thank the gods we live in the 21st century...

az istenek rámmosolyogtak. sok éves imáim meghallgatásra találtak... nincs már lehetetlen. mostantól minden jó lesz meglátjátok.

hallelúja.

(a coffeintartalmú szappant már meg se említem. kicsit arrébb kell keresni.)

bú

1024x768.

ma ne maradj bent túlórázni...

méltánytalan és hálátlan csend ül a városon. alakíthatatlan
dermedt merengése a létnek, delejes közjátéka annak ahogy az
üres és hibátlan percek elnyomják az életet. képlet, káprázat
ami a szemedbetörli szurtos kezeit és szép lassan olajos
foltot ejt a józan ész márványfehér bőrén. a csend ami
kíhúzza a talpad alól az időt, a végtelen közömbösségének
szélére toszigál és látcsövet ad amin keresztül elédtárhatja
saját tökéletességét. moccanatlan feszül ez a tágas kinti
világ, míg a rókalyukban műveletek és számítások zajlanak,
idegpályáinkon versenytfutó szikrázó lidércek keresik,
hajszolják a dolgok milyenségét. de a mérthetetlen emel most
előttünk kalapot. minden áll, semmi sem változik, nincs
alapja a fizikai viszonyoknak. így lassan belül magunk is
elcsendesedünk. szellemi üresjáratba vált a kerengés.
aludnitér a majomcsapat. a látszat, mint vetület
egymásnaktetsző(leges) táncpartnere lesz a valóságnak és
abban a jóleső, izgató bizsergésben állnak, ami megelőzi az
első lépést. nyugodt szívvel csak egymásért vannak és így
vállnak eggyé és remekké. művi hólyagoktól, láztól és
verejtéktől mentes színtiszta szabadság.

non credo, io amo.

csússz..

Amor Porteno

egy alomtálca élete csupa stressz.

yo!

a kultúránk része

"... vállalati filozófiánk szerint hiszünk a lélek hajthatatlanságában."

CI handbook-kieg./SZMSZ részlet.

"nyirkos, síkos, hideg de mozog"

'Egy kiéhezett nekrofil mindennapi dilemmái'-rovatunkban ma: a hal.

hazaérve. imént.

tegye fel a kezét aki szerint normális az, ha a mogyorós forrócsoki porot meleg tejjel elegyítem emez forrani kezd és a fele elpárolog... amaz pedig láthatóan elillan a tejgőzzel együtt.

az érthetőség kedvéért: adott tasak csoki + fél liter meleg tej. összeöntöm erre kapok negyed liter meleg tejet. csoki sehol.

tegyétek le a kezeteket.. költői kérdés volt csupán. dehamár úgyis mozgásbalendültünk nagytapsot a méltán elhíresült szlovák élelmiszeriparnak. jéj!

köszönöm a finomságokat, de nemhiszem hogy bármihez is hozzányúlok a továbbiakban. már valahogy nem bánom hogy nem mentem síelni... vagymi.

ha ez 5 éves koromban történt volna velem valószínüleg megölöm magam. de így is háborog a lelkem. ja nincs is lelkem hiszen pasi vagyok. nembaj. valami háborog. :(

dilinyó

"a kóla üdít és frissít"

az ellenállás hasztalan.

kilakik ott...?

demszky végre megtaláta azt ami miatt főpolgármesterkedéseit elkezdte...

meló-facez 5.

az élő ok amiért minden állami alkalmazottnak javallott beszélni a Vukit.

500 évente intézményt vált. mielőtt feltűnik valakinek, hogy halhatatlan. nemakarom tudni ezt hogy érte el. a legjobb kávét készíti ezen a lúgos-bolondos-kócos világon.

meló-facez 4.

meló-facez 3.

gyűjtőposzt. tisztavíz. pohár. ilyesmi.

kampó & gecko: off!
cheza: válogatás - kínzás. igen. a dolgos mindennapok.
sway: ez kutyakaka. azt hittem nyílvánvaló. a szándékoság abban rejlik többek között, hogy triv: minden melegvérű állat ösztönösen a sarokbapiszkít ha teheti. ez nem.
ese: az enyém.

plágiumvádak: a saját blogomat írni sincs időm nemhogy olvasni a másét. de megnéztem a belinkelt blogokat. nem mennék bele a szerkezeti-stilisztikai különbségek fejtegetésébe se, elég csak a bejegyzések időpontjait megnézni és bárki rájöhet, hogy átlag 2-3 nappal hamarabb írtam a posztjaimat. persze lehetséges hogy a jövőbelátó hónaljam segítségével kifürkészést végeztem. minden lehet.
LC-ről átszokott nyomorékok: szívesen vitázok, ha van miről. tudom ajánlani a jobboldalt található kibővített olvasmánylistát. tanulj nyelveket, olvassál sokat és utánna majd beszélgetünk. nem véletlenül nem vagyok már fent LC-n.
egyetlen poszt tartottam fent ostobaság-menedzsmentre. ez volt az. nemtudom honnan szereztétek meg az ímélcímem, de aki a továbbiakban háborgat azt floodolom.

azoknak akik kirakták írásaimat köszönöm, hogy legalább a blogcímet helyesen hivatkozták meg.

meló-facez 2.

az ÉPTER előttünk ülő kétharmada elmaradva és elhagyatva rézsútosan az elegáns és egyedi margóján valahol lajoskásan kucong. remetefőzelék a javából, afféle karma-margarin. sose gondoltam, hogy valóban, bár sejtettem, hogy néha. de lófasz essen az obligofób álentellektüelek sormadvány zabimémjeibe mint: a magányos tömeg. kurvaélet. ténylegvanolyan. ezazitt. 100-150 koff bokáig az ároklében. saját piszkukban. újra felfedezik a kétségbeesést.

les style c'est l'homme (meló-facez)

világ leggyanúsabb dolgai #16: ingyen pez.

nos...

mivel úgyse hinné el senki.

elneveztem Eduardónak, mert ha egyszerűen ignorálom a magáévá tesz és övé leszek teljesen, ezért a barátommá fogadom inkább. remélem Ti is értékelitek azt a dekadens kis truttyot jobb felül.

én teljesen tisztában vagyok vele, hogy az evolúció sokszínű formákban teljesedett ki, vannak valószinűtlen lények. de azt bizton állíthatom, hogy aki ezt elkövette az tudta a kapukódot és tudta hogy nem leszek itthon (vagy eleve itt lakik). viszont 99%-ban csak a blogolvasók tudták hogy ma mikor leszek házon kívül, ezért úgy tippelem hogy a következő üzenetet meg fogja kapni az elkövető:

ha megtalállak megerőszakollak és megöllek.

és ez csak így leírva tűnik szimplának. gondoskodom róla, hogy nagyon érdekes halálod legyen.

további szép estét.

apró(ságok)

"tenyérnyi cirmos-fehér kandúrállat ingyen elvihető, esetleg házhoz szállítom, bár az kicsit macerásabb, de leküzdhető akadály. ha igényt tartasz rá / ismersz olyat, aki igen (és nem azért, hogy kinyomkodja a szemét, felvágja, csonkítsa, etc.)" forw->http://nofree.blogol.hu vagy itt alant/nálam is lehet akarni őt.

egy lány (Eper) és egy fiú (Okosannéző Norbert) elválasztófélben lévő tigriscirmos-fiókok fenti paraméterek mentén szintén megértő és kiegyensúlyozott környezetet keres. mind2 jólnevelt, nyelveket beszélő lény. @ me or comment me.

###

end of last entry...

üdv és viszlát.

cc

a világ hazugságokon alapszik. az én világom legalábbis biztosan. egy ilyen világban ahol születésedtől fogva hazudnak neked, alapvetően két dolgot tehetsz: megtagadod, vagy megtanulsz velük együttélni. bármelyiket is választod az eredmény mindig ugyanaz lesz, kinövöd őket, mint a régi ruhákat és mint ahogy a régi ruhákat, kívülről belülről megismeri őket az ember. a szabásukat, hol dörzsölnek, hol szűk, hol szorít... de előbb-utóbb szemétre kerülnek mert annyira elfoszlanak, lyukasak és fakók lesznek, hogy már nemtudjuk hordani őket tovább, nemtudunk "bennük élni". mivel nem ismersz másmilyen életet ezért az egyetlen dolog amit tehetsz, hogy újabb, kényelmesebb darabokra cseréled őket. egy ilyen világban, vagy úgy döntesz, hogy jó neked a sötétben, vezessenek csak a kezednél fogva, vagy kidugod a fejed a pulcsiból, hogy annak lásd a dolgokat amik.
a hazugság a legtöbb esetben önvédelem. kisgyerekként sajátítjuk el a képességet, hogy kibújjunk a felelősség és a büntetés alól. ez az a képzet amit sosem növünk ki, hogy azt hisszük bármin is változtat majd az, ha mást állítunk, mint ami valójában van. semmin nem fog változtatni, egyszerűen csak elismerjük a füllentés által, hogy ostobák, gyengék, vagy egyszerűen gyávák vagyunk szembenézni vele és ez az ami miatt igazán szégyeljük magunkat. nincs is ezzel semmi baj. "mindenki jobbnak akar látszani, mint amilyen. ez igenis az erkölcs diadala". de mikor valaki már több energiát fektet ebbe a "pózolásba", mint a saját életébe, mikor a hazugságainak a rabszolgájává vállik azaz a pont, ahol átesünk a szégyenletes-bár-emberiből a szánalmasba.
nem szoktam haragúdni azért, ha hazudnak nekem. mint írtam számomra ez természetes, mint a szmog amit nap, mint nap belélegzek. szinte már észre se veszem, sőt lassan amolyan szmog-ínyenccé (látens obszesszív diszociális paranoid) válltam. bassza meg, jelenleg még a "kenyeremet" (kredit) is ezzel keresem. illúzionista vagyok jobb napokon, elvarázsolok és szórakoztatok színes képekkel, plakátokkal, kisfilmekkel, csillogó üveggolyókkal. más napokon viszont én vagyok Darth Vader, mert "a reklám feketemágia". olyasmire vesz rá amit igazából nem szeretnél. bizony. én vagyok az apád.
nagyon trükkös vagyok. a hazugságból jövök rá, hogy mit is rejtegetsz. de nem leplezlek le. minek?
amitől viszont egész életemben féltem, az nem a hazugság és nem is az ami mögötte van. amitől mindig is tartottam az a motiváció, a megbúvó kis motor, ami mozgatja a díszleteket. miért? miért hazudtok nekem? mi több... miért hazudtok azután is, hogy tudjátok, hogy tudom, hogy tudjátok, hogy tudom, hogy hazudtok? miért hazudtok magatoknak is? sőt aki egy kicsit is ismer az tisztában van vele, hogyan érzek ezzel kapcsolatban (lásd fentebb). az igazság mindig azok oldalán áll akik meg tudják tartani a titkaikat, így íródott a történelem. mindenki akkora trükkmesternek gondolja magát, pedig...
nincsenek igaz emberek. mindenki sáros. mindenkinek a kezében ott a fekete folt.
szilveszterkor egy bölcs go-go lány mondta nekem: azok hazudnak a legrosszabbul a világon, akik nem félnek az igazságtól. ez a mondat idén számomra újabb és újabb értelmet nyert. ritka kincsek ezek a go-go lányok. ám.
belefáradtam ebbe. csinálok egy hálátlan melót fizetés nélkül, mert "tartozok ennyivel az ördögnek", szakdolgozatot írok valamiről amiről még soha senki nem írt, de hátha majdegyszer megéri ez nekem, segítek a "barátaimnak" amikor és amiben lehet bár egyik sem érdemli meg és időről időre (egyre ritkábban) csinálok valamit ami engem is leköt. mindezt azért mert úgy gondolom így helyes és ettől ostoba fasznak érzem magam folyamatosan. elfáradtam. nem akarom ezt tovább csinálni.
nem vagyok különleges, sem érdekes, sem semmilyen egyéb csoda-dolog. egyszerűen csak nagyon kíváncsi vagyok, rengeteg minden érdekel és azt szeretem csinálni ami érdekel. és bassza meg az isten időm is van rá bőven. nem vagyok tökéletes, de ezért sohasem leszek hajlandó bocsánatot kérni.

a 77-es csapdája

soha ne ülj fel a 77-es trollra. soha. ne.
ne!
A-ból szerettem volna B-be jutni, majd vissza A-ba. nagyon siettem. átszállások, tömegköz meg minden... majdnem egy órája folyamatosan. az A-B szakasz volt az utolsó. ismeretlen terep.
A-ból gyalog indultam el B, a végcél felé, de nem volt jó... kibaszott messzinek tűnt. ám ím. hah, nini egy troll, felszállunk erre hamar na ottleszünk iziben hiszen na (legalábbis izibben, mint gyalog). az első rossz jel talán az kellett volna legyen, hogy a gecidurva távon csak egyszer állt meg és ez a megálló nem volt jelölve a menetrendben + ott semmi más nem volt azidő szerint, mint emegy irdatlan luk. nemis luk, mondjuk úgy inkább, hogy nagyon sokmindennek a lefeléorientálódott hiánya. nemtűntfel. siettem. hah leszálltam gyalogoltam még kb. 200 métert és jóvagyok. odaérve agyfasz (szimpla... mindennapos) ehh...
megállóba vissza. pár perc... troll megjön, ahogy megáll tel lemerül és kikapcsol (rossz jel 2.). felülök, megyünk. megyünk vagy 5-10 percet, a szöveg szerint A megálló következik. leszállok.






hát ez egy KIBASZOTT FALU. annak is a KIBASZOTT FŐTERE. lottózó, CBA (péntek délben zárva, rossz jel 3.), harangkongás + templom, több tyik... illegnek, ősi istenről elnevezett "eszpresszó", és valami boltocska, rajta táblácska: "virág és hűtött üdítő". ??????????????????????????????
a szöveg szerint troll 10 percenként kandikál arra.
möh. mit lett mit tenni, szomjas vagyok megpróbálom a boltocskát. "virág + hűtött üdítő"? a kevésbé tájékozottak részére: ez az árukapcsolás egy olyan marketing-evolúciós vásárlóhelyi zsákutca kb. mint mondjuk az állatvilágban a dodó, vagy 50 Cent. bementem azért.
- hideg üdítőt szeretnék.
- hideg üdítő nincs, - mondja a virágárúsnak látszó virágárús - viszont ma reggel érkezett muskátli.
- üdv és viszlát. - erre én. kocsmába be, hajj.
odabent minden repedt és az egyetlen seggtoka-szagú játékgép körül apró, torz öregemberek tömörülnek kupacba. nemtudom kedveském izzadtál-e már valaha szart... nah ők azt csinálták versenyszerűen.
- nincs sör! - ezzel köszöntöttek rám se nézve.
- igazából ásványvíz, vagy kóla is jó lesz.
- azsincs.
...
(rosszjel 4. - 71.)
egy pöppet megilletődve megyek vissza a megállóba... balsejtelem gyülekszik a jobb herémben. nem jó ez így. egyszercsak ikreket toló babakocsis fiatal anyuka jön jobbról és rámköszön, és tol tovább. a bubelék (egyik rózsaszín, másik kék sapakban) szuggeszíven bámulnak. marcona baba arcok. zene a zsebemben... visszakapcsolt a telefonom? felhívom az egyetlen embert aki ilyen helyzetben egyáltalán releváns lehet, de persze bizi és 3 mondat után off. nem terhelem.
megjön a troll... telefon megint lemerül. mind1 csak el innen.
aztán rájövök. gecire nemtudom holvagyunk és mégcsak ott se... a kezdeti sejtés lassan rémes ténnyé formálódik. el van baszva ez, bizony. ez valami Heisenberg-féle bizonytalansági mező, avagy keresztút a másvilág felé, esetleg Newton-i hexenschuss. egy pont amitől a fizikai valóság vonaglani és üvölteni kezd. semmi kétség, igazi tér-idő túrórudiba kerültem. kinézve az ablakon még egy világítótorny is felsejlett a távolban, majd egy réghalott ismerősömet véltem felfedezni az utasok között. nem mentem oda köszönni.. volt elég bajom.
és ekkor vágott belém. de jaj. mi van, ha nem is a reggeli rovancs miatt vagyok öltönyben? mivan ha... meghaltam és eltemettek. ha az egésznapos szívás csak szimbolikus. a BKV jelképezi a küzdelmes életet... és a telefonhívás az utolsó lehetőség a búcsúra, üzenhettem volna a szeretteimnek. de aztán megszólalt belül az ösztön-én:
- akkor miért a vacakabbik zakódban temettek el?
- mert a jobbikat bedugták a zaciba te tagvalag. - válaszolta a kutya.
DE NEM! ELÉÉÉG!!! jeleztem és leszálltam.
A-ban voltam. visszaértem a kiindulóponthoz. ekkor már legalább fél órája ültem a trollon és pont akkor ért oda az anyuka mosolyogva az ikrekkel, akik ha lehet még delejesebben meredtek rám.
villamosra fel. el. el... messze el. a sulihoz visszaérve már csak azon tanakodtam a Mimóz(á)ban igyam magam halálra, vagy a Kancsóban. Kancsó párti vagyok, de a Mimóz közelebb van és az idő és a táv ez1szer faktor.
hazafele vettem még alkoholt. és cigit. és fagyit. az önpusztítás most az egyetlen járható út. üdv és viszlát.

kisded-illatú budipapír! mmmm... lehető legjobb + ánuszkedveskedő felület.
minden luxus a seggnek, mintha újra Mr. A-val és irgalmatlan aranyerével élnék.

w-day

jóhogy.

bizony

ról

befáradtam az irodakucokba persze... lehetőségeim és esélyeim teljes tudatában és felfegyverkezve a sanda tippel, hogy miért hívnak be oda. amúgy is szeretem a kihívásokat. odabent naftalin, por és törvényszag, mint gyerekkoromban volt apám dolgozószobájában. zugaroma.
nem csevegünk sokat mégis kövér golyókként gurulnak le a hátamon a percek, az ajtó alatt látom a ténfergő és céltudatos-lator lábak árnyékait. végzünk és fapofával jövök ki, végigtekintek az arcokon. attól sem lenne nyílvánvalóbb ki a Júdás, ha felemelné a kezét. a női alattom és fondorlat és számítás nagyon veszélyes szeszély. tejhabosító tele gecinagy pengékkel.
ahogy átmegyek a konyhalyukon gyerekszerűen apró kezek ragadják meg a zakóm ujját és vonják hozzám magukat. pici meleg test tekeredik a jobb karom köré, oda se kell nézzek, hogy lássam a bűnbánattól, könnytől és hálától ragyogó szemeket. a vihar elvonult, őt nem hívták be a kucokba, tehát elvittem a balhét. kényelmes kis szatén sálként söpröm le magamról finoman a mondandójával és a közelségével együtt. veszem a cuccom, mintha sohasem lett volna ennyire nehéz és egy tétova lábjegyzetként hátralendített helóval távozom. emelt fővel, tiszta lelkiismerettel.

mert azt kapják amit megérdemelnek. jópár órába beletellik majd mire rájönnek, hogy nem rúgtak ki. addig lesz akit a bűntudat fog mardosni, lesz akit a gonosz diadal langyos mámora, de biztosan meg lesznek lepve mikor holnap bejövök, mintha mi sem történt volna. el fognak merengeni, vajon ki lehetek én, hogy nem rúgtak ki? vajon mit mondhattam? mostantól mindenki nagyon kedves és segítőkész lesz úgy érzem.

mit tanultunk ma gyerekek? sose vidd el a balhét, ha nem tudod mihez kezdesz vele.

(és HAH, mert szabad az egész napom és estém!!!)

aludtam 3 órát...

