ahhh

a gépelés kurvára fáj, kínos hogy egész nap ezt fogom csinálni.
szar volt a hétvége azt hiszem, de végül egy apróság baszott fel annyira, hogy (2 doboz cigi után és 1 vilámgyors telefonhívás révén) 2,5 órás intenzív kurzuson találjam magam hajnalban az isten háta mögött.
Bátor Kapitányom azért kedveli ha látogattom az edzéseit, mert ha meglepnek (és netán még fel is vagyok baszva) könnyen elhagyom az összes tanult rutint és természetes reflexeimet és a velem született agressziót hagyom érvényesülni, ami - mint többször kiemelte - a lehető legéletközelibb élményt nyújtja. mármint mindenki másnak. véleménye szerint ilyenkor ösztönösen aljas vagyok és ebből rengeteget lehet tanulni. másnak.
én ezt az új csoportot azért kedvelem (ez mire hazaértem esett le) mert mindenki profi. a krav maga mindenkinek szakmájába vág és bár kurvaügyesek, azért vigyáznak rám és ami a legjobb, nekem nem kell vigyáznom senkire. emellett rájöttem mikor megindult felém az enyhén pufók és kedvesen mosolygó Ralf (akivel nagyokat röhögve bántottuk egymást, képletesen), hogy milyen megnyugtató fedettpályás emberölést olyanokkal gyakorolni akik aztán tényleg egy mozdulattal kiolthatják az életem. egyetlen külvárosi "kihanemén" suttyó sincs köztük, mindenki összeszedett, megfontolt és vérprofi. ezért kicsit szarul érintett, mikor Kapitányom azzal próbálta lehűteni az indulataimat még az edzés legelején, hogy a kezembenyomott egy gyakorlókést és közölte a jelenlévőkkel, hogy aki el tudja tőlem venni az kap egy csokit.
mind a két kezem szétvertem és azt hiszem, most hogy ücsörögtem kicsit lassan meghalok. na.