a kanál

imádom az olyan a távoli jövőben játszódó sci-fiket, amikben a kritikus pillanatban valaki elővesz egy csavarhúzót. ennek a közönséges életbe átültetett változatai a szokatlan apróságok... amik a legváratlanabb helyzetekben pattannak ki az elme/fiók/könyvcsatorna legelvadultabb, legtitkosabb kucokjaiból. valahol erről lennénk híresek MI a legélelmesebb nép széles e balkán. a reggeli kilúgozott tömegben mégis üresen csengenek a szavaim, pedig odasúgtam minden tízedik szembejövőnek. "tűzoltó leszel s katona, vadakat terelő juhász..." szomorú láz ez ami úrrávan felettünk, mohó másság és igazságtalan indulat. megértük, hogy népbetegség a fekális enkefalopátia. olymódon eresztjük erényeink úttalan menetét, hogy a véglet ami felé haladunk látatlanban is minket igazol. közben pedig munkábajárunk ahol igazából nem dolgozunk, pénzt keresünk ami valójában nem létezik, próbálunk kicsikarni egymásból némi érzelmet, vágyat, örömöt ha kell faszkorbáccsal vagy csiklóköpölyözéssel, miközben a kulturális epilepszia egy fentartható szintjét biztosítja számunkra a jóságos médiavízió. eszünk és szuszogunk, reflexszerűen ámulunk ...téblábolunk az élet színpadán. és az akarat közönbössé vállik. a választás adott. mindenre van képletesen egyszerű hathatós megoldás. minden seggbe van ma már konfekció-hű diszkréten tekergő lófasz érzelmi túladagolás ellen, finomhangolt cyber-érzékszervekkel leshetjük virtuálisan az információ pugilizmusát és 5000 magyar forintért simán vehetsz 2 g lazaságot, hogy legyen okod találkozni a barátaiddal.
mindent adagokban kapunk. izgalom-csillapítót, hátviszketésgátlót, maradiság galacsinokat és angyalok suttogó álmait. a távoli jövő régészei jogosan gondolhatják majd azt, hogy effekteken, speedkúpon és hajcsavarókon éltünk. mikor a csavarhúzóikkal a sárga csontjainkat piszkálják - "így ásták el a halottaikat? jééé.. és miért tettek rájuk követ? mert féltek a zombiktól azért".
minden ellen van anti-dolog.
én megélem a fájdalmaimat. nem hiszek például az ital lélekre gyakorolt gyulladáscsökkentő hatásában. megélem és megismerem és egyévállok vele, mert az enyém. és mikor eljön, a megoldás is az enyém.
nem tanácsolom, hogy tépd meg a ruhád és menj ki a rétre és soha többet ne hívd fel anyádat, mert ilyen nyomoréknak szült. csak egyszer, egyetlenegyszer ne vedd be az adagod és nézd meg mi történik. csak egyszer hagyd a munkát, a filtert, a kávét, a vodkát, a nyomást és a rákkenrollt, a káprázatot a picsába. és nézd meg mi marad. mit hagy belőled a rutin. és ha ezt látod és még nem inogtál meg, menj az utcára ki és nézd meg az embereket. vegyülj el. és ha még mindig erős vagy menj be a munkahelyedre ahol épp dolgoznod kéne. nézd meg a hült helyed, az összezavarodott kollégákat, ahogy ott állsz pólóban gatyában. nézd meg ezt mind te magad. magad-önmagadságod. tedd meg holnap. és ha nem találsz semmit, vagy meg se próbálod akkor menj haza és várd a megváltást, vagy azt ahogy kifakulsz.

én meg itt leszek valahol nagyon közel, hogy segítsek akkor is ha nem érdemled meg, akkor is amikor senki más, hogy szeresselek akkor is ha hazudsz, hogy menedék legyek akkor is ha nincs rá szükség. ez a dolgom.

és fájni fog mikor majd újra csalódok ...vagy tönkretesz ez a félelemtől kába szertelen boldogság.