höh

mikor délután kiértünk a házhoz Döme nagy sebbel-lobbal rohanta meg a kocsit, alig tudtunk beállni. ugatott is pedig azt nem szokott. mikor kiszálltam elkezdett egyhelyben ugrálni előttem, aztán rohant hátra a teraszhoz. mentem megnézni mitől gajdult meg. hát talált a kerítés alá szorulva egy sünit. látszott, hogy megpróbálta kikaparni, de a süni összehúzta magát... és mégjobban beszorult. nem tudtam él-e még szegény, de hoztam a drótvágót és elkezdtem kiszabadítani óvatosan. közben ver0-n1ck "tartotta" Dömét, amivel csak annyi a baj, hogy ha Döme megindul akkor menés van (+ odaül ahova akar). mind1. kibogoztam a sünöt, míg ez a monszter a fülembeliheget, majd mikor felálltam vele, elrántotta (ugye mondtam) ver0-n1ckát és a mancsaival rátámaszkodott az alkaromra és mohón szagolta a kis golyót. úgy láttam nem bántja, úgyhogy leültem vele a kerti asztalhoz és pöszmögtettem kicsit, attól "kinyílt". ekkor Döme újra megszagolgatta attól meg elkezdett kicsit ficeregni meg röffentett egyet. úgy láttam azon kívül, hogy kimerült nincs semmi baja. kapott parizert meg almát meg tejet. azt szépen meg is ette (de csak ha nem néztünk oda) aztán aludt. Döme végig mellette ült, nézte, szagolta, vigyázott rá. 7 óra körül felébredt a sün és elkezdett mászkálni a kertben meg ivott még tejet, Döme mindvégig a nyomában, aztán mikor zártuk a házat láttam, hogy a mafla már kifele bámul a kerítésen. "Na elment a süni."- mondom.. erre hellókapitányozott az orrával meg kottyogott és nagy kutyaszemekkel nézett. látszott rajta, hogy szomorú. a végén még kiderül, hogy a vérbarbár felszín alatt valami plüss-szerű rejtőzik.