan indulnak be és zakatolnak a zaklatott zakók, kerengenek a lenge öltönyök, rohannak a metróhoz a kis papucsok és nyári ruhák. A világ komoly tótágasához, hogyan áll vigyázba az emberi hiszékenység és igyekezet.
- Vakok és bénákként kézenfogva keresztül vezetik őket az életen. - mondta a (kibaszott) madárcsicsergés az ajtóm előtt.
- Szegény Ők. - sóhajtott az utolsó falat marhahús és eltűnt a számban.

love-able

magányos vagy?

szeretetre vágysz?

dugd oda az orrod képernyőhöz és kattints.

csak a húr meg a filter

elmentem lőni pöcsök, közben teázni fogok.
Yay for ZEN.

hmm...

ma reggel láttam magamat, ahogy kimegyek a lakásból.
ez nyílván jelent valamit.

jóreggelt

Ahová a hajók meghalni mennek...

Azt gondolod szar a melód? Ismerkedj meg a hajótörőkkel Chittagongban.