voltam a Kaptárban (szülészet) a minap, hogy elkísérjek egy hölgyet akinek el kellett hoznia a nemrég fiadzott nővérének némi dokumentációját... amíg ő azzal bajlódott én a dolgos hétközéphez öltözve leültem pár ifjú (25-29) örömapa közé és az új digitális diktofonommal (óhjeee!) játszottam. (fingom sincs mér vettem ilyet, hacsaknem előtört a mélyemben lakó technokrata/jurnó vagy hogy Bögre megrághassa a zajszűrőmikrofon muffját)
az apákok boldogan mutogatták egymásnak a G5 telefonjaikon a már-már holografikus minőségű felvételeket hőnimádott ex-liklakóikról és a szájukat eltakarva kuncogtak, mint afféle tyikok. miután végignézték és végigbeszélték Marion(?!), Felicián(!!!) és Habbul (vagy valami hasonló ősostoba magyar név) első pár hetének minden részletét intenzív sóhajtozásba kezdtek, majd az egyik hozzámfordult és az alapján hovajöttem s kivel, rákérdezett az én liklakómra. én kisfiús pironkodások közepedte közöltem nekem csak a gőgicsélését sikerült felvennem (erre picit lenézően-olvadozó Ó-hangot eresztettek) és lejátszottam azt a hangot amivel a macskát szoktam nevelni. nagy sápadtság és csend lett úrrá rajtuk. HAH! - mondom: vicceltem, nincs is gyerek. ezen elmosolyodtak, majd újra elsápadtak és azt kérdezték:
- és ez a hang mi volt?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése