a dolgok ismerősen bumfordi monotonitása őgyeleg vissza elém, ahogy a vészes mindennapok régmúlt izzadó reggelek mók(k)ás-zaccai közül álmosan pislog az ennikér, szomjas, bújhozzám, szeress __________a váratlan élettér amibe pont belefér minden_____________ a főnök aki pont csak azért hív fel, hogy megkérdezze hogy vagyok__________ a hála ami a postadróton szárad____________32 köszönöm__________ ahogy a húslevesbe végre elevenség is kerül___________________ ahogy a mártír a maga lelkén szárad_________________ messzemenő légies tagolódása e szürke kornak _____________aranybarna lesz és vörös és pirult és szeszélyes és pikáns és váratlan és egyedi és szellemes és gyöngéd és mozog és él és vár_____________ engem vár______________ nem sürget a megtört képzelet és csavaros jelentés és torz képek komisz szelídsége
dédelgetni való lomha percek keringésében felváltva száll a halott dohány és kotyog a lónyál
és szuszog a paplan és dobog az ágy és verdes a fény és hajlong a léha, végtelen, kormosképű csalóka árnyék ahogy végre újra Pán Péter után lohol.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése