666+1

erőtlen duruzsolása az agynak.
az van amúgy.
elmesélem, hogy a minap telibeköptem egy molyot a falon... a fürdőben. és belefullt a ragacsos nyálamba amaz, ami körbevette majd, mint valami borostyán. nem hitte el senki, pedig még mindig ott van a falon. szóval kis soirée-t rendezek és bemutatót annak tiszteletére, hogy szereztem egy speciális uv-lámpát és dzsedáj vagyok.




ha jobban belegondolok, talán mégse kéne azt a fürdőszobába bevinni...

írok a testbeszéd jelentősségéről a pszichoterápia módszertani szempontjaiból. a terápiát meg tanulom. nagyon izgalmas. najó. nem. de a végét jelenti egy korszaknak. 4 év.
rengeteget jelent ez az intervallum, erdőt - sűrűet. csatangólós homályt, amiben sosem tudod, mi jön szembe. csalitos, ázott, ódonmohás, ásító feszültségét a mozdulatlan életek sokaságának. táptalaja a minő és sajnálatos. habár. komolytalan bűbájtól a napfelé fodrozódó, kapkodó émely. magas. virrasztás a saját haláltusánk felett. ilyennek látom a körülött. a téblábosba reggelente 2 tojás mellé bedobált értelem nekem nem elég. meg, hogy az intellektus itten napszámban megy, kilóra és csakazértis. minimálemberek minimálbérért minimálmunkát. kényelmesre gyalult jogokkal végre primitívkedhetünk mind a magunk módján. a bene placito. az istenek a fejükre estek az agyukat meg megették a szorgos zombik. azonmód és hirtelen.
elmegyek hát. legyetek jobbak. a történet folyamodik tovább az art-blogon, meg az enciklopédián, meg a könyvesboltok polcain. de ennek van itt a vége. küldök 2 klasszikusot. O & O mind2 időszerű.

jó utat.