8 napja először.
egy pillanat volt az egész, de a különbség leírhatatlan.
azt álmodtam, hogy gyerekeim vannak, családom és feleségem és kisautóm amibe mindannyian beleférünk. nagyon boldog voltam.
aztán felébredtem, de beletelt egy kis időbe amíg rájöttem már nem álmodom (néha nehéz megmondani) és addig kerestem őket.
visszafeküdtem, de már elillantak minden szenderű derengéssel és közjóindulatommal együtt.
úgyhogy most csinálhatnám azt amit szoktam... azaz mindent.
de már nincs kedvem. olvasni és újraolvasni, nézni és újramegnézni, böngészni és újraböngészni. futni, váratépíteni kockából, firkálni, lakáskultúrarendezéstfolytatni, hagyni, hogy mardosson az öntudat, sétálni, vicces hajakat csinálni a tükörben, két fürdőt venni egy helyett, stb.
és attól leszek önismétlő, hogy próbálok a legkevésbé sem az lenni. már rég meg kellett volna őrülnöm, nem értem miért nem tettem még. vagy talán de. talán már rég túl vagyok rajta és hiába várom. a szó szorgos értelmébe vett bolond nincs a családomban.
viszont volt két nagyapám. mindketten manók voltak.
az egyik mindig cukrot hordott a zsebében és olyanoknak adta, akik szomorúak voltak. a másik mindig barkácsolt, mindenkin segített. az egyik mindig énekelt, a másik mindig nevetett. az egyik türelmes volt, a másik nagyon okos. az egyik sokat ivott, a másik sokat olvasott. az egyik házakat épített, amíg egy nap már nem kellettek a házai és csak a ketyegő idő maradt neki cserébe, meg mi. olyan sokat bohóckodott, hogy szinte elfelejtettem néha milyen bölcs volt. tudta, mit suttogjon a legkisebb fülébe, hogy a legnagyobbra nőjön. mindenkinek udvarolt, de sohasem csalt, csak azért csinálta, hogy szépnek érezzék magukat a lányok. pálinkátfőzött és bortkészített és annyi vicces, buta dolgot mesélt. a másik akkor is egyenesen állt, mikor már igen görbe volt, szívjóság volt és kőkemény akarat. mindig kűzdő, de sohasem dühös. megtudott békélni a múló idővel, meg tudott bírkózni bármivel. sohasem végzett egyetemet mégis mindent tudott. csónakot faragtunk és eveztünk a Tiszán. fákat és virágokat ültetett. osztálytársak voltak az iskolában és nagyon jó barátok. főztek, ettek és mulattak és nagyon szerettek minket. igazából, mindenkit nagyon szerettek. a öreganyámék azt mondják, ebből a két emberből lettem összegyúrva én, hozzáadva az apám bújdosószín szemeit és kaján mosolyát. a legenda szerint így letem ilyen. két nagyszerű ember révén, akik velem lesznek míg világ a világ.

Dekk

tudják, hogy tudod, hogy tudják.

a mai napomról elég annyi hogy 23:30ra értem haza.

ím rebegve fest

valami tinglitangli est,

csöndes ígéretek kósza szárnyain.

egyéb kedd stuff:

- új fajta titokzatos vérlázt fedeztek fel dél-afrikában. megdöglünk mind. a szokásos.

- kis light.

- gomba ami átveszi az irányítást a test felett... ha rovar vagy. D tanácsa: ne legyél.

- nemierőszakgátló... a svédek találták fel. úgy érzed sose dugsz többet? megértem.

- icipicilábú néni... képekkel. és jaj.

- a red agency honlapja, most halloween kiadás. nyilakkal mozgatod a figurádat. repülni is tudsz.

ima

kaptunk ma valami olcsó ködöt, ettől bepixelesedik a szakállam... ide látom.
táv-ténfergő vadonatúj emberekre bukkanok a metróbejárat hónaljszagú és faszmeleg peremén, mielőtt alászállok a város bélrendszerébe és nekiiramodok, mint valami soltvadkerti hattablettás rettenet. mert én.
kirítt szemű nénik állnak halomban, árulva az enyhe fridzsiderbukéval aláhamisított szegfűt, vagy hogyhívják ezt a fakó, szájbakúrt salakot?!
a hagymareszelésre emlékeztető közbeszéd, létalapon rossz irányban pereg köztük...
nem időjárás ez kérem, csupán a klímaváltozás zabigyereke.
agg hód-kompót fásult verejtékének eretnek dagonyája.. voltvalamikor.
de legörög már alattam a sérv-színű padlat, szisszen a magánszférám, és fényrepeszektől kábán portállok valami felé, ahol kevélyen ma is ki fog derülni, hogy én mekkora kuriózum. de leginkább talán ne.
mert már ebből is elegem van.
szeretnék egy nyugodt napot, egy csendes estét, meleg vacsorát egy kád vízet és egy szivart. minden lehetőség adott. kérlek titeket hatalmas istenek... ne álljatok az utamba.

7fő

sose engedd, hogy beszóljon a madár...

próba

*

"Aludni, haj! aludni és nem élni!

a halálédes álom csábja vonz.

Szép testedet, mely sima, mint a bronz,

csókkal befedni s semmitől se félni!

Hogy elcsitítsa fáradt sóhajom,

nincs több olyan szer, mint örvényes ágyad,

csókjaidban hatalmas Léthe árad

s a feledés lakozik ajkadon."

Baudealire/Babits: Léthe

lesz mirp

pulyafaló satu-pocok.

kólm

Brúnó, a kecske aki nem hisz a káposztában...

ab ovo

őőő...

hat? nem. nem hat.

döme a háttérből (800x600) figyel.

gyerekek, ne drogozzatok. teljesen fölösleges.

(kh)Ő.

legújabb kincsem Aran*, zsebkisasszony várakozik a nagy khő mellett...

(* nem becézzük)

az élet / szar -arány tekintetében

bower: - és ez mire ébresztett rá, mert nekem lemaradt a konklúzió?
D: - arra, hogy nincs vesztenivalóm így akár boldog is lehetnék egy kicsit (habár az eredeti tervnek ez nem része).

matek

különös zajok + mocorgó szemeteszsák = ?
kurvanehéz + morog = wtf???
bántás + üvöltés = nincssemmiott= csak halu = ehh.. dilinyó
csoki + sleep = nemleszilyen
tel + pénz = csoki + sleep
csoki = sleep
sleep = x

ha, x(J;R) az már adekvát.
továbblépünk a mikorökonómia fázisba:
a következő oldalra lapozva láthatjuk a csoki kereslet-kínálat görbéjét...

a paniks(?) nem volt rossz a csík viszont csak addig jó amíg nem kezdenek el kispált játszani.
loptunk a modellből kisembert! HAH!!!
(+ ne izzadjatok rám és ne dörgölőzzetek nekem óh fasírt és húslevesszagú asszonyok...)

ma elfelejtettem tűz-víz-repülőben mit kellett csinálni tűznél!
lassan már az is kimegy a fejemből hogy kell hógolyót gyúrni...
öregszem.

WAAAGGH!!!

irgalmatlan lucha-lator Tütü-Szaurusz azt mondja:

kapható póló (meg kell jegyezzem nagyon férfias)

rejtvény

honnnan tudod, hogy egy rohadt gyülevész grafomán lator vagy?

- lepöttyinted magad kávéval és egyből a radírért nyúlsz.

J-R

???:
hajléktalan-egység 3439: - elnézést megszánna egy pár forinttal?
D: - főiskolás vagyok (ahogy az ösztön beszélni szokott).
h.e. 3439: - ú. tessék itt egy százas.
- ez 10 perce történt -

elbiciklizett ma mellettem Scorpion a Mortal Kombat-ból... teljes hacukában maszkkal, futártáskával a hátán. az élőholt harcművészistenek sem találnak rendes munkát manapság.

kaptam egy ímélt a tanulmányi hivataltól, hogy szeretném-e megtartani az indexemet, avagy kidobhatják? mindazonálltal személyes adatokat tartalmaz ezért azt tanácsolják bemenni érte ne legyek tohonya.

megromlott a diákigazolványomban a chip. vezettünk bele áramot, de hasztalan. most a tetemét levédjegyezték és azt hurcolom magammal. kimondottan lehangoló.

meghívtak az amerikai nagykövetségre, hogy okt. 14 megetethessék a testem drága élelmiszerekkel és élőben tanulmányozhassuk együtt az elnökválasztás természetét. ha kedd lenne a CIA-re gyanakodnék és elbújnék a takaró alá. honnan tudnak ezek egyáltalán a létezésemről? és egyébként is? möh?

nekirepült a szemgolyómnak egy bogár. nem bírtam vele mert a lábacskáival kapált rúg. megkértem egy arra közlekedő lányt, hogy vegye ki. megmutattam miről van szó. sikított és elszaladt. végül megoldottam bár lehet, hogy egy lábacska alájacsúszott neki mert kurvára fáj. vagy csak bosszúból megharapta a szemem.

este koncert, holnap szabadnap... ergo reggel 8-tól zh. még 1 órán se voltam.

para-mour

tegnap rossz napom volt. főleg azért mert semmi jó nem történt velem egészen estig. de aztán paralel futamok. geometria. kalózrádió. maradék emberi közérzet. ropogós csülök. hellókapitány.
elgondolkoztam egy kicsit a régi időkről hazafele jövet, rendberaktam az évek teszetosza körmenetét. vettem egy (plussz) üveg vodkát és ücsörögtem. hol tartottam egy éve, hol tartottam két éve, satöbbi. és főleg kivel. sorravettem az árnyékaimat, a hajladozó szép sziluetteket a falon. mennyit táncoltam egyikkel-másikkal, mennyi öröm és játék, kusza ígéretek és bonyolult bókok és a kényelmes felelet, a magától értetődő jóleső buta szó. szeretlek.
egy megválthatatlan, csökönyös, ostoba világban hogy pereg ez a szó. hamburgert és autókat adnak el vele. minden másodpercben száz meg száz szalad szét, mint megannyi apró fehér egér. mire mentem vele?

jóleső csend van. váratlan ihlet hátán ülök, gazból és gallyakból rakott fészekben. egy labirintus előttem az eltelt hat év. a közepén: sajt. logikusan. kísérletektől kísértett ócska kartonfalak, félelem és zavarodottság szőtte járatok és egérpiszok és álmok és hallucinációk amik üldöztek és amiket üldöztem. és amiktől talán megszabadultam. technikák és taktikák és komoly expedíciók és váratlan, különös történetek útvesztője, de jó látni, hogy tart valahova. ha néha csak mentális mentőmellények és fél-spirituális kondomok használatával is, amik a kétségbeeséstől egy saroknyira elémbasszák a táblát "nem vesztél el, pontosan itt vagy", emlékeztetve rá, hogy az egyetlen és legnagyobb csapda a fejemben van. és hogy ebben a játékban egyetlen ellenfelem van, mégpedig én. látható és láthatatlan erők formálják, nyújtóznak és tekergetnek teret és időt és változtatják a kozmosz kavargó románcává, de a labirintus akkor is a barátod. egy út, ami a sajthoz vezet.

hat év a labirintusban. sok fájdalom és sok csalódás, próbák és tesztek, gyógyszer és mókuskerék, láz és fejfájás, hányás és vér. egyedül csináltam végig. nem kértem segítséget, nem kértem támogatást, nem kértem kegyelmet, nem kerestem a kijáratot, nem adtam fel. végigmentem és most itt vagyok. és elfáradtam. olyan nagyon fáradt vagyok. de nagyon szeretem a sajtot, ha igénybe is vett, ha meg is keseredtem picit. itt ülök és üres az üveg és a kabátzsebeim tele vannak kikandikáló apró fehér egerekkel. és pont tudok nekik egy tökjó zugot.

"na gyertek srácok. ki szereti a sajtot?"

óvakodj a marketing-orktól...

...mert nem viccel az.

(és itt szeretném megjegyezni, hogy a legtöbb dolog ami lukban él nemjó.)

az igazi gyilkos pedig nem más mint...

branding

a "Zombi Arnold Barátja Vagyok!"-kitűzők nagyon népszerűek lesznek pályám csúcsán.

telefonba bele

- fáj a hátam.

- átküldöm böhömné magvas írmát a régi szobatársnőm mentálisan terhelt mostohaanyjának unokanővérét akit elvittek annó ausviccba, de nem hatott rá a cyklon bé... levette mellel. azóta ápolónőként és gyógymasszőrként dolgozik. szeretnéd?

a lámpánál szép lassan mindenki felémfordul.

1perc

részvétemet küldöm K. ZS. családjának és barátainak.

az élet álom.

pár vonatface sztori

mókás ez.

mivel a bitang duhajkodásnak korai írmagja rántottcsirkeflamákolásba fulladt ezért nem csak takarítgatni, de tablót-holnapi-leadás-előtt-még-csinosítgatni is akad időm.
az est további részében a tennivaló: gombokat nyom és üvölti hogy:
"csúúúf! jaj de csúúúf!! miért ilyen csúúúf!!!"

éjen.

living with ghosts v43.7

a kollegák csendesen lebegnek körülöttem egész nap. semmi hangos szó. semmi fölösleges. lebegnek és figyelnek. gondolom 2 pólus között ingázó tétova lelkek ők... a másik pólusban Carp, és az ingázás azt jelenti, hogy nem mondott még semmit a szombat délelőttről. de mindenki válaszokat akar. ejj, milyen szánalmas fajta az ember. nem fog mesélni. ha csak kinyitná a száját minden apró kínos részletet el kellene mondjon és akkor ő volna a ribanc. ezért kussol. higgyék csak, hogy valami borzalmas történt. hogy én csináltam valamit. nem is visel sminket. okos. válaszok nélkül pedig engem mustrálgatnak. hátha észrevesznek valami árulkodó jelet, valami apróságot. de én csak ücsörgök és teszem a dolgom.

I'm just going on my merry way...

élettanulság: az elbizakodottság mindenféle szarba keverheti az embert
(és semmi sem garantálja, hogy csak azért mert meztelen vagy nem fognak pofáraejteni)

simpson's-t nézünk a kutyával, álmatlanul hányódunk.

kieg.: elmentünk futni ugye, mert tartozom ennyivel ( a pisitúrákon és a dokin kívül ma semmi séta nem volt). BTW meg kell mondjam nem nagyon bírta az iramot. megálltunk egy padnál, Döme azonnal ledőlt és elaludt, én csekkoltam a dunát és azon voltam hogy hazaviszem mamlaszt - mostmár biztos nem fog basztatni éjjel -, mikor egyszercsak átesett rajta egy csaj (egy másik kocogó). Döme egy picit rámordult én meg felpakoltam a padra a riadt nőt, merthogy kiment a bokája neki. sűrű elnézések stb. majd szóbaelegyedtünk és dumáltunk egy darabig, aztán hívtam neki egy taxit.
- illik hozzád a kutya (hát még ha tudnád mekkora egy mogorva fasz). holnap ugyanekkor ugyanitt?
- már nem járok futni, csak Döme miatt jöttünk ki és holnap lepasszolom.
- kár. - beszáll, integet.
- bizony. - taxi el.
avagy mik ki nem derülnek. Dömével jobban lehet csajozni, mint bárkivel akit ismerek?
a kérdés csak az vajon direkt játszott az életével és esett át a kutyán? mint minden kedd, ez is tele van kérdésekkel.

állatok 2.

pszt. aluszik a Döme. rátette a nagy kutyafejét a macskapárnára és így álmodik kutyaálmokat... a D-kanapén... >:( basszameg ő.
hosszú nap volt mert voltunk kutyaorvosnál, kapott kutyapirulákat és kutyaféreghajtó dolgot és kutyaszurit is. és turkáltak a kutyalukában ami az orvos pünkösdi jókedve mellett elég beteg élmény volt. egy óráig nem lehetett a szemébenézni utánna. már Dömének, az orvossal parolázni nem lehetett. aztán majdnem megevett egy német túristalányt. már Döme nem az orvos. bár így belegondolva nem kezeskedem az utóbbiért sem. holnap megyünk még egyszer kutyaorvoshoz, aztán meg kutyahotel. próbálom tanítgani, hogyan szedjen fel könnyűvérű kutyalotyókat a bárban, meg hogy menjen át később jégért meg ilyesmi. nem igazán veszi a dolgot, de a házban aki még nem nézett eddig hülyének az mostmár biztosan. mert ezeket a dolgokat jövés-menés közben beszéljük meg... majd írok esetleg később a szanatóriumban ha bezártak egy könyvet: Hogyan kurvázzunk a kutyánkkal? jéj!

bocs a rajzért, tényleg csak egy igénytelen kroki lett, mert közben felkelt a maflakutyafejű. úgyhogy megyünk futni.

páp.

(Döme nem üzen semmit csak fenyegetően néz és toporog. és ide látom ahogy hellókapitányozik az ánuszával. jaj. minden kutyaorvos beteg ember.)

állatok

pocak-marci ideges.

norbert el van gondolkozva ...és le van lógva a farka.

szieszta.

szieszta 2.

(az előző részek tartalmából: Bibu-t a QQ kedves bár erősen antiszociális macskáját megbúbolta András a lomha észjárású, de udvarias kandúr. Bibu emiatt összeverte, ezért András arrébb ült és mosakodni kezdett. született 3 macskafiók akiket személyiség híján Gedeonoknak neveztünk. most már kezdenek csinálni dolgokat, úgyhogy az egyik fiút Norbertnek hívják..(valahogy?), a másikat Pocak Marcellnek és a kislánynak még nincs neve. az tehát továbbra is Gedeon.)

QQ írta:

"megmondom: már egyéniségeskednek, tehát már nem lehet mindet Gidának hívni. Már kialakult PocakMarci, ő a legkövérebb, és már icinyke-picinyke korában észleltem, h ha kézben van, irtó hangosan kiabál... még mindig, sőt, már kb 10 cm-re ellát, és ha vmi van ott, ami eddig nem volt, arra fúj. ja, és állandóan verekszik. a kiscicák hárman kiteszik bibut különben. pont olyan ellenséges Marci, mint Bibu:D. Na, NorbertGedeon, akinek kimondottan intelligens az arca, és sokat dumál... neki nagyon-nagy tervei vannak, én látom. a homlokán látszik, h készül vmire. világotmegdöntő tervei vannak. egy kicsit olyan, mintha benne ketten laknának... azért NorbertGedeon, mert mikor jókedvében van, akkor nagyon Gedeon, viszont néha elvonul egy másik sarokba és nézeget felfelé... de nem csinál semmit, csak nézeget. van is egy kép, mikor megzavartam a nézegetésben, és nagyon olyan arca van, mint Norbinak, amikor gondolkozik. (lássátok -> norbertarc/elgondolkodó norbertarc). Bibutól az okos arcát örökölte. a kislány, akinek még nagyon nincs neve, édesaranyos, szociábilis, csendes és nyugodt. na, ő olyan, mint András :D. kíváncsi ám nagyon... és kézben is csendben van... belső tulajdonságait tekintve, inkább Andrásra ütött, de ő a legszürkébb. tudjátok, Bibu szürke tigriscirmos, András barna tigriscirmos... minden kiscicában van mindkettőből, de a kislány nagyon szürke. benne van a legkedvesebb. és tudjátok, Andrásnak van egy smile a hasán:D még a kiscicák pöttyösek, de később lehet, nekik is lesz. édes fehér kis pocakjuk van, meg nagyon kövérek. a lány kisebb, mint a fiúk. ő született a legutoljára is. nagyon aranyosak ám, a múlt héten még csak kúsztak, és pl. elkúsztak egy darabig, megálltak, és felemelték a fejecskéjüket, h körülnézzenek, hová jutottak. most már dülöngélve közlekednek. ki is akarnak jönni, főleg a lány. mikor kiraktam őket tegnap, bibu gyorsan visszavitte őket. különben tök érdekes, bibu is (mint a nők is) tapasztalatlan... ez olyan furi, mármint azt gondoltam, h értitek... az állatok meg az ösztönök, meg minden... de túlfélti őket, néha órák hosszat is magukra hagyja, nem eteti őket sokáig... velem alszik, a cicák egész este egyedül vannak... de olyan értelemben meg túlfélti őket, h nem mászkálgathatnak, meg felzargatja őket alvásközben, h megtakarítsa mindet.meg ilyenek... fura. már az egyik fiút lestoppolta a minibitből vki, norbinak meg szerintem abba a pici lakásba nem kell majd mégegy... így is szűkösen vannak. szóval :D aranyosak. sok öröm jár velük. még :D még nem esznek szárazat és nem anyagcserélnek... na majd ha össze-vissza fognak potyogtatni, meg sok-sok-sok-sok whiskas babakaját kell majd nekik venni, meg májkrémet... na! meg majd rendetlenkedni fognak... huh... inkább kiélvezem még a helyzetem.

:) mindenjót, sok szépet, szerbusztok!"

ui.: másfél macskafióknak még nincs gazdája. csak szólok.

jóreggelt...

hétfő ne gyere. hétfő maradj otthon. ott. nemkellesz. ma elő-kedd van. ezen a héten nincs hétfő. nem akarom! NEM SZABAD!!! HA JÖVÖL MEGESZ A KICSI BOHÓCTZ!!!! KURVÁRA MEG! SZÉTSZED A KEZECSKÉIVEL (,beken mustárral) ÉS BETÖM A POFÁJBÁ!!!

NE GYERE NA MOST NA!!!

...én szóltam. előre szóltam. jujmiazjönabohóctz! mingyártjön! mondtam. most még eltuccfutni.

élj a lehetőséggel én azt mondom. hallgass a szerdára a fejedben. menjél haza. főzzél levest. borsólevest. azt biztos szereted te köcsög...

