a párkapcsolatok az élet uzsonnásdobozai.
ezt már biztosan hallottátok tőlem egy páran ti ott kint.
ha nagyon az alapoktól akarnék indulni akkor azt mondanám minden az agressziónál és asszertivitásnál kezdődik, ami teljesen normális része a főemlősök szociális integrálódásának.
de nem akarok az alapokról indulni, mert nemérted/ nem hiszel nekem/ te nagyon vágod már/ te már annyi mindent megéltél/ téged én ne oktassalak ki/ és különben is ki a fasznak képzelem magam...
ezért inkább azt írom: a párkapcsolatok az élet uzsonnásdobozai. így. dogmatikusan. bele. kapjabemindenki.
mindig is voltak erősek és gyengék. valamiben erősek és valamiben gyengék. a gyengék pedig mindig az erőseken "élősködtek", vagy csoportbaverődtek a nagyobb védelem érdekében. ez nem rossz, vagy szánalmas, vagy megvetendő dolog.. ez evolúciós logika.
ha megfigyeled a párkapcsolatok nagyrésze is ilyen. mindig van egy domináns fél, aki irányít, szervez, aki a döntéseket hozza. jobb esetben ez a valaki kitart, még jobb esetben inspirálóan hat a másikra és az "felnő" hozzá. a rosszabb eset az mikor leépül, elfárad, vagy kezdettől fogva mind2 nyomorult és kialakulnak ezek a kodependens csimpaszkodások... se veled-se nélküled kapcsolatok amiket nyílván lehet a romantika és szeretet, netán "szerelem" köntösébe öltöztetni, de számomra a lehető legtávolabb állnak az emberitől. egyszerű függés. "kényszer, érdek, ösztönélet, a három nagy fekete fabábú". ez az anyagi/érzelmi/akármilyen élősködés a másikon, egymáson. sosem értettem ezeket, vagy hogy miért van az ember együtt valakivel 10 évig, ha már az első 5 év is szar volt.
a kapcsolatokat remek időtöltésnek tartom, de semmi több. szép az ha a megértés, törődés, figyelem, szex egyazon helyről jön, de ez lássuk be lufasz. nemhogy nem romantikusnak, de egyenesen undorítónak tartom, hogy két "fél-ember" kelljen ahhoz hogy kitegyenek egy "valakit", és még csak nem is egy valamilyen "valakit", hanem egy "akárkit". részemről az egyetlen járható út, hogy azért szeressem a másikat amilyen és ne azokért a dolgokért amik én nem tudok lenni. nem voltam-e én is ilyen csimbók? hajj, dehogynem... évekig rá voltam kattanva a precíz, maximalista nőkre, aztán valahol útközben félig tudatosan fejlesztettem ezeket a készségeimet és lám...
mondhatod, hogy ez "egyensúly" - jöhetsz nekem az okossággal, hogy ez "jin és jang", de akkor felületesnek foglak nevezni és felhívom rá a figyelmed, hogy az a két fél ha jobban megnézed önmagában eleve egész... ha ebből az aspektusból vizsgálom akkor a többséget "negyed-embereknek" hívom.
két teljes ember kapcsolatát és szerelmét tudom csak értékelni.. amit nem a pszichológiai darwinizmus prózaisága lökdös végig az élet göröngyös útjain. partnerséget és nem félkegyelmű, gyáva, obszesszív kötődést, a másikba belelátott mindenfélével cukormázzal elviselhetővé - sőt szerethetővé - tett önimádatot. mert magadat csonkának látod, de benne... na aztán benne meglátod milyen is vagy "valójában"...
de ez nyílván az én álomvilágom... hogy felnőtt egészséges, értelmes embereket akarok látni. olyan kapcsolatokat amik nem kigúnyolásai mindannak amit esetleg a "szerelemről" gondolok. minden relatív. azzal is beérném, ha a partnerek azonos szinten lennének. nem találod furcsának, hogy bizonyos emberek (és főleg öregaszonyok) életében egy kutya vagy macska képes betölteni a partner szerepét? azt képzeled egy másik emberre nem vetítenének ki ennyi mindent?
a szomorú az, hogy előbb-utóbb lehull a lepel és egy reggel rájössz, hogy nem tudod ki fekszik melletted az ágyban. és megindul a pusztítás, az önsajnálat, a gyűlölködés és jobb esetben csak egymást teszitek tönkre. rosszabb esetben egy újabb generáció nézi végig.
de a legszomorúbb az egészben az... - az a dolog tragédiája -, hogy egy olyan világban élünk, ahol simán elég csak fél-embernek lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
14 megjegyzés:
Értem, de ne magadból indulj ki. A legtöbb embernek sokkal több feedback-re van szüksége az életben, mint neked. A környezet is sokkal nagyobb befolyással van rájuk és fele annyira sincs tiszta képük önmagukról, de nem is tették ki őket gyerekként az utcára - metafórikusan persze :)
ma valahogy nem tudlak komolyan venni... magamat se. semmit se.
Én az egésszel egyetértek (meg is lepett, mintha a saját véleményemet olvasnám) (kivéve az uzsonnásdoboz részt, azzal fingom sincs, mit akartál).
Ugyanakkor valahol az önfejlesztés, és az egésznek levés is szar. Mert közben egyre inkább kívülálló is leszel, ahogy távolodsz az általános szinttől, és az is szar lesz, hogy szinte csak felekből válogathatsz. Lehet, hogy igazibb valakit tényleg önmagáért szeretni, de egy idő után alig találsz bárkit is érdemesnek rá.
Vagy én valamit rosszul csinálok.
Uzsonnásdoboz? Hogyhogy uzsonnásdoboz? Bakker, most ezen fogok gondolkozni...
Ez az eltávolodás, D veled is ez van. Kurva magasan van a mérce.
Igen de szerintem D leszarja hogy hol van a mérce. Mármint nem nagyon hallottam rinyálni amiatt, hogy nincs honnan válogasson. (Ez nem fikázás SSSZÖRNY)
Kellemes Karácsonyt!
ödömér: nem vagyok ennyire precíz. mindent leszarok.
mrs. ödömér: csak azért mert nem dugom meg a csajokat akiket bemutatsz már magasan van a mérce?
szörny: nem érzem magam feljogosítva, hogy eldöntsem ki "érdemes". azt tudom ki érdekel.
most így hirtelen 50 dolgot tudnék mondani ami miatt elszigetelődhetsz a tömegtől, de az önfejlesztés nincs közte. nem érzem magam kívülállónak, vagy ha az is vagyok nem nagyon zavar (ennek már van némi köze az önfejlesztéshez) és legfeljebb ízlés kérdése (ki nem álhatom a buta embereket). valószínüleg valamit rosszul csinálsz. gondolkozzál csak. jót tesz az agynak. egészséges. célszerű.
Hülyeség, válogatós vagy és kész. Vagy félsz a nőktől, vagy nemtudom!:P Azt a múltkori vj csajt még én is megdugtam volna. :D
De hát D., azt írod, hogy ki nem állhatod a buta embereket, viszont a butaság is relatív, és minél okosabbra fejleszted magad, annál több ember lesz buta hozzád képest, akiktől így elszigetelődsz. Olyan ez, mint pl. a tenisz. Ha annyit edzettél, hogy te vagy a világbajnok, már alig van ember a világon, akivel élvezni tudsz egy meccset, mert mindenkit simán leversz.
Szóval lehet, hogy tényleg rosszul csinálok valamit, de a gondolatmenetemben nem találom a hibát. Csak azt tudom elképzelni, hogy
1. én mondjuk Európa bajnok szinten vagyok okos, te meg mondjuk még csak országos bajnok szinten, és ezért könnyebben találsz a szintednek megfelelő partnert,
2. vagy csak simán sokkal több emberrel kerülsz kapcsolatba, és ezért találsz könnyebben a szintednek megfelelő partnert. Az például valószínűsíti ezt a lehetőséget, hogy én nálad sokkal több időt töltök alvással. (Hogy senki ne értse félre, a "nálad" jelen esetben nem helyhatározó (: )
Na mindegy. Egyébként én sem nagyon szoktam rinyálni emiatt, és nem állítok semekkora mércét, és mindig van, aki érdekel, de általában mikor jobban megismerem, és a gondolataimból addig kipótolt hiányzó részeket felülírja a valódi személyisége, és meglátom, hogy milyen egy buta, önző, rosszindulatú picsa valójában, akkor nem tudok szerelmes lenni. Megdugni persze, bármikor, de járni biztos nem.
Megfejtettem amúgy az uzsonnásdobozt is! Röviden arról van szó, hogy a párkapcsolat lényege, hogy a csaj mindig csináljon kaját (:
D-nél nem nehéz többet aludni.
A: vele pont egy rakás gond volt.
Szörny: köszönöm. szereztél nekem 8 derűs percet. a logikád egész egyszerűen hibátlan. azonban lenne pár szerény gondolatom:
- gyakran vétkes vagyok az arrogancia bűnében, de nem gondolom, hogy aki nem annyira "európabajnok" módon okos, mint én az egyből buta.
- a partner fellelése szerintem nem intelligencia kérdése. bizonyítékom: a legeszesebb nők akiket ismerek mind bugrisokhoz mentek feleségül. (tisztelet a kivételnek, pl: A.) könnyen irányíthatók? ki tudja..
- én a "szint" alatt egy az intelligenciánál komplexebb dologról beszéltem... még a posztban. bár tény: odavagyok az okos nőkért, azért nem ez az egyetlen szempont.
- valóban, több időm lenne ismerkedni ugyanis nem nagyon alszom. a lányok viszont rád hasonlítanak: ők de. valóban. hogyne. persze. biztos van miről beszélgetnetek.
- a személyiség megfelelő mélységeibe alászállva előbb-utóbb mindenkiről kiderül, hogy "egy buta, önző, rosszindulatú picsa" (férfiakról is). szerettem nem egyett. már nőt. olyat. na.
(- remélem ez nem valami bújtatott odaszúrós komment volt egy bizonyos közös ismerősünknek. tudom már szerda van, de ünnepek. a paranoia-direktíva túlműködik. zombi-krisztus, mikulás meg minden. hulk is kapcsolódik valahogy a karácsonyhoz... csak most nem tudom hirtelen hogyan. majd gyártok egy elmélet.)
hah... pl. egybeírtam az "európa-bajnokot". lám, még ezt se tudom.
Egyet mondj! (És az "Európa-bajnok" az nagy "E". :P)
Nem vagyok odaszúrós, főleg nem bújtatottan, mindet neked írtam. Én sem mondom, hogy aki nem Európa-bajnok, az buta, de az jön le a válaszaidból, hogy nem ismered el, hogy a fejlődéssel szűkülnek a lehetőségeid, míg szerintem igen, és kíváncsi vagyok, hogy miért nem értesz egyet.
Az okos nők pedig tényleg bugrisokhoz mennek (az okos férfiak meg hárpiákhoz, ez Murphy egy kevésbé híres törvénye), de az szerintem inkább a komplexusoknak köszönhető. Van egy tökéletes technika, ami jól megfigyelhető ilyen esetekben, mégpedig hogy a nővel el kell hitetni, hogy ő ronda, buta, összességében értéktelen, nem kell senkinek, és hálásnak kell lennie, amiért a fickó megtűri a közelében. Ez nagyon hosszú éveken át tud működni, sőt, sokszor örökre. Az egyetlen bibi, hogy eközben a nő nem boldog, emiatt előfeltétele a dolognak, hogy még soha ne legyen egy jól működő, boldog kapcsolata. Ez viszont az eredeti posztban írtak miatt igazán nem nagy akadály.
Na mindegy, nem akarom teleírkálni az egész blogot a kommentjeimmel (bár gondolj bele, ha társszerzők lennénk, mi lehetnénk a Kritikus Hányadék, ehhehe), csak érdekel a téma, én már egész sorozatot írtam a témáról. És végképp nem akarok észt osztani, mert szerintem nekem is kurva kevés van, és csak annak köszönhetően tudtam Európa-bajnok lenni, hogy másoknak általában még kevesebb... (:
A: ez most válogatósságosságnak fog tűnni így, de a többi érvem miatt veszekednél: undorítónak tartom ha egy nőnek kockás a hasa - olyanmintegyélien! legyen legalább egy pici szúnyoghája.. látsszon rajta az ösztrogén. (nincs kedvem kapitálisokat írni amíg nem feltétlenül szükséges)
Szörny: az önfejlesztés tapasztalatom szerint azzal is jár, hogy szélesedik a látóköröd. olyasmit is észreveszel a másikban, ami eddig puding volt.. töltelék. persze olyan hibák is feltűnnek amik eddig nem, dehát.. "a jó tulajdonságokat szeretjük, a rossz tulajdonságokba szerelmesek vagyunk". amit én keresek a partnereimben annak nincs köze az említett témákhoz, bármilyen "szinten" felbukkanhat. és gyakran adok esélyt olyanoknak is akik egyszerűen ígéretesek. a butaság csak kizáró ok.
Megjegyzés küldése