para-mour

tegnap rossz napom volt. főleg azért mert semmi jó nem történt velem egészen estig. de aztán paralel futamok. geometria. kalózrádió. maradék emberi közérzet. ropogós csülök. hellókapitány.
elgondolkoztam egy kicsit a régi időkről hazafele jövet, rendberaktam az évek teszetosza körmenetét. vettem egy (plussz) üveg vodkát és ücsörögtem. hol tartottam egy éve, hol tartottam két éve, satöbbi. és főleg kivel. sorravettem az árnyékaimat, a hajladozó szép sziluetteket a falon. mennyit táncoltam egyikkel-másikkal, mennyi öröm és játék, kusza ígéretek és bonyolult bókok és a kényelmes felelet, a magától értetődő jóleső buta szó. szeretlek.
egy megválthatatlan, csökönyös, ostoba világban hogy pereg ez a szó. hamburgert és autókat adnak el vele. minden másodpercben száz meg száz szalad szét, mint megannyi apró fehér egér. mire mentem vele?

jóleső csend van. váratlan ihlet hátán ülök, gazból és gallyakból rakott fészekben. egy labirintus előttem az eltelt hat év. a közepén: sajt. logikusan. kísérletektől kísértett ócska kartonfalak, félelem és zavarodottság szőtte járatok és egérpiszok és álmok és hallucinációk amik üldöztek és amiket üldöztem. és amiktől talán megszabadultam. technikák és taktikák és komoly expedíciók és váratlan, különös történetek útvesztője, de jó látni, hogy tart valahova. ha néha csak mentális mentőmellények és fél-spirituális kondomok használatával is, amik a kétségbeeséstől egy saroknyira elémbasszák a táblát "nem vesztél el, pontosan itt vagy", emlékeztetve rá, hogy az egyetlen és legnagyobb csapda a fejemben van. és hogy ebben a játékban egyetlen ellenfelem van, mégpedig én. látható és láthatatlan erők formálják, nyújtóznak és tekergetnek teret és időt és változtatják a kozmosz kavargó románcává, de a labirintus akkor is a barátod. egy út, ami a sajthoz vezet.

hat év a labirintusban. sok fájdalom és sok csalódás, próbák és tesztek, gyógyszer és mókuskerék, láz és fejfájás, hányás és vér. egyedül csináltam végig. nem kértem segítséget, nem kértem támogatást, nem kértem kegyelmet, nem kerestem a kijáratot, nem adtam fel. végigmentem és most itt vagyok. és elfáradtam. olyan nagyon fáradt vagyok. de nagyon szeretem a sajtot, ha igénybe is vett, ha meg is keseredtem picit. itt ülök és üres az üveg és a kabátzsebeim tele vannak kikandikáló apró fehér egerekkel. és pont tudok nekik egy tökjó zugot.

"na gyertek srácok. ki szereti a sajtot?"