MITMONDTAM!? NEGYEREMÁR!!! FÉLJÉL!!! FUSSELJUJ!!!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

...igen. á.

a veszedelem

és csak a fair-play kedvéért közlöm, hogy 1000 ördögi alakom közül leginkább

Adalbert, a tunya rozmár képben szeretem elcsábítani és megszodómizálni életetek asszonyait. 100 furmányos módon. úgy is, ahogy nektek sohasem hagyják! bizony!

Dead Space jóság. játék + képregény ÉS rajzfilm is készül

jéj!

perszehogy

egyértelmű volt, hogy megint én leszek a fasz.
D. a "csajlenyúlás" -mint nemrég megtudtam- sorozatos, többszörös bűnében vétkes.
a tegnap felkavarta az állóvizet, a mocskot ami hosszú évek óta ülepedett. mindenki elővette a maga kis ólomkatonáit és egész jó kis kivégzőosztag épült belőlük mára. olyan pléhbakák is én fejemen koppantak, amikhez az érintett társaságból senkinek semmi köze (bár megmagyarázza egy bizonyos másik "baráti" kör miért nem áll velem szóba egy éve már), de az hogy milyen messzire mentek el a saját sérelmeiken túl (pletykákért is akár) csakhogy végképp eláshassanak az már a homéroszi drámák szintjén mozog. ezen én már csak röhögni tudok. nem is ezen, magamon. ha nem tanultam volna meg magamon röhögni azt hiszem már halott lennék. hogy lehettem ilyen kibaszott ostoba? honnan gondoltam vajon, hogy minden baromság és faszság amit végighallgatok, végigviszek, minden segítség amit önzetlenül és azonnal nyújtok, a másik félben valamiféle hálát, vagy más pozitív érzületet képez? de legalábbis annyi tiszteletet, hogy egy ilyen fiskális per elképzelhetetlen legyen.

bevallom hát. halljátok szavam óh bokáimat mardosó ebek, hajj:
nyílvánvalóan ÉN vagyok minden nő álma és nem átallok élni is az istenek e kegyetlen áldásával. jelenleg azért nincs kedvesem, mert az egyedülálló hajadonokat semmire sem méltatom. terhes anyák és hűséges arák szívének és hajlatainak pezsgő nedűire vágyom csak hajj! és annál, hogy ez oktalan fehérnépek isten nevét üvöltik fülembe már csak azt kívánom jobban egyre hajj!, hogy a távolban vitéz és acélos férfiúi szívek hasadjanak kettőbe vala (amaz arák és terhes anyák hűséges és erélyes, szentéletű lovagjainak érintett szervei)! ...hajj!

és tudjátok meg e föld asszonyai mind a kegyenceim és én vagyok a sátán. és keljetek egymással fartúró birokra, békéljetek meg az ifjú szerzetesek bűnében, mert ellenem esélyetek nincsen. mert mint mondottam az imént a sátán vagyok és energiapajzsom van és emígy legyűrhetetlen valék és ádáz, gaz, lator valamint tisztátalan.

hajj!

nem.

ennél már nem csalódhatok nagyobbat. tényleg nem.

minden ismerősöm, haverom, üzletfelem filterig égett, vagy visszazuhant egy tizenéves szintjére vagy mi a fasz?
SZÁNALMASAK VAGYTOK! PAPÍROK VAGYTOK!
ne hívjatok. ne keressetek. nem érdekel. soha-többé-ne.
nyomd az "üzletet", játszd a kőkemény rákenrollcsávót, házasodj meg... vagy amit akarsz.
csak engem felejts el.

mai ilyen

- ...akkor ő is úgy halt meg mint anyám, elment szarni aztán úgymaradt.
- ahhha...
- annak ellenére, hogy folyton üvöltött, piált és kissrác koromban kiverte 3 fogamat kedves ember volt.
- a pokol tele van kedves emberekkel.

talány

a pillanat megítélése ideolgóiai szempontból sőt bármilyen szempontból csekélyke szöszöktől összeragadott vidáman himbálózó lónyál. túlértékelt és félreértelmezett városi legenda, az emberi vágy, irígység és csökönyösség magányos metafizikai rántotthúsa, avagy húslevese ami még nincs kész, vagy már elfogyott mire odaérne az ember. kimész és keressed a térben, a városrészek peremén és az éjszakai vonalak síkján és poharak fenekén és arcokban és szemekben és régi, keresetlen szavakban, de ez is csak amolyan kozmikus blöff. kiváló keleti termék (avagy zen-turpisság) képében, vagy hatalmas lelkű (vélhetően ratyi) költők bőséges/felszínes szorongásainak hordalékaként rögtönzött megoldás ami élteti az illúziót, hogy az életben több van, mint...

(amit látni vélünk/látni hagynak/látni szeretnénk)

ezzel kellene taszajtsanak új tapasztalatok, új távlatok felé. talán. saját fantáziám az hogy ennek az egésznek a célja nem más minthogy rájöjjünk az élet az ami. se több, se kevesebb. de ez nem a leves. csak a leveskocka. az meg nem kell senkinek. a pillanat utáni hajsza olyan misszió amibe senki nem vág bele. egy hely amiről mindenki beszél bár senki sem járt még ott. magazinok címlapjairól és filmkockák ezrei közül kacsint ránk. médializált-tucatpózer-fosharmatot és egyéb elengedhetetlen energiahordozókat híredetnek vele. pedig & ám.
a dolog nem megfoghatatlanságának köszönheti a misztikus mázát, egyszerűen csak olyan jelentéktelen, hogy nem vagyunk hajlandóak felismerni. elvis él! jézus feltámadt! satöbbi!
miért számít vereségnek belátni az életünk... (félve suttog) jó úgy ahogy van.
mert nem ilyennek álmodtuk meg? mert 4 évvel ezelőtt nem ide képzeltük magunkat? nem így? az ember természetesen hajlamos úgy tekinteni a jövőre, hogy nem reflektál a múltra. ezért rohanunk mindig. elveszítjük az érdeklődésünket aziránt akik voltunk, akik vagyunk és csak az a fontos akik lenni szeretnénk. egyik átmeneti állapotból a másikba lendülünk. tele bizonytalansággal és kétséggel és egyértelmű hogy úgyérezheted egyszercsak egy szombat hajnalon: magasságos agybaszó krisztus! hát ez itt a pillanat!
pedig csak be vagy baszva és fingod sincs hol vagy. nemtudod honnan jöttél és nemtudod hol a buszmeg. és kénytelen vagy reflektálni egy kicsit mielőtt hívsz egy taxit és kurva hálás vagy, hogy ettél ma egyáltalán valamit. és az igazság az... nem. a lényeg az... nem.
a kulináris tanulság az, hogy nem az számitt megkaptam-e a levest és a rántotthúst vagy sem. mert a brassói is éppolyan finom ha azzal eszem aki számít.

...és ha van hozzá kovászos ubi...

lányok

eX: - nemcsakhogy összetörted a szívem, de előtte lassan vékony csíkokban meghámoztad, bedörgölted sóval, összerúgdostad, megszúrkáltad egy izzó piszkavassal, savat öntöttél rá és retardált sündisznóknak adtad focizni. miután összetörted pedig rászarattad a kutyádat, aztán felgyújtottad és az egészet felvetted videóra és különleges alkalmakkor megnézted a barátaiddal és jót nevettetek majd mikor megúntad feltetted a youtub-ra és a HD verziót dvd-n kezdted árulni és meggazdagodtál...
D: - ...bocs.
eX: - á, oda se neki. akkor dugunk?

bulvár

Alfonzó összerondította legalább négy férfi elméjét a minap. pont ott voltam. láttam és felváltva csúnyánnéztem/vihogtam sírva rájuk/rajtuk. végül elszégyelték magukat és feloszlottak. DANCE PUPPETS!!! DANCE FOR YOUR MASTAAAA!!! MWAHAHAHAHAHAHAAAA!!! (csendben csupán enyhe kedd fílinggel jegyezném meg, van egy elméletem miszerint Alfonzó a megbabonázott férfiak lelkeinek elemésztésével tartja meg pompás voltát. a nagy mágus, az elátkozott popsi ugye... hogy üvölt-e a holdra vagy ilyesmi azt nemtudom. csak próbálom itt elviccelni a dolgot persze. próbálok érzelmi távolságot tartani ameddig csak lehet. bár tudom az ellenállás hasztalan. úgysem nyugszik amíg főpolgármesterré nem választják. mitagadás megérdemli... felelős vezető vállna belőle... és sokkal jobbképű, mint a Demszky... a választási plakátokon is jól mutatna... jaj ne... érzem ahogy kezd asszimilálni!!!)

Pongrácnak van barátnője. csak szólok. bemutatta. az előbb. kis helyes. ilyen fehéres szürkés kékes. egzotikusnak látszik. emberben valami fél-ázsiai, avagy líbiai szépséghez tudnám hasonlítani. dehát egyértelműen Pongrácnak csak a legjobb. merthogy kiváló ő. viszont a Pongrác legjobb barátja Gézengúz komolyan gubbasztott a pinceablak mellett és egy falevéllel játszott. magányosan. 'Bro's before Ho's mothafacka!' - akarta mondani ám. látszott rajta, hogy akarja. érződik a dráma. a teátrális feszültség. de megittam a kávét úgyhogy bejöttem. és most megyek iszok alkoholt valahol. mielőtt gangsta' hip-hoperába torkollik a dolog. mert erre is van esély. majd közlöm ha megfigyelek valamit hazafele jövet.

ez a blogolás mélypontja. a házban lakó macskák érzelmi és magánéletéről tudósítok illetve egy csinos ám valószínüleg megátalkodott fenék világuralmi terveiről. ezt is meg kellett élni. ennél már nincs alább. esetleg írhatnék még pattanásokról, de azok nem túl murisak.

kieg.: de neeeeeeem mert mindenki a barátnőjével van, meg cserediákokat fogad, meg zenét kever, meg az anyósékat látogatja, vagy elutazik a hétvégére! skandallum bazdmeg! énmondom! felnőttnek lenni szopás.

csinálj dolgokat. ne hagyd abba.

alkot ás

a kupi-corvin(hangfoglalás?)-jelen drink & draw maraton eredménye/származéka-lény, mindenki részéről szigorúan balkézzel. köszönöm az ingyen italokat.

mint az isiben

van némi tapasztalatom a nők terén és (általában) nem keresem a bajt, de sajnos a baj néha magától is megtalál. aztán 3 nap után azon kapom magam, hogy az ingeimet viseli pizsama gyanánt és fura dolgokat hagy a fürdőszobámban, mint fogkefe, tampon meg ilyesmi.

ma Carp odaküldte hozzám a legjobb barinőjét (nem sms-t írt vagy ilyesmi), hogy kitudakolja mennyire jön be nekem és mikor lesz a legközelebbi randink. ez úgy nézett ki, hogy kapásból elkezdett velem flörtölni (tesztelendő mennyire vagyok hűséges alkat?), habár enyhénszólva kilógott a lóláb, mivel az említett hölgy nálam 3 fejjel magasabb, tehát pszeudó-evolúciós logikai képtelenség, hogy valaha is rámfanyalodjon. de mit tudhatom én hisz csak nyomorult tesztoszteron-szörny vagyok, afféle ösztönlény aki a legegyszerűbb világi kísértéseknek sem vagyok képes ellenállni és már a saját testmeleg fingomra is feláll a faszom.

végighallgattam a mondandóját és illedelmesen válaszolgattam, közben egy papírlapra firkáltam. mikor már kezdett valóban idegesíteni, gondoltam elengedem magam, mert miért ne:

- kitaláltam egy újfajta édességet: "puffasztott-karamellizált mókus tejcsokoládé szarkofágban. szlogen: a lényeg a felszín alatt lapul!" - majd megmutattam neki a rajzot és közöltem, hogy takarodjon vissza dolgozni.

"ha ízlett a mókus kóstoljon meg más erdei állatokat ön!"

a phoenix szerint épp havazik a marson.

tegnap átestem a tűzkeresztségen: igazi ninja vagyok. (de legalábbis padawan.)

mai bónusz wólpépör tehát

ödömérnek és mindenkinek akinek illik a lelki alkatához. 1024x768.

kicsit tré mert 4 óra futás után remeg a kezem. bocsi.

háttér-zene(+ mindenki kedvenc animéje)

megyek futni

állítólag (olykor) rosszul priorítok. vagy ilyesmi.

a futózoknim keresése közben rátaláltam az egykori vizsgatúra naplómra. ahol másoknak úgy nézett ki egy bejegyzés, hogy:

"51. nap. 25ezer méternél járunk, erős észak-északkeleti szél fúj váltakozó erősséggel. nehezen bírunk a vadakkal, 4 harkály napok óta követ minket (3 hím és 1 nagy világoslila nőstény) és már a második málhásállatunkat ragadták el az éjjel. ha ez így megy tovább, fel kell áldoznunk Martos Janót a hegy istenének Mordenhöjmennek, hátha a kiontott belek csillapítják a dühét. kiváló az erőnlétem, minden nap 3,47 egység sóletkonzervet eszem, a tartásom és a székletem is átlagon felüli (ennyire jó vagyok!), a társaimnak azonban problémát okoz a terep és a táv, kiváltképp Ágostonnak aki minden 5. lépésnél jólláthatóan húzza a lábát, valószínüleg a kengyel dörzsölésétől természetellenesen megnagyobbodott bal heréje miatt. nemtudom az ilyen amatőr páriákat minek hozzuk magunkkal, ha nem lenne elit kommandós szóba se állnék vele. namindegy.
a levegő sűrűsége: 0.3453252 ezrelék (ezért az információért félholtra kellett vernem egy kis folt barna mohát. nehezen tört meg.)
talpunk alatt a kőzet jelenleg: möh-löfit
következő csúcs: Mókushadakozó 25,667m - táv: 71 kilóméter (uq: 44 perc)
stb. stb. stb..."

ott nálam egyetlen bejegyzés van és ennyi szerepel benne:

"na. láttam egy gombát."