az abák földjén jártam és pálinkát ittak a kövek.
novemberi szúnyogok kergettek világ csúfjára.
a levegőben kísértetek tekeregtek, míg az éj kuporgott.
menedéket a pálosok adtak, bölcs férfiak bár ki itt lakott már mind halott szegény.
magamnak való kis tűzet raktam, hamuból gyúrtam nótát és mesét.
a fűben feküdtem és az eget bámultam míg elfordult velem a világ és úgy tűnt egy hatalmas lyuk felett lebegek.
pipafüstön keresztül zuhantam belé.
az avarszagú hajnal hideg csókja keltett, konok-kábán, teli hólyaggal.
hosszú órákat gyalogolni egy kávéért... eh.
én mondom a középkor nagy szívás lehetett.
2 megjegyzés:
:))) Úgy tudlak elképzelni, mint a hétszűnyűkapanyányimonyókot.
a sárkányok öregapját? meh! nem is volt kása. bab volt. bab és sólet.
Megjegyzés küldése