nem is nagyon tudom mihez hasonlítani hirtelen...
olyan, mintha magadhoztérnél egy kocsiban, aminek a csomagtartója tele van robbanószerekkel és pornóval...
ez úgymond bárkit képes lekötni elég sokáig.
néha csak ücsörgök itt és nem értem. miért? hogy? mégis... csak ülök és a dolgok jönnek és jönnek megállíthatatlanul addig a pontig amikor már nem bírok se rajzolni, se írni, se diktofonramondani csak nézem, ahogy pereg. a saját kis filmem/animációm/képregényem random képkockákból, 5.1-es hanggal és a gyűjtői változat extráival. megrohannak és nem csak az egyes részeket fogom fel, de az összjátékot is... egésznek látom. tisztán. mindent értek.
és azon gondolkozom egy a már említett szinten felül - ami már-már disszociatíve hajtja magát - hogy mennyi dolgom lesz ezzel.. magasságos ég. miért tanulok én bármit is, miért megyek el egyáltalán itthonról, mikor egy élet munkája is kevés ahhoz, hogy ezt mind átadjam. hogy megszabaduljak tőle. pár óra múlva elmúlik az élan vital és csak a random képek maradnak majd, mint valamifajta hordalék a folyóparton. egy juxtapóz Katrina közepén ülök, szálka vagyok a vihar szemében. a metafórikus autó tetején.
kellene egy cigi.
de csak vodka van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Tulajdonképpen hol tartasz (az egykori) Para-Kovácshoz képest?
"Mindenkivel előfordult már, hogy nagyon meg akart őrülni, és nem látta be: idegbetegsége nem továbbfejleszhető változat, ebből sohasem lesz rendes paranoid skizofrénia, de még a borderline-hoz is izmozni kell.
Amikor már szólnak a hangok a fejben, de a forrásuk mindig kideríthető. Amikor beszéddé áll össze a zörej, de azért valahol a tudat mélyén még mindig zörej marad. Ez a kezdet, mondtam magamnak, már hallom, ahogy csevegnek a csövek, ebből lesz a hang, amely majd azt mondja, hogy öljek.
De nem lett belőle hang, nem mondta meg, mit tegyek. Az elmebajra néha úgy készültem, mint valami izgalmas küldetésre. Vártam a jeleket, féltem tőlük, de tudtam, egészen biztosan eljönnek, beköszönnek és visznek magukkal. Nem volt kétségem, hogy az az életforma, amit művelek, előbb-utóbb elvezet a teljes elborulásig, valamikor kikapcsolok, és reggel nem bootolok újra.
Megvan az érzés, amikor reggel feláll a rendszer az agyban?
Az önkéntes és teljes mérgezés után elkezdenek a dolgok visszakerülni oda, amit a helyüknek hisznek. Anyám neve, az én nevem, a hely, ahol ébredek. Konfigurálódik minden, az alaplaptól kezdve a hangkártya processzoráig, és csak utána ömlik rám a bűntudat."
ezzel azt akarod mondani bolond vagyok??!!
nem erről van szó. legalábbis nem itt. a paranoid skizofrénián már túl vagyok... kapott 1 napot a 7ből... ez pont a ma. a kedd. mit tudsz?! gyanús vagy.
ez arról szól, hogyan jönnek a lények meg dolgok meg ötletek a fejembe és miért pont egyszerre mindig..(?) provokatív operálás ez. itt. a dobozon túl. megminden.
Megjegyzés küldése