próbáltam ma valamennyire élvezni a nyár utolsó napját.
bundáskenyeret ettem lilahagymával és tejföllel.
elmosogattam és kimostam a ruháimat.
szerettem volna porszívózni is de ehhez a fajta porszívóhoz már nem gyártanak zsákot, mint kiderült.
nem sikerült valami jól ez a nyár. fájdalmas volt és unalmas. voltak jó dolgok, régi-új kapcsolatok, találgatás, szerelem, zene de az egészet kifacsarta, marmonkannában megérlelte és megitta az ördög.
nincs holnap.
ha mégis lenne akkor az már egy egészen más világra virradna.
harc és helytállás és célegyenes és tülekedés és motiváció és üres arcok, hangos ígéretek, fontos papírok, lomha tömegek, parfűm és mágnesdetektor és öltöny és nyakkendő...
és megint szélesre kéne tárnom az emberi természet és fundamentális jóság atlaszát, hogy tételenként kihúzhassam a tartalomjegyzékből mik azok a fejezetek, amik észrevétlenül kifakultak, elhasználódtak, eltűntek amíg mi féktelenül monopoliztunk a Nagy Modernség konyhaasztalán. milyen különös szokásokra és perverz bánatokra cseréltük el a piros homokozólapátot, a kisvödröt, a csigaformát?
ha lenne holnap, a kreditárfolyamot kellene böngésznem.
- felvenni 45 k tárgyat.
- bejelenteni, hogy egy országgyűlési képviselő apródjaként fogom teljesíteni a szakmai gyakorlatot.
- jelentkezni Mr. Frost-nál és a titkosügynöki teendőimről konzultálni.
- kitölteni az álamvizsgára jelentkezős nyomtatványt.
- ellenőrizni a szigorlati feltételeket mind2 szigorlatra.
böngészni, felvenni, bejelenteni, jelentkezni, kitölteni, ellenőrizni. ebből állna ez a másik világ.
és apró csodákban lelném csak örömöm. megszökni az éjszaka közepén, az utcán rosszalkodni, nyelvet ölteni az emberi ostobaság totem-állataira míg a közigazgatás és/vagy felsőoktatás kiszáradt kútjának mélyén vergődök és elképzelni ahogy valahol nem is olyan messze brokátfüggönyökön túl ritmusra pörög, csacsog és kering a szívem.
de ma még csak én vagyok itt. ülök az öblítőszagú szobában és kába, lomha, léha gyerek vagyok. nézem a homokot a körmeim alatt, a nyár maradékát. reggel majd leviszem a kislapátot és a vödröt a pincébe, ha indulok a rajtvonalhoz. ha már magas leszek és szép és szürke és néma.
ha már nem félek majd egyedül lemenni a lépcsőn...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése