és-szerűnek hat, hogy az ember a kezdetektől kereste és misztikus léhoszok odújának képzelte a barlangot. tipikusan olyan hely, ahol magábaborulhat a legény, elvegyülhet az elme szürkületében. de trükk is van ám, hogyne volna. félrevezető a tisztaság amivel, és. izolációs nézőponton keresztül, a dolgok figyelemelterelő jellege híján szembeötlik, hatlik a zaj ami belül van. a "nem-gondolás is gondolás" - alapú (rakonc)állhatatlansága az agynak. működni vágyik, akarja azt.
a seggem alatt lévő szikla negálása külön kihívás. n-edik tartománya a térnek, amely annyira halk, hogy tagadja a világot. megvonja. idióma-valósággá változik. "ezazitt" lesz, amolyan jelen-ség. egy idő után visszahallatszik a lélegzetem és úgy tetszik az egész üreg velem együtt szuszog. káprázatos tükör, amiben látszanak a maradványaimon túli mutathatóságok.
de most a bevásárlólistán egész más a fontos: hangtalanság. sötétség. hideg. mozdulatlan és változhatatlan. a halál csöndes öttusája. az a fajta türelem, ami tisztában van vele, hogy nincs mire várnia. képletesen felfoghatatlan öröm, ami számomra most nagyon is de.
ez az anya-mag sejtelem. lakonikus és hektikus, mint egy kéjtől remegő női sikoly. olyasmiről beszél, hogy az élet nem válság, vagy nem kell, hogy az legyen. nincsenek benne meddő moccanatok. minden apró rész lényeges és természetes. de látni ezt, érezni ezt.. jó.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése