ramble

elkezdtem nézni az előbb egy filmet. nem olvastam a címét csak. úgy. menjen. még a főcím alatt megöltek 8 embert. kézzel. ebből tudtam, hogy ez egy akciófilm.

az abszolút kult-filmek titkát olyan emberek őrzik, mint David "vaginatágító kacsa-a-kedvenc-állatom" Lynch. ha én kult produkció forgatásába kezdenék azzal telne a film első 40 perce, hogy egy tojás pörögne egy asztalon. közben lassított visszajátszásban a háttérben lezuhanna egy zongora. vagyistehát. fel. az egész hang nélkül. és aztán hirtelen normál sebességre váltana és helyreállna a gravitáció és mutatnám ahogy a zongora széttörik és kiderül... hogy tele volt... mondjuk... majonézzel. és senki sem fogja érteni, csak én. ebből látszana, hogy zseni vagyok.

szerintem ő is kb. így van vele. ott ül az eiffel-torony alatti titkos bunkerének mélygarázsában véletlenszerűen elhelyezett jellegtelen lakókocsi szocreál beépített szekrényében... és kuncog. amíg az egész világ megfejti és tanulmányok ezreit adja ki és az egész életét arra alapozza, amit ő abban a 44 másodpercben talált ki amikor épp törölte a seggét egy nyáron dél-karolinában egy mcdonalds wcjében. ahova csak azért szaladt be, mert ment a hasa.

így vagy úgy. ez az ember egy zseni. (főleg mert a mcdonalds dolgozók azóta is büszkén mondogatják, hogy bíz Miszter Lincs eccer betért hozzájuk fosni, és hátrahagyta a kóláját, amit hetekig mutogattak, míg végül már nem volt benne semmi érdekes.)

tegnap(?) délelőtt szilveszter-dac vodkázás közben félszemmel a tv-t néztem (audiovizuális-idiotizmus) és épp azon töprengtem, hogy ha összezárnának avril levigne-al valószínüleg záros határidőn belül tisztességes háziasszonyt nevelnék belőle, (kár, hogy magmatól soha nem ütnék meg nőt) mikor elkaptam egy szót az őt kommentáló androgűn lotyó szájából: punk-pop...

én nem vagyok az a konzervatív, műfajhatárokat inkvizítáló forma, de úgy éreztem tennem kéne valamit.*
ittam tovább, közben egy apámkorú szerencsétlen magyarázta, hogy az életben a legfontosabb a rakken'roll majd a délelőtt és ebéd maradék részében azt, hogy mennyire magányos és minden el van baszva...
nincs is jobb, mint vénemberek ráncos lelkét szürcsölni kaviár helyett a stolichnaya mellé.
apu etil szagú anekdotája vagyok az életről...
ezután találta ki, hogy simán le tud inni.

(itt ki kell térnem valamire: sose igyál paraszttal. főleg ebéd után ne. én ezt Udvarhelyen tanultam meg, ahol azt hittem

egykori-leendő apósom vendégszeretetből itat.. később derült ki, hogy csak szerette volna ha befogom végre a pofám. ez nagyon sokba és egy "kérlek szépen"-be került neki végül. de már nem láttam. ő se. azóta se szerettem annyira felebarátomat. azt mondta ő se. attól tartok hazudott a ringyó.)

egy másik tag aki régebben futárnak álcázott díler (vagy dílernek álcázott futár?) volt olyan népi bölcsességeket osztott meg velem mint, pl. ha a kékek elkapnak, mindig kp-vel fizessem le őket sose anyaggal, mert azt még eladhatom drágábban és utánna mindenképpen öltözzek át valahol, mert azonnal leadják a drótot a haverjaiknak. csak egy dolgot nem értek: nekem olyan a fejem? Lutonban terroristának néztek, a rendőrök tüntetőt láttak belém, a díler szerint pedig... díler-szerű vagyok?

mindenről a szakáll tehet.. azaz érzésem. ám.

(közben itt iszogatok valami különleges orosz fűszeres ízű teát, amitől elvileg fejre kéne állnom és el kéne aludnom. lehet, hogy szamovár híján kicsit túlfőztem, de a depriváltságomon egyáltalán nem segít. sőt. már második órája nézek Herr Glückkel farkasszemet.)

a mennyasszony is félrevont, természetesen a ruhával és egy következő vakrandival kapcsolatban. a ruhával az a gond, hogy már kezdünk eléggé a Mother of London vonal felé elmenni, a lányokkal pedig az, hogy már az iwiw-ről és ott is a távolabbi ismerősei közül válogat.
"ez például tök jó lenne neked. széparcú, okos és volt állatkerti gondozó!"
és ilyenkor nevet és mindenki más is nevet és én egy kicsit meghalok belül.

egyetlen ilyen légyotton se voltam még, de néha "véletlenül" pont odaszervezett egy évek óta nem látott szingli ismerőst ahol éppen iszogattunk (nem drága.. nem vagyok hülye). ezekkel a lányokkal (hölgyeknek nem igazán nevezhetem őket) csak az a gondom, hogy:
1. képtelenek kritikus gondolkodásra.
2. mindjárt 30 évesek és még mindig a nagy Ő-t várják meg a sültgalambot.
bazdmeg. nyomj egy SHIFT-et és vegyél egy puskát.
(3. jelentős részük úgy ült a bárszéken, mintha a szifilisz harmadik stádiumában járna.)
komolyan (ne vedd magadra A.), de általában idegesítőbbek, mint hugyozás közben tüsszenteni.

szerintem nem nagyok az elvárásaim, sőt kimondottan az apróságokat imádtam a legjobban az eddigi barátnőimben is. ahogy az egyik enyhén mindig megveti a lábát az ajtónál mert igen apró és nehezen nyitja ki, ahogy egy másik minden részletre ügyelve kompozícióba rendezi az ételt mielőtt nekilátna, vagy ahogy egy harmadik csak szemüvegben vág körmöt, mert fél, hogy a szemébe megy és megvakul. ezekért a dolgokért élek. nem azt mondom, hogy ezeknek a lányoknak nincsenek ilyen szokásaik... csak nem akarom felfedezni. nem érdekel.

viszont amit karácsony után felfedeztem, az a méteres fekete hajszálak mellett mostanában rendszeresen előkerülő fehér, pihés pocakszőr. az elmúlt egy hét alatt 2 szer takarítottam csak ezért és még mindig találok. elképesztő. a hajszálakról van elméletem, de Bögre mégis, hogy csinálta ezt??? nem értem. a Lolka sár-döngölő csizkucsából kihullot szőröket nem találom sehol... egyszer feltakarítottam és kész. szóval rejtély.