nap-ló

olyan helyen találtam magamon egy dinnyemag méretű kullancsot, hogy nem merem leírni.(utalás: ittam 3 stampó hazait mielőtt nekiálltam kivájni)kicsit össze vagyok zavarodva ugyan, de kezd jókedvem lenni. ezt a jelenséget úgy hívom: a -9. óra törvénye. amikor beáll az idült agyfasz. a koszos zsibbadás érzése. amikor már semmi halu, csak egy kis fátyolos bizonytalanság, hogy "ez most mi?". olyan kicsit, mint mikor reggel felébredsz (még tudom milyen) és egy pillanatra nemtudod hol vagy... csak ugye ébren. ja és nem múló érzés. egy kicsit minden idegenszerű. átmeneti. transzparens. fogyatékos. fakó. mások az irányok. mindennek fémes íze és fémes hangja van. mintha szájonbasztak volna egy haranggal.

elkezdtem pr-filmet vágni, de rájöttem, hogy utálom. elkezdtem a hálót kísérteni, blogolvasni, fórumolni de kurvára nem értek semmit. berreg a kis szürke ördög, de nem akarom megnézni, egy hete furábbnál furább sms-eket kapok. előkerestem egy mesüge albumot és nagyon halkan végtelenítve megy. finom meleg érzésem lesz tőle nemtudom miért. találtam a hűtőben valami tésztaételt remélem jó. voltam a boltban vettem fogkrémet, mert a régitől már rendszeresen beállok. pizsamában ülök lefekvéshez készen, mint egy jógyerek, pofátlanul kifigurázva és kigúnyolva ezzel önmagamat. baszottul nem érdekel. valami fantasztikus módon.

az internet is csak olyan, mint a tv... egy idő után az is unalmas lesz. de lehet, hogy csak elvesztettem az érdeklődésemet. néha komolyan elborzaszt a gondolat, hogy ez a sodródás a magam terhére egyszer majd nem ér véget. az alvás jó, mert kicentizheted vele az életed... támpontot ad. én az elmúlt nemtudomhány napban még csak felébredtem és felébredtem és felébredtem. révület és szorongás és gyomorgörcs és ugrál a film, szellemképes a felvétel. állapotból állapotba váltok. nehéz a fejem. égnek a szemeim. pislogni is fárasztó. úgy dübörög a fülemben a vér, mintha a távol huhogna. olyan, mintha hívna, de nem bírok felkelni megnézni honnan jön.

az emberek is unalmasak. csak kombinálnak és ezért félreértenek mindent és kérdezgetnek és keringenek és kurvaokosak. magyarázzák az ösztöneiket. én nem értek semmit. nem tudok semmit. és mégsem kaptam még egy értelmes választ. soha. bizony. sajnos már nem is érdekel. van egy sokkal ijesztőbb, elvetemültebb érzés a közönynél. a csömör. egy kis spleen még nem ártott meg senkinek, nade a csömör. néha borzalmas dolgok járnak a fejemben.

a világban meg az a vicces, hogy a kurvafontos munkámat és egyéb dolgaimat mint téglapakolás, kaszálás, fűnyírás, meg ilyesmi még így is tökéletesen meg tudom csinálni. ez egy kicsit mindennek elvesz az értékéből. vagyis, eléggé egysíkúvá teszi a jelentősségét a cselekedeteimnek. ahogy "egyenlőség csak a nincstelenek között van". a legtöbben észre se veszik, hogy valami nem stimmel. vagy lehet megszokták. nehéz leírni, de félek attól amit ez mind jelenthet. végülis a kritikus hányadba tartozom. de lehet csak bemagyarázom magamnak.