miközben nyitott ajtónál takarítottam ma hirtelen megjelent a küszöbön Pongrác... gondolom csak rá akart nézni az ifjoncra - az első találkozásuk elég drámai volt -, illetve hellókapitányozással tudakolta nem láttam-e esetleg a rigót. ehh..
miután rájött, hogy Bögre nincs, valami értelmezhetetlen kifejezés villant át a képén és elsomfordált. én takarítás közben 2 titkos kakát találtam, ami egyáltalán nem lepett meg mivel tegnap Rudi kutyának is felfedeztem a lelőhelyét. ha a kutyának van annyi esze, hogy szart rejteget a macskának miért ne lenne. a megdöbbentő rész csak ezután jött. tudniillik a Bögre szállításához használt cicakosár már régi családi ereklye, az összes macskánk magáénak mondhatta már hosszabb-rövidebb ideig, de meglépni belőle még csak keveseknek sikerült. a pénteki próbajárat során Bögre sem bizonyult szabadulóművésznek, ugyanazokkal a trükkökkel próbálkozott, mint elődei és én ezért jól lekuncogtam. majd kiengedtem és hogy szokja a kosarat kint hagytam neki az előszobában éjszakára. aztán szombaton ugye utaznunk kellett volna, csakhogy kandúh úh rájött hogyan kerülheti el az újabb kellemetlen fogságot... miután tanulmányozta annak természetét, értékelte saját képességeit és tulajdonságait csak egy járható út maradt: eldugta a kosarat záró pöcköt. mindenhol megnéztem... áttúrtam az előszobát, a konyhát, a kamrát, a fürdőt. sehol semmi. megnéztem az összes helyet ahova unalom esetére játékegereket szokott elhelyezni. zéró pöcök. végül összemekgájverkedtem valami hámot a kosár köré és rohantunk a vonathoz.
na... a hosszú és unalmas sztori csak azért kellett mert... meglett a pöcök.
mondhatni végig itt volt az orrom előtt...
elásta az alomba.
...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése