tört én elem

a valódi másság alamuszi farokvilantó magyarázkodás-immunis, hazugság-szédelgő, meredekről a csücsköt lerágicsáló és gondolatolvasó figura ő. a robot-pilóta. az egyetlen alak az életemben aki igazán megérdemelt már egy poszt.

nem nevezhető a gondolat szintjén sem faramuci skizoid elméleti túlkapásnak lévén nem személyiség és még sosem próbáltam kommunikálni ezen lételemmel. ez/ő leginkább csak van. a kérlelhetetlen és könyörtelen lángész belül, ha mondhatom így mert tulajdonképpp nem tudom hol van ez. ő.

fel(e)ségterülete a másodpercek törtrészei és a tűrhetetlenül hosszú sztoikus hősökre jellemző várakozás tája. na olyankor szokta megmozgatni magát egy kicsit ez. el tesz-veszni a részletek között nemhagy. ha beszélhetek róla, mint "másikról" akkor ő az aki elvégzi a muszáj dolgokat. amikkel nem akarnék, vagy utálnék foglalkozni azt ő remekül megcsinálja. takarítás, testedzés, életbenmaradás. ezért is érdemesebb mentális automatizmusként, vagy magamba önkondícionált segédprogramként hivatkozni rá, mintsem az operációs rendszer szépséghibájára. mert abból is van elég.

a mindennapok álságos általánosságában észrevehetetlen együttlétünk során így rakódnak a dolgok.
mert az életem méltán nevezhető az eseménytelen felfedezések kereszthalmazának. lévén anyagi feladatok és mások ellátásán kívül teljesen céltalan eddig. tevőlegesen próbálok megalapozni egy lehetőségekben gazdag anyagi és szellemi légkört magamnak. ez úgy ahogy megy is. tekintve, hogy abszurditásba hajlóan logikus tudok lenni, ha ilyesmiről van szó. többek között ezért is kapok közgazdász diplomát ~1hónap múlva. valószínüleg. ezen folyamat alátámasztása meg egyéb más mellett az előzőleg megszerzett szakmámnak köszönhető. vicces ugyan, hogy amaz szintén soha nem akartam lenni. aztán de. és lettem is.

hírnök volnék és az üzenetre várok. amit eljuttatnom kell. addig egyfajta mellékszálként megváltanám a világot: apró alprojektekbe kezdek és miegymás. mindezt egy teljesen rendezetlen módon, logikusan. elmúlt fél év a bejárós, állandó, jólkereső állás tesztelésével és úgy néz ki erre a misszióra rá is feküdhetek hamarost. aztán addigra/akkor már/mindig is meg lesz az egzisztencia mellé járó "szilaj, szittyai, szeplős, szende" és a legkisebb közös többszörös startrakétáinak indítása is az álomszerű hormon-ballaszt fokozhatja majd. talán. de nincsenek igazi terveim. se céljaim. ha a jövőre gondolok kisházat látok, gyümölcsfákat meg ilyesmit. semmi konkrét.

ezen dolgozunk a robot-pilóta meg én. vagyis nem sokon múlik. pár ezen-azon. tevékeny időszaknak nézek elébe tehát. az iskolára például mostmár nem kell majd várni. csak idő(m) nincs. és nem is lesz semmire.
minden buta félnapnak értéke van azt mondják, ha az ember elhagyja az iskola és az ifjúság végtelenjét. ebből valószínüleg sosem fogom megtudni mennyi igaz. az univerzum szubjektív alkalmazottjaként csak elfoglalt lehetek. mindig is az voltam. beépített zen-autómatával, aki néha kisepreget.

:)