Le sous sol

Kint szalad az eső és unottan várakozik a holdfény a felhők mögött.
Lemondóan beleszürcsöl a cigerettájába, ebből a mai fellépésből már úgyse lesz semmi.
Fekete kobold kúszik lassan a lépcsőházban... ha bejut egy lakásba az összes cipőfűzőt összebogozza majd. Pongrác macska a pinceajtóban ül és az ereszek zörgésében gyönyörködik, minden arrajáró éjszakai lény fejethajt és kalapot emel, bár kackiás bajuszán egy szem szösz, pókháló hintál. Én pedig keresztülnézek a gangon, túl a színpadon, túl a felhőkön álmos nyomát követve annak, mit megannyi okos könyv, zagyva lángész évszázadok óta ujjal mutat.
Láttam a félelem és önzés játékszereit és azt hogyan pacsmagoljuk vele össze az életet, aminek nem kell mögöttes célja legyen, vagy értelme, de megtölthető ha az igény felmerül. Egy ilyen világban ahol az ész és az öröm úgy paroláznak csak, mint az út, meg a vándorbot. Krisztus feltámasztotta Lázárt, de a bibliába az már nem került be amit a szerencsétlen flótás azután testről és lélekről hablatyolt. Látnivaló pedig, ahogy egyszerű varázslók jegykezelőnek állnak, vagy kábeltévé előfizetésre cserélik a tudományukat. Emlékszem egy ismerős esküvője előtt a nagymama előszobájában, hogy ültek az öreg pénzemberek, komoly urak New Yorkból és Londonból és a világ minden tájáról. Ott ültek, vállhoz váll nyomódott a kényelmetlen kispadon és izzadtak és szuszogtak, de a szemük ragyogott, úgy ízlett nekik a túróskenyér hogy azt se tudták hova legyenek.
A teremtő őszintesége ez csak. Csacska beszéd, de olyan morál amit nem cserélhetsz le, ha egyszer elkapott. Játszok csak tudod. A jó játék olyan, hogy abban nem veszít senki. Nem azért utazunk, hogy odaérjünk, hanem azért utazunk, hogy világotlássunk. Játszótársam leszel-e mondd? Félre tudod tenni a szürke felszín félelmeit és fájdalmát? Kiszínezni ami nem tetszik? Ha bennünk száguld a szerelem, ha rossz neked, ha fázol hozzádbújok, vigyázok rád, ott leszek. Csak ne legyél buta. Csak merj játszani.