shw mae!

na ittvagyok na.
repcsi-agyfasz-átszállás-agyfasz-customs-agyfasz-keresőkutyák-agyfasz-csomagnéger-agyfasz-rakodás-agyfasz-újra repcsi-szintén agyfasz. a mellettem ülő svéd csajnak megpróbáltam elmagyarázni mi azaz agyfasz. nem értette de röhögött. (amúgy szerintem a svéd népesség legalább felét cserediákok teszik ki akiket elküldenek "szerencsétpróbálni". karácsonykor nyílván túlnépesedés van ott.)
még jó hogy pont papírokat töltöttem ki, mikor mozgatták a báláimat, még jó hogy pont letoltam a hajam indulás előtt így nem téptem ki, mikor a targoncás tagonc rakodónéger Londonban képes volt a villákat átszúrni a csomagoláson azzal hogy 'Ooops!'. jóhogy nincs ráírva hogy törékeny de akkoris basszadmeg. a bevándorlót algírból aki szarvat egész életében még csak kecskén látott talán ne engedjük már beszívva erőgépek közelébe könyörgöm, főleg úgy hogy az angolt se beszéli tisztességgel és így a betanítása lássuk be "problémás". természetszerűen előtört belőlem a cockney ( da bloody 'ell ye doin' ye miserable fockin' twat! stb.. stb..), amit azért nyílván hallott már valahol, mert azonnal összehúzta magát a nyeregben és a bézbólkalap is megfordult a fején (mármint jól belehúzta a szemébe).
a customs officer próbált nyugtatgatni, meg mentegette a tagot, meg insurance meg faszom. Ádámék azt mondták nem akkora para, csak pár magazin sérült, így is kurvajól jártak köszönhetően nekem. egyébként a fapadosokhoz képest hihetelen a különbség. jó érzés újra tisztességes B.L.T.-t enni. a steak pedig kimondottan hiányzott.

Cardiff a legmodernebb kinézetű város ahol eddig jártam. acél és üveg főként, számomra kimondottan ijesztő. néhol nagy középkori templomok őrködnek a tradíciók fölött, de ezektől semmivel sem lesz barátságosabb.. Orwell-i az egész. rengeteg a bolt, az emberek kicsit gurgulázva beszélik az angolt, de érthető. el akartam menni a nemzetibe, de Ádám nyüstölt. aztán autóztunk sokat. a táj erősen tetszetős és gyanúsan ismerős. szerintem a világ összes természetfilmjét itt forgatták. összefogdostak mindenféle állatokat ledobták őket welszben, lefilmezték és megették őket. így történt.
van rengeteg vár meg kastély. az épületek nagy részét a 12-13. században építették és a welsziek úgy érzik ez így is van rendjén. voltunk egy faluban ami az 5.(!!!) század óta ott áll. kész. "ezt a paszulyt még Marcus Aurelius ültette kezdő agrármérnök korában"-mondhatnák. a helységnevek kiejthetetlenek és megjegyezhetetlenek. Ádám azt mondta GPS nélkül ő már rég befeküdt volna egy tóba és megőrül. a levegő hihetetlenül tiszta.Welsz egy olyan hely ahol a normális ruhában mászkálásnak hagyománya van. ki gondolta volna?
nem szabad semmit eldobni, mert félő hogy egy birkára esik. merthogy itt azt eszik és azt isszák. zseniálisak az ételeik meg is tanultam párat. érdekes, hogy itt a birka-kajáknak nincs dögszaguk. vannak kiváló helyi sörök, de még milyenek te JÓISTEN!!! tudnék órákig mesélni csak a sörről. ittam olyat, hogy azt hittem csokipudding, félbe tudtam volna harapni annyira sűrű volt. és édes. első alkalommal a pubban majdnem bőgtem, mindenki csak nézett. mondtam nekik, hogy it's nothin' lads, csak boros országból jövök. mindenki megértően megpaskolta a testem, olyan kedvesek voltak. dícséretes továbbá, hogy mindenki sajtbuzi, cheddar mindig mindenben van. a legtöbb welszi megfigyelésem szerint kávéfüggő, és van egy 'brith' nevű aszalt gyümis pogácsa amit szintén mindenhez esznek.
Bangorban vagyok Ádámnál északon. zsír hely: kicsi és minden szép. van kikötő, valami egyetem, meg hihetetlen tengerpartok. az idő pont kedvemre való, hűvös és fúj a szél. kurvasok a puja pedig elvileg már nincs suli. a helyieket 'gog'-nak nevezik és nem nagyon beszélnek angolul, ha igen azt is pusztán a nyálkahártya rezegtetésével teszik. nem tudtam, hogy a londoninál lehet sznobban (vagy sznobabbul?) beszélni ezt a nyelvet. helyette a breton gael (cymraeg) a mindennapokban használatos. a franciás-héberhez tudnám hasonlítani, dallamos bár laposabb az írnél (amit szintén nem értenek).
reggel voltam rögbimeccsen, túristáskodok, sokat iszok, néha eszek és döglök a parton. zsír úgy napozni, hogy nem égek le, bár ma pl. csöpög az eső. megyek lassan mert homok ment a billentyűzetbe és kezdenek méregetni a járókelők, hogy minek rázogatom a notebookot, mint egy idióta.

(mondjuk nyílván nem segít, hogy rájöttem csukott állapotában is tudok zenét hallgatni, viszont az nem tűnt fel, hogy ilyenkor a kihangosítás is él. erre ma délelőtt döbbentem rá. úgy mászkáltam eddig anglia utcáin, hogy a táskámból üvöltött a sütilopó-jazz. könnyen úgy tűnhetett rosszban sántikálok. hömpf!)